Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-03-01 / 128. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 MÁRCIUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Beszélünk, csacsogunk, dumálunk, lökjük a sódert, sutyorgunk, rizsázunk, szónokolunk. Hol igazat, hol nem annyira igazat, és néha azt se tudjuk, miről hadoválunk. Nyelveket tanulunk, idegen szavakat próbálgatunk, de ha nagyon belelendülünk, az anyanyelvünk szavai csúsznak ki a szánkon. Belső késztetés hajt bennünket, hogy megszólaljunk, kifejezzük magunkat, kapcsolatot teremtsünk, magyarázzunk vagy épp magyarázatot követeljünk – egyszóval beszéljünk. A beszéd alapvető eleme az életünknek, a beszédhez pedig nyelv kell, amit a beszélő és a hallgató fél egyaránt bír valamilyen szinten. Az Egység három egymást követő számában három különleges témát boncolgat: a zsidó öltözködést, a zsidó névadást és a zsidók által beszélt saját nyelvet. Azt a három dolgot, ami megőrizte őseinket az egyiptomi rabság idején. Különleges, három lapszámot átívelő tematikánk második részében a beszéd áll a középpontban és a beszéd eszköze, a nyelv. Az Örökkévaló szavakkal, mondhatni a beszéd erejével teremtette meg a világot, szavakba öntjük könyörgésünket, amikor hozzá imádkozunk, szavakkal idézték a jövendőt a próféták, szavakkal áldhatunk és szavakkal átkozhatunk. Ahogy a Példabeszédek ben (18:21.) áll: „halál és élet a nyelv kezében” van. A zsidók Egyiptomban ragaszkodtak saját nyelvükhöz, ami lehetőséget adott identitásuk megőrzésére. A szétszórattatásban élő zsidók évezredeken át formálták a maguk kifejezésmódjához a környező emberek nyelvét, saját nyelvváltozatokat hozva létre, ami összekötötte őket egymással. Egyiptomból kivonuló őseink megőrizték saját nyelvüket és elindultak, hogy néppé váljanak. Történetüket nem felejtjük, erre szó lít bennünket az előírás: beszéld el fiadnak! Elbeszél jük hát mindazokon a nyelveken, amelyeken tudunk, és szólaljunk meg bármilyen nyelven, ugyanazt a Há gádát olvassuk, ugyanazokat az ősöket idézzük fel. Azokat, akik a szolgaság legsötétebb pillanataiban sem lépték át a tisztátalanság ötvenedik kapuját, az identitás elvesztésének végső határát. Szerkesztőségünk nevében kívánok Önnek és családjának kóser Peszáchot! Steiner Zsófia főszerkesztő
