Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-02-01 / 127. szám

egység | 2020 FEBRUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2020 FEBRUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA RUHÁK A TÁNYÉRUNKON, avagy mit viselnek az ételek? Purim a beöltözés ideje, a maszkoké és maskaráké. Ahogyan az isteni gondviselés is elrejtőzik, megbújik a történet mögött, ugyanúgy rejtőzünk mi is jelmez és álarc mögé ezen az ünnepen. De nemcsak a beöltözés, hanem a nevetés, a vidámság, a viccelődés ideje is ez az ünnep. E két ünnepi jellegzetesség jegyében olyan ételeket kínálunk gasztronómiai rovatunkban, melyeknek a nevében valamilyen ruhadarab szerepel. DÉNES ANNA ÍRÁSA való emlékezésként esszük tehát a hámántáskát. Akár táska, akár zseb, akár kalap, mindenképpen ez a legis­mertebb purimi édesség. Ha már a zsebet említettük, nem hagyhatjuk ki a zsidó étkezés egyik fontos kifejezését, ami így hang­zik: pát hábá bökisznin , vagyis olyan tészta, aminek zsebe van. Jelen esetben nemcsak a kifejezés furcsa, hanem maga a háláchá is szerteágazó. Általánosságban el­mondhatjuk, hogy ez egy olyan tésztaféleség, melyet sós vagy édes töltelékkel töltöttek meg, lehet tehát pizza vagy édes töltelékkel ellátott lepények. Ezekre, amennyiben a tészta kevesebb vizet tartalmaz, mint az összes egyéb folyadék mennyisége együttvéve, nem hámoci, hanem mezonot áldást mondunk, utána pedig a mezonot áldást kívánó tésztafélékre vonatkozó utóál ­dást, az ál hámichjá t. Ha azonban annyit szeretnénk enni belőle, hogy az teljes étkezésnek minősül, ak­kor előtte kezet kell mosni és hámoci áldást mondani, utána pedig a teljes asztali áldást, a birkát hámázont kell elmondanunk. Áthidaló megoldásként gyakran azt választják, hogy kezet mosnak, és áldást monda­nak, majd esznek egy olyan darab kenyérből, amivel kapcsolatban nem merül fel kérdés, és utána fogyasz­tanak a pát hábá bekisznin ből. Úgy tűnik, az ételek között leginkább a felsőruházat népszerű. Sokat emlegetett ételféleség az alma pongyo­lában: Ha már Purim, akkor természetesen a legismertebb pu­rimi édességgel kell kezdenünk, mely öltözékünknek csupán egy kiegészítőjét képviseli nevében, nem más ez, mint a hámántáska. Bár ma már szinte bármivel megtölthető, a klasszikus hámántáskát mákkal töltötték meg. Maga a „hámán” szó egyaránt utalhat a purimi történet gonosz főminiszterére és a jiddisül „mon”-nak nevezett mákra, mert az askenáz zsidók kiejtése szerint a főgonosz Hámán nevét Homonnak mondják. A „tás” pedig zsebet jelent, így a jiddis homontásen szó való­jában „mákkal töltött zseb”-et jelent. A hámántáska fo­gyasztásának szokásával kapcsolatban jól ismert magya­rázat, hogy a töltelék benne rejtőzik a tésztában. Őseink a korábbi időszakokban hozzá voltak szokva a nyílt cso­dákhoz, ám a szétszóratás korában a csodák gyakran nem mindenki számára jól látható módon, hanem rejtve jelennek meg. A purimi történet azt mutatja, hogy a rejtett csodák révén az Örökkévaló pontosan ugyanúgy vigyáz ránk, mint amikor nyílt csodák által mutatkozik meg a hatalma. Az Örökkévaló mindig jelen van a vi­lágban, ám napjainkban elsősorban a színfalak mögül irányítja a világot, ahogyan a hámántáska lényege, vagy­is a töltelék is elrejtőzik a tésztában. Bár nevében nem szerepel, egy midrás a hámántáskát egy ruhadarabhoz, nevezetesen kalaphoz hasonlítja. Egy régi legenda sze­rint ugyanis a hámántáska azért háromszögletű, mert a gonosz Hámán is ilyen formájú kalapot viselt. Bukására „Alma schlafrockban, úgy is mondták. Palacsintatészta-szerű keveréket kell készíteni: tojás, liszt, pici só, cukor, vanília. Az almát fel kell szeletelni vékony karikákra és belehempergetni ebbe a tésztába és olajban kisütni mind a két oldalát, majd vaníliás cukorral megszórni.” – mesélte a nagymamám, felidézve gyerekkori, még a háború előttről származó emlékeit. Hasonló elven alapul a bundáskenyér. A kissé már megszikkadt, nem teljesen friss kenyeret felszeleteljük. Alaposan felverünk néhány tojást, kissé megsózzuk, és ebbe áztatjuk a kenyereket. Míg a kenyérszeletek ma­gukba szívják kissé a tojást, széles serpenyőben olajat hevítünk, és ebben sütjük át a kenyerek mindkét oldalát. Talán nem is gondolunk rá, amikor emlegetjük, de a ru­hadarabról elnevezett ételek közé tartozik a mákos guba is, minthogy a guba nem más, mint gyapjúból készült, általában vállra vetve hordott kabát.

Next

/
Thumbnails
Contents