Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-02-01 / 127. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2020 FEBRUÁR 28 fővárosi, sőt a pestkörnyéki kereskedők ezreit”. Végül 1936-ban a kereskedelmi miniszternek is lépéseket kellett tenni, így például megtiltották, hogy az áruházakban élelmiszereket értékesítsenek, így legalább a piaci termény- és más friss árukereskedők kis megélhetését nem veszélyeztették többé. 7 KIK IS VOLTAK A HITKÖZSÉGET FENNTARTÓ BÁLBÓSZOK? Az ortodox hitközség ernyője alatt szerveződő Somré Sabosz Bizottság célja „a szombat szentségének Rumbach utca 5.) közül válogathattak. Ugyanakkor a csipkét kedvelő ortodox hölgyeknek és asszonyoknak csak egy lehetőségük volt, mégpedig Sputz Sándor csipkekereskedő boltjában a Wesselényi utca 13. szám alatt. Gombkereskedőből pedig szintén egy volt Widder Adolf (Ilka utca 36.). Esetleg a fentieket együtt még Schmelcz Dávid (Király utca 77.) és Tauszig Sándor (Paulay Ede utca 1.) rövidáru boltjában találhatták meg. A kiegészítőknél meg kell említeni az ernyőt is, melyet akkoriban nem csak esős időben használtak, sőt elsősorban inkább a nyári, tikkasztó napokon vették elő az elegáns nők a meleg sugarak ellen – ilyen ernyőket A férfiak nyakkendőt csak Klein H. Nagydiófa utca 31. alatti boltjában kaphattak. Sapkát lehetett készíttetni Alföldi Salamonnál (Király utca 8.), Bart Siegfriednél (Dob utca 25.), Hirschhorn L. Zsigmondnál (Népszínház utca 28.), Landsmann Samunál (Rumbach utca 4.), Schönber ger Sándornál (Rákóczi út 82.), Schwarcz Lipótnál (Teleki tér 3.) és Zu cker Éliásnál (Népszínház utca 37.). Fehérnemű terén szinte lehetetlen volt elkerülni a Freudiger Mózes Fiai Magyar ágy-, fehér- és ruhaneműgyárat, melynek székhelye a Dessewffy utca 34. alatt volt. Egy kisebb üzeme pedig Klein Samunak is volt a Sas utca 12-ben. Ilyen termékek hét boltban voltak kaphatók. is gyártott Weil Mózes a Népszínház utca 26-ban. Ami a kalapkereskedőket illeti, csupán egy szombattartó személyt találunk a Népszínház utca 43. alatt, kalapszalonból viszont három is volt: Boxhorn Saroltáé a Király utca 52-ben, Rapaport Erzsié a Kisdiófa utca 14-ben és a Weisz családé az István utca 14-ben. Aki viszont kalap helyett kendővel kötötte volna be a fejét, az hat helyen is vásárolhatott. ér vénybejuttatása a zsidó vallásúak gazdasági életében” 1927-ben ösz szeállította a szombattartó ipa rosok, kereskedők és gyárosok jegyzékét, melyből megtudhatjuk, hogy hol, kinél és mit lehetett kapni 8 – a havi szám tematikájának megfelelően – a terjedelmi korlátokat figyelembe véve – az öltözködés sel kapcsolatos foglalkozásokat gyűjtöt tük csak ki. A lábbelik dolgában igen sok opciója volt azoknak, akik hithű zsidónál akarták pénzüket költeni: 15 cipész, 12 cipőkereskedő (ebből három, Braun Salamon, Frank József és Friedmann Mór üzlete egy címen, a Király utca 16. szám alatt volt, egy másik, Traubkatz Ignácé a Vasvári zsinagógával rézsút szemben, a 8-as szám alatt), egy cipészkellék nagykereskedő (Spiller Ernő, Klauzár utca 1.), egy cipőfelsőkészítő (Bandel Hermann, Elemér [ma: Marek József] utca 19.) és három cipőgyár (Blatt Sámuel, Szegényház tér [ma: Rózsák tere] 3., Klein Ignác és Fia, Rumbach utca 2/c., Weisz Dávid, Szombattartó ruhakereskedőből ez időben 24-et is találunk, melyek közül 13 a Teleki tér környékén mű ködött, igaz, volt olyan, akinek Elkán bundák (Egyenlőség, 1927) Perzsabunda hirdetés az Egyenlőségben (1927) Goldberger Sámuel Gottlieb portréja az Ország-Világ újságban Hirdetés az Egyenlőségben (1926)
