Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-12-01 / 137. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2020 DECEMBER 12 Korábban1 már írtunk arról, hogy a modern kor újféle probléma elé állította a mikvék ősrégi intézményét. Korábban a mikvék többsége mélyen a föld alatt volt található és merüléshez hosszú lépcsősorokon kellett lemenni egészen a víz szintjéig. A modern korban azonban feltámadt az igény egy kényelmesebb megoldásra, ami lehetővé teszi, hogy a rituális fürdők könnyen megközelíthetőek legyenek a földfelszínen. Ez az igény tette elterjedté azokat a fürdőket, amelyekhez a természetes vizet tiszta esővíz biztosítja. Ezekben a mikvékben csapvízzel töltött merülőmedence van, ami összeköttetésben áll az alatta vagy mellette elhelyezkedő, tiszta esővízzel töltött mikvével. A csapvíz azáltal válik kóserrá a merüléshez, hogy vagy a mikvén keresztül érkezik a merülőmedencébe (zriá ), és/ vagy a két medence között egy előírt nagyságú nyílás van, melyen keresztül a csapvíz „megcsókolja” az esővizet, vagyis érintkezik vele (hásáká ) 2 . FELSZÍNRE KERÜLÕ MIKVÉK HÁLÁCHIKUS PROBLÉMÁI A rabbik ennek ellenére sem mondtak le a modern mikvékben a kútvíz használatáról, mivel az eleve kóser, el lentétben a csapvízzel, amit viszont „ká serolni” kell. Ehhez meg kellett ke resni azt a megoldást, amivel a mély ben levő kóser kútvizet úgy lehet felhozni a felszínre, hogy az rituálisan használható maradjon. Erre a meg oldás a szivattyú lenne, amivel azon ban három háláchikus probléma van, amelyek mind egyazon tőről fakadnak. Ez a közös gyökér a Tórában található, ahol az elhullott állattól való tisztátalanságot tárgyalja a Biblia 3: „Azonban a forrás és a gödör, amelyben vízgyülemény van, tiszta legyen (jihje táhor )”, vagyis a rituális fürdő vize nem válik tisztátalanná, akkor sem, ha nem tiszta dolog érintette4 . Rá SI kommentárjában5 felhívja a fi gyelmet az eredeti héber szövegre, melyet pontosabb lenne „tiszta legyen” he lyett úgy írni, hogy „tiszta marad”. Ez ugyanis nemcsak arra utal, hogy va lami, ami tiszta, az tiszta is marad, hanem arra is, hogy valami, ami jelenleg tisztátalan, tisztává válik. RáSI szerint, amellett, hogy ebből a versből megtanuljuk, hogy a mikve tiszta marad, azt is megtudjuk belőle, hogy a mikve vizében meg lehet tisztulni: „tiszta lesz, az, aki megmerítkezik benne [hogy megszabaduljon] tisztátalanságától”. A talmudi bölcsek6 feltették a kér dést, hogy miért említi a Tóra a forrást is és a gödröt is. Hiszen míg előbbi teljesen természetes, nem emberkéz műve, addig egy gödör, amiben víz van, lehet teljes egészében emberi kéz műve: ha ember ásta ki és öntötte bele a vizet. Felmerül a kérdés, hogy ha a gödörben gyűjtött víz kóser lenne az alámerüléshez, akkor miért említi a forrást is a Tóra, amikor az – lévén teljesen természetes – magától értetődően kóser. A válasz szerint azért említi a forrást is a Tóra, hogy ebből tanuljuk meg, hogy még a gödörbe gyűlő víznek is részben természetesen kell odakerülnie ahhoz, hogy kóser legyen az alámerüléshez. Ez alapján háromféle vizet kizárhatunk, mert nem kóserek a rituális megmerüléshez: 1. Májim söuvjim: azt a vizet, amit már valaki összegyűjtött egy edénybe 7. 2. Hávájáto ál jödé ádám: azt a vizet, ami emberi cselekedet által kerül a mikvébe, még akkor is, ha nem volt edénybe gyűjtve8 . Egyszerű példa erre, hogy valaki átspricceli a kútból a vizet a meegység | 2020 DECEMBER 12 A KÓSER SZIVATTYÚ TÖRTÉNETE MIKVÉK A FÕVÁROSBAN ZSIDÓ NÕK SZÁMÁRA 12. rész Legutóbb az Egység magazin 127. számában foglalkoztunk a budapesti rituális fürdők törté netével. Most a forrásvíz felszínre juttatásának problémájával folytatjuk a Kazinczy utcai új női mikve felépítésének történetét. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ
