Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 ÁPRILIS 18 Sziklája és szabadítója –, hogy támadt egy besugó, aki arra készült, hogy meg rágalmazza a zsidókat, hogy meg öltek egy nem-zsidó gyermeket és a vérét elrejtették a zsidók között. És megtudta az említett Snéor (Szeneor) a dolgot, és fáradozott a királynál és a nagyuraknál érdekükben (...) Ez után az eset után a bölcsek (rabbik) és minden közösség minden zsinagógájában kihirdették, hogy azt, aki őt hitehagyottnak nevezi, azt az elöljáróság személye és vagyona tekintetében megbünteti. Ezután [Snéor] nagy szabadulást hozott Izráel számára. Volt ugyanis Pihem királyságában egy [zsidó] község, Prág – ez is a magyar király fennhatóság alá tartozott, – ahol még sokkal több zsidó élt, mint Budunban; megharagudtak rájuk, és ki akarták űzni őket, de ő személyével és vagyonával addig fáradozott, mígnem az Isten segítségével megszüntette azt a dekrétumot. Még azt is tette, hogy egyszer elfogtak egy zsidó asszonyt és máglyahalálra ítélték, de megmentette őt is. És megmentett a felakasztástól egy fiút is, akit lopás miatt fogtak el. És halála napjáig minden szombat előtti napon adakozott Izráel szegényei számára... És sok ehhez hasonlót tett, amelynek kevés a hely, hogy azokat leírjuk. Halála óráján néhány zsidó előtt sírva és könyörögve bűnvallomást tett vétkéért, és bűnvallomása után meghalt. A kérdés az, hogy fiait lehet-e az apjuk nevével felhívni a Tórához. Az askenáziknál szokás úgy felhívni: »Álljon fel ez és ez, ennek és ennek az úrnak a fia«. meg tudják említeni az apjuk nevét, és ez maradt a Sulchán áruch ban is a ma is érvényes háláchá, míg Elijáhu rabbi valójában szigorított a döntésen oly módon, hogy általában nem lehet megemlíteni a kitért ember nevét, de az adott helyzetben, amikor tudta, hogy Szerencsés Imre bűnbánatot gyakorolt halála előtt, mégis enyhített a megítélésén. A BUDAI RABBI MONDOTT KÁDIST SZERENCSÉS IMRE EMLÉKÉÉRT A magyar ortodox zsidóság történésze, Grünwald Jekutiél Jehudá (Leopold, 1890–1955) egy érdekes, addig ismeretlen történetet írt le a fenti ügy kapcsán az 1924-ben megjelent könyvében 40: „Amikor látta [Szerencsés Imre], hogy közel van a vége, és elérkezett az utolsó órája, elvitték őt a zsinagógába és akkor az egész közösség jelen volt a zsinagógában, mert a Kol nidrét akarták elmondani, mivel Jom kipur előestéje volt. És azt mondta előttük: »hát nagyon jól tudjátok, hogy én feláldoztam a testemet és a lelkemet a testvéreimért és a népemért. Sok sanyargatást is vállaltam és könnyeket hullattam azért, mert elhamarkodva léptem. Kérem, imádkozzatok értem az Örökkévaló előtt, hogy bocsásson meg nekem. És azt kérem tőletek, mondjatok értem kádis t évente a Kol nidré előtt, a lelkemért«. És ekkor meghalt. A közösség teljesítette az elhunyt kérését és minden Jom kipur előestéjén a rabbi kádist mondott érte.” Bár nem jelöl forrást az idézet vé gén, elképzelhető, hogy 1924-ben még követték ezt a szokást, és onnan ismerte. 