Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2020 SZEPTEMBER 24 téve dolgoztak azon, hogy megfelelő mennyiségű kóser hús legyen elérhető Európa-szerte. – Mely országokat sikerült így kiszolgálni? – Szinte minden európai ország minden ortodox rabbinátusának fel ügyelete mellett dolgoztunk, Belgiumtól Franciaországig, Németországtól Hollandiáig. Ez, bár egy szerűnek hangzik, rendkívül bo nyolult folyamat, mert az egyes kó ser felügyeletet biztosító rab biná tusoknak más-más elvárásai is van nak. Általánosságban persze a folyamat megegyezik, azonban a részleteket tekintve vannak eltérések. Ezek mindegyikének meg kellett felelnünk, büszkén jelentem, kol légáim és a teljes csapat jelesre vizs gázott. – Mennyire sikerült ezeket a piacokat megtartani? – A belga közösségek szinte teljes mértékben nálunk vágnak most is, és ez igaz számos francia közösségre is. E mellett rendkívül fontos, hogy a hazai piacot is sikerült kiszolgálnunk ebben az embert próbáló időszakban. Ahogy mondtam korábban, az üzem lehetőség és felelősség is egyben, igyekszünk tehát nem csak kiaknázni a piaci lehetőségeket, de felelősen viselkedni a hazai és az európai zsidó közösségek igényei irányába. Izgalmas, egyben felemelő feladat. – Amikor Isten segítségével véget ért majd a pandémia, lesz-e olyan történet, amely különösen közel áll a szívéhez ebből az időszakból? – Tulajdonképpen min den nap újabb kihívás volt, ami kor segíteni tudtunk sok tízezer embernek. Mégis talán Peszách ün ne pe előtti időszak marad a legemlékezetesebb. Ahogy említettem, az izraeli sakterek és mesgiáchok jó része hónapok óta az országban volt és van is. Peszách előtt azonban, amikor a koronavírus-járvány első hulláma miatt a legnagyobb volt a riadalom és a legmagasabbak voltak az óvintézkedések, az ünnep miatti megnövekedett kereslet miatt a nap szinte 24 órájában dolgoztunk. Az egyik munkanap szünetében az izraeli kollégáknak tettem egy könnyelmű ígéretet. Azt ígértem, hogy Peszáchra mindenki a családjával ünnepelhet, hiszen az üzem amúgy is zárva lesz. Miután ezt kimondtam, futott át az agyamon, hogy ez szinte kivitelezhetetlen, hiszen akkorra már egy repülőjárat sem közlekedett Magyarország és Izrael közt. Kitaláltuk, hogy egy egyszeri charter járatot intézünk annak érdekében, hogy hazavihessük az itt maradt rabbikat, saktereket, mesgiáchokat. Az egyik izraeli légitársaság örömmel, de nem kifejezetten olcsón, vállalta a repülőjárat megszervezését. Mivel a gép Izraelből jönne először Magyarországra és azután innen vissza, felmerült annak az ötlete, hogy az Izraelben ragadt magyarokat, akik haza kívánnak jönni, szintén elhozzuk, és visszafelé így tegyünk a Magyarországon rekedt izraeliekkel is saját kollégáink mellett. Fel is vettük a kapcsolatot a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, akik rendkívül örültek ennek a lehetőségnek, és teljes mellszélességgel támogatták a magyarok hazasegítésének ügyét. Ha jól emlékszem, erről még Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is készített rövid videót Facebook-oldalára. – Sikerült megtölteni a gépet? – Szinte teljesen. Mindenki, aki vissza akart térni hazájába, megtehette. Persze nem volnánk chábád hászidok, ha ebben az akcióban se láttuk volna meg a segítség lehetőségét. Minden utas, akár Izraelből jött Magyarországra, akár innen ment Izraelbe, különleges peszáchi csomagot kapott, benne az ünnep alapvető „kellékével”, a kézi sütésű macesszel. Hálát adok a Teremtőnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy nevét ilyen széles körben szenteljük meg és segíthettünk zsidó testvéreinknek nemcsak abban, hogy hazajussanak, de abban is, hogy zsidóhoz méltóan üljék meg ezt a csodálatos ünnepet. Képeink az üzem megnyitása idején készültek
