Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-02-01 / 127. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 FEBRUÁR 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Egy különleges „trilógia” első darabját tartja most kezében. Az Egység elkövetkező három száma három különleges témát taglal majd: a zsidó öltözködést, a zsidó névadást és a zsidók által beszélt saját nyelvet. Miért ezt a hármat? Mert ez a három dolog őrizte meg őseinket az egyiptomi rabság idején. Tudom, tudom, még Purim sincsen, nemhogy Peszách, de hadd magyarázzam meg! Azok a héber rabszolgák, akiket Egyiptomban súlyos, nehéz munkára kényszerítettek a keménykezű felügyelők a fáraó parancsára, nagyon sok mindenben távol álltak a zsidó eszményektől. Ahogy a Talmud tanítja: átmentek a tisztátalanság 50 kapujából 49-en. De nem mentek át az ötvenediken, ami pedig a teljes asszimilációt jelentette volna. Ezek a megnyomorított, embertelen körülmények közé kényszerített héber rabszolgák megőriztek három olyan attribútumot, ami megkülönböztette őket a környezetüktől, és megtartotta őket eredeti identitásukban, megakadályozva, hogy teljesen a többistenhívő egyiptomiak közé olvadjanak. Megőrizték a neveiket – és ezzel megtartották az identitásukat. Megőrizték a nyelvüket – és ezzel elkülönítették magukat a környezetüktől. Végezetül megőrizték az öltözködési szokásaikat – és ezzel beburkolták magukat a helyes elvekbe, amik a cselekedeteiket vezették. Ezzel a hármas egységgel tudtak megmaradni az elnyomattatás évtizedein át is önálló népnek, akiket aztán megváltott az Örökkévaló a rabságból, hogy nekik adja a Tórát. De ezzel még előrébb szaladtunk, egészen Sávuotig... Térjünk vissza Purimhoz! A zsidó Mordecháj unokahúga, Há dá szá kénytelen volt elrejteni valódi identitását: felvette az Eszter nevet, az uralkodó háremének őrei perzsa ruhákba öltöztették és minden bizonnyal nem társaloghatott Achasvéros királlyal másként, mint perzsa nyelven. Ám, amikor veszélyben volt a népe, visszatért gyökereihez: imádkozott, böjtölt és felfedte a férje előtt – aki szó szerint ura és parancsolója volt – valódi kilétét. Peszách, mondhatni, a beszéd ideje: elsoroljuk, hogyan kerültek őseink rabságba, hogyan mentette ki őket az Örökkévaló és hogyan emlékezünk mi meg erről. Sávuotkor pedig – ötven nappal a széder elbeszélése után – megünnepeljük a Tóraadás ünnepét, amikor a héber törzsekből zsidó nép vált. Figyeljük csak meg a három egymást követő ünnep attribútumait! Purimkor jelmezbe öltözünk, Peszáchkor beszélünk, Sávuotkor pedig néven neveztetünk. Kérem, jöjjenek tehát velünk erre a három hónapos izgalmas utazásra, hogy körüljárjuk a zsidó identitásnak ezt a három alapkövét: az öltözködést, a nyelvet és zsidó névadást! Steiner Zsófia főszerkesztő