1 Idézi a Tur, Even háezer 44:[9].; 2 EH 44:9.; 3 Uo. Lásd még SÁ JD 159:3. RöMÁ.; 4 Bét Joszéf, Bedek hábájit, JD 268. fejezet végén. Lásd még Sivát Cijon responsum 11. fejezet végén.; 5 SÁ JD 2:5.; 6 SÁ EH 123:1–2.; 7 SÁ RSZ, OC 39:1.; 8 Lásd Ávné nezer responsum JD 109:1. Minderről lásd Jisráél Sábtáj Schepansky: Söérit Jisráél 41. fejezet; Misnát hágér 5. fejezet; 9 SÁ EH 129:5.; 10 Lásd uo. 129. fejezet; 11 Lásd Mágén Ávrahám, 531:11.; Torát Jekutiél responsum, Tánjáná, 18. fejezet; 12 Zkán Áháron responsum, Tánjáná, 80–82. fejezet; 13 Lásd Áfrákszátá döánjá responsum 2. kötet 29. fejezet; Igrot Mose responsum OC 2. kötet 51. fejezet; 14 Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje 38. oldal; 15 SÁ CM 34:22. RöMÁ.; 16 SÁ JD 267:8., 268:12. RöMÁ. Lásd még SÁ OC 531:7. RöMÁ.; 17 Lásd Tél tálpijot folyóirat; 18 Mágén Ávrahám fent említve a 11. lábjegyzetben; 19 SÁ OC 385:3.; 20 SÁ RSZ uo. 4.; 21 A lázadók szabályai 3:3.; 22 1Mózes 2:3., 2Mózes 20:11.; 23 Lásd még Maimonidész, A szombat szabályai 30:15.; 24 SÁ OC 139:2. RöMÁ; 25 1. kötet 21. fejezet; 26 791. fejezet; 27 Példabeszédek 10:7.; 28 Jomá 38b. Lásd még Egység folyóirat 129. szám 10–13. oldal; 29 A tovabbiakról lásd a lejjebb említett Héber kútforrások 306. oldal, Haraszti György: Két világ határán 60. oldal és az ott jelölt irodalom; 30 Két világ határán uo.; 31 Héber kútforrások 301. oldal, de nem tudom, mi az alapja ennek a dátumnak; 32 Sut MáHáRI Minc uMáHáRáM Padua, Velence 1553, 87. fejezet; 33 A fordítás alapja Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig , Budapest 2003, 302–303. oldal, de több helyen javítottam és kiegészítettem az eredeti héber alapján; 34 Sut HáRöMÁ 41. fejezet. A könyv először 1640-ban jelent meg, Krakkóban. A Héber kútforrások a 305. oldalon csak az 1883-ban, Varsóban megjelent hatodik kiadásra hivatkozik.; 35 Héber kútforrások uo. 305. oldal; 36 OC 139:3.; 37 Zkán Áháron responsum, Konstantinápoly 1734, 95. fejezet; 38 A fordítás alapja Héber kútforrások uo. 312–314. oldal. Itt is javítottam és kiegészítettem sok helyen az eredeti héber alapján; 39 De lásd Káf háChájim 139:11. a Derech háchájim nevében; 40 Toldot cháchmé Jiszráél 15. oldal 3. lábjegyzetben. Válasz: Szerény véleményem sze rint ez az ember megérdemli, hogy fiait az ő nevével hívják fel a Tórához... mivel megtért, nincs az, ami a megtérő útjába állna... annál is inkább, mivel bizony, hogy nem hitt a bálványokban és nem tért ki csak a kényszer miatt, mert félt a haláltól... aki semmibeveszi az ő tekintélyét, az semmibeveszi a megtérők tekintélyét és visszatartja a jót tőlük... Annak ellenére, hogy ő nem tért meg úgy, hogy nyilvánosan egy micvákat gyakorló zsidó legyen, mert nem volt képes erre, mivel olyan híres volt, és talán nem is tudott elmenekülni. Ezért annak ellenére, hogy ez a megtérése és a szívének hite nem elegendő ahhoz, hogy felhívjuk őt a Tórához, de mégse olyan rossz, és meg lehet említeni a nevét, amikor a fiát [hívják fel] a Tórához...”. Élijáhu hálévi rabbi tovább boncolgatja a megnevezés témáját: „Kérdés, milyen titulust adjanak neki. 39 Mert a rábi megszólítás problémás lehet a szemükben, hiszen az annak jár, aki valójában tóratudós... De úgy tűnik, hogy a rábi nagy embert jelen ti... ez pedig megillet minden tekintélyes embert. Ha még se ez, akkor lehet őt hívni például szár [nagyúr] vagy jásis [öreg] vagy nichbád [tiszte letreméltó] megnevezéssel, sok ilyen lehetőség van... Összefoglalva emlékezzenek meg erről az emberről a fiain keresztül... és nem szabad elzárni az utat azok elől, akik megtérnek a bűntől és ott állnak a népük fiai mellett védelmezőként...”. Vagyis az első két vélemény köny nyíteni próbált a kitért ember fiainak helyzetén, hogy bizonyos esetekben
