Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-12-01 / 137. szám

2020 DECEMBER | egység 9 IZRAEL | HOHMECOLÓ tét követelő robbantásos merénylet helyszínére, ahol feladatuk a mentés mellett a holttestek és minden fel­lelhető emberi maradvány (ide tar­tozik az utolsó csepp vér is) össze­gyűjtése és méltó eltemetése a zsidó törvényeknek és előírásoknak meg­felelően. A Zaka egyik legfontosabb vállalása azóta is a cheszed sel emet , a halottak eltemetésének micvája a legszigorúbb háláchikus (zsidó tör­vénykezés) előírások betartásával. Azt mondják bölcseink, hogy ezzel a micvával semmi más nem érhet fel, hiszen egy holttest eltemetése az egyetlen olyan cselekedet, melyet soha nem tud viszonozni az, akinek önkénteseken kívül fontos a K9-es egység csapata, mely különlegesen kiképzett kutyákból áll, akik a legki­sebb szagminta nyomán is képesek az eltűnt személyt (vagy holttestét) megtalálni. A Zaka önkénteseinek egyik ki­emelt feladata a halottak méltó mó­don való eltemetése. Ez sokszor igen megterhelő és traumatikus feladat. A szervezet elsősorban ortodox zsidók­ból álló önkénteseit az Örökkévalóba vetett hitük vezérli. Isten a maga ké­pére és hasonlatosságára teremtette az embert, és ha egy ember eltávozik az élők sorából, akkor a holttestét illő módon kell örök nyugalomra helyez­ni. „Borzalmas, hajmeresztő esetek­hez érkezünk ki, ahonnan mindenki más elmenekül” – mondta az egyik önkéntes, Chezi Farkas. – „Csupán mi maradtunk ott, a Zaka maroknyi önkéntes csapata, a szörnyűségek és borzalmas látvány ellenére. De mindannyiszor csak ezekre a szavak­ra gondolok: az embereket az Örök­kévaló a saját képmására teremtette, és nekünk az a feladatunk, hogy meg­tiszteljük az elhunytakat... A Zaka szá momra a valódi adományozás, az igazi cheszed.” CHÁBÁD Rövid áttekintésünk végén említsük még meg a Chábád humanitárius te­vékenységét. Bár nem ez a fő profilja, a hírekben igen gyakran láthatjuk, hogy a Chábád segélycsomagjai – elsősorban élelmiszer, valamint ruha és egyéb felszerelés – az elsők között érkeznek a katasztrófa sújtotta öve­zetekbe. Így volt ez például a már említett 2015-ös nepáli földrengés mentési munkálatai során. Chezki Lifshitz rabbi, a nepáli fővárosban lévő Chábád-központ vezetője heli­koptert kölcsönzött, és azzal ételt és vizet juttatott a földrengés nyomán bajba jutott túrázóknak. A rabbinak sikerült a hegyeken ragadt izraeli ki­rándulókkal felvennie a kapcsolatot, és életmentő csomagot juttatott el nekik, míg felesége, Chani több ezer adag, a Chábád-központ konyháján készült, tápláló ételt készített el és osztott szét a környékbeli rászorulók között, valamint tiszta vizet és tisztál­kodó eszközöket is adományoztak a földrengés sújtotta térség számos lakójának. „Akármerre mentünk, az emberek a nyakunkba borultak, még egy kis ételért, még több vízért kö­nyörögve. Megígértük nekik, hogy nem felejtjük el őket. Visszajövünk a javára ezt a micvát megtették. E tevékenységről is kapta a szervezet a nevét, mely valójában egy betűszó: Zihuj K orbánot Á szon, vagyis a katasztrófák áldozatainak azonosí­tása. A Zaka önkéntesei a sürgősségi segítségnyújtás számos területén te­vékenykednek, legyen szó kutatási és mentőmunkáról, baleset-megelő­zésről vagy nemzetközi katasztrófák következményeinek elhárításáról. Az önkéntesek között nagyon ma­gas számban fordulnak elő a háre­di közösség tagjai. Az izraeli Zaka egységek mellett több száz önkéntes jelenti a nemzetközi Zaka tagságát, akik a lehető leggyorsabban ké­pesek reagálni tömegkatasztrófák vagy merényletek esetén. Ahogyan a többi felsorolt szervezet, úgy a Zaka önkéntesei is rendszeresen osztják meg széles körű tapasztala­taikat nemzetközi konferenciákon vagy továbbképzéseken. A zsidó, keresztény, muszlim, drúz és beduin holnap, és aztán megint, holnap­után. Itt leszünk, ameddig csak szükségük van ránk” – nyilatkozta azokban a napokban Chani Lifshitz. Az 1986. április 26-án a kora reg­geli órákban bekövetkezett cserno­bili katasztrófa nyomán hatalmas mennyiségű radioaktív anyag jutott a légkörbe, és a sugárzás közvetlen következményeként a környező te­le püléseken ugrásszerűen megnőtt a pajzsmirigy-daganatos és leuké­miás megbetegedések száma. A zsi dók által sűrűn lakott vidéket súj tó betegséghullám híre eljutott a Chábád egy izraeli ernyőszervezeté­hez, a Ceiré Águdát Chábádhoz is, és ők léptek kapcsolatba a Rebbé­vel, hogy mi a teendő. A Rebbe vá lasza gyors volt és határozott, és ha marosan a csernobili balesetet kö vető legnagyobb gyerekmentő ak ció nőtt ki belőle, a Chábád óriá­si humanitárius sikereként. Három év tized alatt több mint háromezer gye reket mentettek ki a területről a Rebbe rendelkezésére: „Gyerekek betegednek meg. Nincs időnk arra, hogy kutatási adatokat gyűjtsünk, és megnézzük, hogy mik a sugárzás hosszú távú hatásai. Mindent meg kell tennünk, hogy megmentsük őket”. 1990 augusztusában szállt fel az első repülőgép, fedélzetén 196 gyermekkel, és néhány órával később landolt a tel-avivi Ben Gu­rion repülőtéren. Ezt a csoportot még száz másik követte, és ennek a mentőakciónak mára emberek ezrei köszönhetik az életüket.

Next

/
Thumbnails
Contents