Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-12-01 / 137. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 DECEMBER 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Néhány napja olvastam egy történetet Jichák Perlmanról, korunk egyik legnagyobb hegedűvirtuózáról. A zeneszerzőként is elismert művész játszott már II. Erzsébet angol királynőnek, amikor látogatást tett a Fehér Házban és Barack Obamának az elnöki beiktatásakor. Az ő előadásában hallhatjuk többek között a Schindler listája című film főcímzenéjét is. Perlman 1945-ben született Tel Avivban, lengyel bevándorlók gyermekeként. Háromévesen kezdett hegedülni. Négyéves korában polio-fertőzést kapott: a közismerten járványos gyermekbénulásként ismert betegség miatt azóta is kerekesszékkel vagy mankóval közlekedik és koncertjein ülve hegedül. Napjainkban feleségével, Továval az Egyesült Államokban él, öt gyermekük között kiemelkedő zenészek is vannak. A számos díjjal kitüntetett Perlmanról mesélik, hogy egy fellépésén, amikor már csak kevés volt hátra a darabból, amit játszott, csattanás hallatszott: elpattant egy húr a hegedűjén. A közönség tagjai azt hitték, félbe fogja szakítani a koncertet, hogy kicseréljék vagy megjavítsák a hegedűjét. Ő azonban csak lehunyta a szemét és egyetlen pillanatnyi zavar nélkül, a tőle megszokott csodálatos módon hegedült tovább, a közönség legnagyobb örömére. Amikor elhallgatott a zene, néma csönd telepedett a koncertteremre, majd fölharsant a taps. Amikor megkérdezték, miért döntött így, miért játszott tovább a háromhúros hegedűn, egyetlen mondattal válaszolt: „Az a dolgunk, hogy azzal zenéljünk, ami megmaradt.” Amikor veszteség ér bennünket, amikor úgy érezzük, kicsúszik a lábunk alól a talaj, két dolgot tehetünk. Félbeszakítjuk, amit addig tettünk és kivonulunk megpróbálni helyrehozni a helyrehozhatatlant, vagy a másik képtelenség irányába mozdulunk: megpróbálunk szimfonikus zenét játszani egy háromhúros hegedűn és zenélni azzal, ami megmaradt. Ezt a lapszámot, amit most átadok önnek, kedves olvasó, a legelhivatottabb olvasónk és legelnézőbb kritikusunk, nagymamánk, Bruche bász Cháne Gitl áldott emlékének ajánljuk. Hosszú élete alatt számtalanszor szenvedett el veszteséget, de ő mindannyiszor fölállt és továbbhaladt. Nincs más lehetőségünk, mint hogy mi is így cselekedjünk, akkor is, ha halálával a világunk összedőlt: fölállunk, továbbhaladunk és megtanulunk zenélni azzal, ami megmaradt. Steiner Zsófia főszerkesztő
