Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
egység | 2021 ÁPRILIS 34 MISPÓHE | MESE DÉNES ANNA MESÉJE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR EZRA Hogyan lett a fáraó lányából az Örökkévaló lánya? Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a zsidók Egyiptomban éltek, egy gonosz és kegyetlen fáraó uralkodott fölöttük. Keményen dolgoztatta a zsidókat és felügyelői rengeteget bántották az elkeseredett és munkától kimerült embereket. Volt a fáraónak egy lánya, aki nemcsak csodálatosan szép, de kedves és jószívű is volt. Mindenkiben csak a jót kereste és mindenkinek segíteni akart. A fáraó lányának nem tetszett, ahogyan az apja bánt a népekkel, különösen a zsidókkal, akiket sanyargatott, bántott és tilalmakkal sújtott. A fáraó lánya nem csak kedvelte a zsidókat, de titokban zsidó szeretett volna lenni, mert felismerte, hogy a rengeteg egyiptomi bálvány és istenség hamis, és csak az egyetlen Örökkévaló Isten valódi. Egy napon el is határozta, hogy soha többé nem szolgálja az egyiptomi bálványokat, hanem zsidó lesz és az Örökkévalóhoz imádkozik. Lement a Nílushoz – ott folyt el a palota mellett, apja, a fáraó is minden nap megmerítkezett benne – és alámerült a vízben, hogy megtisztítsa magát a bálványimádástól és zsidóvá váljon. Ettől fogva ő nem a fáraó lánya volt már, hanem új nevet kapott, és úgy nevezték: Bátjá – az Örökkévaló lánya. Miután Bátjá megmerült a folyóban, megtisztulva és boldogan kiemelkedett a vízből. Ahogy körülnézett, hirtelen egy kis ládát pillantott meg a habokban. A ládából csecsemő sírása hallatszott. Bátjá kinyújtotta a kezét, hogy elérje és megláthassa, mi van benne, de túl messze volt, a fiatal lány keze nem ért el a folyó közepéig, ahol a víz erős sodra vitte magával a ládát. De mi történt? A parton várakozó udvarhölgyeknek szeme-szája elállt a csodálkozástól, amikor azt látták, hogy gyönyörűséges úrnőjük keze egyre hosszabb és hosszabb lett, mígnem már olyan hosszú volt, hogy elérte a kis tákolmányt! Megfogta, magához húzta, és csodák csodájára ismét rendes méretű volt a karja. És hogy mi volt a ládában? Természetesen Mózes, a zsidó kisfiú, akit szerető szülei, Ámrám és Jocheved a víz sodrára bíztak, mert tudták, hogy Isten segítségével így megmenekülhet a fáraó gonosz parancsa elől. A fáraó ugyanis már korábban megparancsolta, hogy minden újszülött zsidó kisfiút öljenek meg. Bátjá, a veszéllyel és apja dühével mit sem törődve, hazavitte magával a kisfiút a palotába, hogy felnevelje. Ő adta a nevét is: Mose, azaz Mózes, akit a vízből húztam ki. Bátjá odaadó gondoskodással és végtelen türelemmel nevelte és tanította a kisfiút, akiből végül a zsidó nép legnagyobb vezetője lett. Isten megjutalmazta az önfeláldozó lányt. Hosszú életet adott neki: sok száz évig élt választott népe, a zsidók között, istenfélő gyermekei születtek és végül nem halt meg, hanem élve jutott az Édenkertbe.
