Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2020 SZEPTEMBER 26 A VILÁG ZSIDÓSÁGA NEM VIZSGÁZOTT ROSSZUL Kihívásokkal teli évet zártunk és bizonytalan jövő áll előttünk. KÖVES SLOMÓ rabbival a járvány okozta kihívásokról, közösségépítésről és az EMIH szervezeteinek fejlődéséről beszélgettünk. MEGYERI A. JONATÁN INTERJÚJA – Ros hásáná környékén indokoltnak tűnik, hogy néhány szóban visszatekintsünk a mögöttünk álló – és a koronavírus okán egyáltalán nem könnyű – évre. Mi az, amit a számos fejlemény közül a legnagyobb eredményként értékelsz és mi az, ami a legkomolyabb kihívásnak bizonyult 5780-ban számodra, illetve a közösség számára? – A zsidó hagyomány ban nemcsak Ros hásáná, hanem már az azt megelőző Elul hónap, il letve az újévet követő 10, ún. bűn bánó nap is a számvetés időszaka. Ilyenkor fontos letárt készíteni, mindenekelőtt a személyes dolgainkat illetően, de közösségi szinten ugyanígy, akár nemzetközi kitekintésben is. Sok rétege van a kérdésnek, de az biztos, hogy az elmúlt évben mindannyiunk életét elsősorban a koronavírus határozta meg. Tulajdonképpen ez az első olyan alkalom, amikor a világ csaknem teljes lakosságát, az emberiség egészét ennyire közvetlenül érinti, a mindennapjait ilyen szinten meghatározza valami. A másik oldalról nekünk, zsidóknak komoly tapasztalatunk van abban, hogy egy új kihívással találkozva miként tudunk úgy alkalmazkodni, hogy az előállt helyzetet olyan próbatételnek tekintsük, ami által meg is lehet erősödni. Sajnos minden ilyen kihívás, minden ilyen próbatétel áldozatokkal is jár, az életek elveszítésén túl változatos személyes és közösségi szintű veszteségekkel, de szerintem elmondható, hogy a világ zsidósága összességében nem vizsgázott rosszul. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy a koronavírustól függetlenül ebben az időszakban Izrael békét kötött két arab állammal is. Olyan államokkal, amelyek Izrael létét sem ismerték el, és ahol a zsidó állam nem szerepelt az iskolai térképeken. Alig pár nap elteltével pedig már állandó repülőjárat van az egyezményt megkötő felek között. Ha Magyarországra evezünk, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy a közösség a nehézségek dacára nem valamiféle fölösleges és önmagáról az első adandó alkalommal levetendő dologként tekintett a zsidó közösségi, vallási életre, az oktatásra. Épp ellenkezőleg: stabil alapként számolt ezekkel, amelyekből kiindulva még egy ilyen különleges és nehéz helyzetben is képesek lehetünk kialakítani azokat a módokat, amelyeket követve magát a közösségi és vallási életet is folytatni tudjuk. Szerintem ezek pozitív fejlemények, amik miatt bizakodásra van okunk. Azután persze van egy személyes szintje is a számvetésnek, amelyet azonban mindenkinek magában kell rendeznie. – Ha már itt tartunk, mondanál azért néhány szót a személyes tapasztalataidról is? – Az életemben ez volt az egyetlen olyan időszak, amikor mind az öt gyermekem otthon volt huzamosabb ideig és a szokásosnál több időt tölthettem velük. Ez minden nehézség dacára nagyon sok tartalékot rejt és rengeteg pozitív oldala van. – Idén lesz az Óbudai Zsinagóga megnyitásának 10 éves évfordulója. Engem ez személyesen is érint, ugyanis a feleségemmel 19 év után ott találkoztam először. – Az első Ros hásánán, nem? – Így van, idén tíz éve. – Igen, ez szinte felfoghatatlan. Nem akarok patetikusan fogalmazni, de azért az tényleg nagy dolog, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor az Óbudai Zsinagógát megnyitottuk, az, hogy egy új zsinagóga nyíljon Budapesten, elképzelhetetlen volt. Az pedig, hogy az egy olyan zsinagóga legyen, amely 50 éve parlagon hever, még elképzelhetetlenebb. Ráadásul mindez a közösség összefogásával, saját erejéből valósulhatott meg. Akkoriban mindenhonnan olyasmiket lehetett hallani, hogy „kell az EMIH-nek mutatóba egy történelmi zsinagóga, mert az még nincs neki, de ez úgyis csak egy ki tudja, hányadik múzeum lesz, mert nincsenek zsidók, akik zsi nagógába KÖVES SLOMÓ • SZÜLETETT: 1979 • FOGLALKOZÁSA: vezető rabbi, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség • CSALÁD: házas, öt gyermek édesapja.
