Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
2020 SZEPTEMBER | egység 11 IZRAEL | HOHMECOLÓ „Miért mondjuk a diaszpórában élő zsidók [szentföldi] egybegyűjtését kérő áldást az évi jó termésért fohászkodó áldás után?” A választ a fent idézett, Jechezkél prófétától származó jövendölésben találták meg ők is, tehát a végső megváltás csak azután következhet be, hogy Izrael földje ismét bőven terem. A Jeruzsálemi Talmud (Bráchot ) szerint ekkor „az ország Izrael népe felé fordítja az arcát”, azaz a föld megbékél a zsidókkal és a száműzetést kiváltó bűnök miatt megszakadt kapcsolat helyreáll Izrael népe és Izrael országa között. Nem véletlen, hogy a modern kori bevándorlók egyik legfontosabb küldetésüknek tekintették, hogy termővé tegyék Izraelt. Ennek érdekében mocsarakat csapoltak le, kutakat ástak, vízvezetékeket építettek és csakhamar sikeres mezőgazdasági települések hálózták be az országot. Az Izrael Állam kikiáltásakor kirobbant függetlenségi háborúban kiemelt védelmi szerepet is betöltöttek a korábbi évtizedekben alapított kibucok és mosávok. A világhírű izraeli növénytermesztés és állattenyésztés hatékonyságát jól mutatja, hogy bár az ország területének csak mintegy 20%-a művelhető és a munkavállalók mindössze 3,7%-a dolgozik a mezőgazdaságban, a zsidó állam mégis képes a saját élelmiszerigényének 95%-át előállítani. Az elmúlt húsz évben ezek a közös tulajdonlás különböző fokain működő mezőgazdasági településtípusok jelentős átalakuláson mentek keresztül. Ma már szinte alig találunk olyan kibucot, melyben még a hagyományos elvek szerint élnek az emberek. Különböző gazdasági és társadalmi okok miatt a legtöbb kibucban privatizációt hajtottak végre, és felosztották a közös tulajdont. A mezőgazdasági munka sok helyen háttérbe szorult a jövedelmezőbb ipari tevékenységek és turisztikai szolgáltatások mögött. Az országalapítók pionír szelleme azonban továbbél, igaz, az ország más területein és más keretek között. Az utóbbi néhány évtizedben egyre-másra alapítottak fiatal, idealista családok állattartással és növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságokat a júdeai és somroni hegyvidéken. Ezeket az embereket általában vallási meggyőződésük és a Szentföld iránt érzett szeretetük motiválja. Igen gyakran a breszlávi Náchmán rabbi útját követik, továbbá népszerűek a köreikben Ávráhám Jicchák Kook rabbi és Meir Kahane rabbi tanításai, valamint a chábád filozófia is. Túlnyomó többségük állami segítség (és engedély) nélkül vesz birtokba egy-egy gazdátlan, megműveletlen dombtetőt, ahol elsősorban bárányt, kecskét és baromfit tartanak, illetve művelés alá vonják az erre alkalmas területeket. Az állatokat – a környéken élő beduinokhoz hasonlóan – legeltetik, hosszú órákat töltve a szabad ég alatt – legyen szó a forró izraeli nyárról vagy a szeles-csapadékos télről. Van, ahol elektromos áram és vízvezeték sincsen – ez esetben napelemeket és víztartályokat alkalmaznak. A farmot alapító családokat fiatal önkéntesek segítik mind a munkában, mind az őrködésben. Ez utóbbi elengedhetetlenül szükséges, mert a nyájak a tolvajok kedvelt célpontjai. Egyes gazdaságokban még csak az önfenntartás, illetve minél nagyobb legelőterületek bevonása a cél, máshol viszont sikerült már több lábon álló, nyereséget termelő gazdaságot kialakítani. Erre jó példa az egyik első ilyen gazdaság, a Somronban, Itámár település közelében fekvő Givot Olám, melyet 1997-ben alapítottak, majd néhány évvel később elismert települési rangot kapott. A farmon az állattenyésztés mellett kiterjedt földművelést is folytatnak, elsősorban szőlőt és gabonaféléket termesztenek. Helyben dolgozzák fel a kecske- és juhnyáj biztosította tejet, melyből számtalan termék készül. Minden itt előállított termék kiérdemelte a „bio” minősítést, így az egészségtudatos fogyasztók körében hamar népszerűvé váltak termékeik, melyek nagy áruházláncok kínálatában is megtalálhatóak. Szerény mérete ellenére ez a farm vált a egyik legnagyobb biotojás termelő gazdasággá Izraelben. Léteznek olyan farmok is, melyek oktatási és rehabilitációs feladatokat tűztek ki maguk elé, és különböző családi, szociális és egyéb problémákkal küzdő fiataloknak nyújtanak szállást, munkalehetőséget, befogadó közösséget és lehetőséget a fejlődésre. A Micpe Jerichó mellett néhány évvel ezelőtt alapított Micpe HáTorá nevű farmon a háredi közösségből érkeznek nehézségekkel küzdő fiúk, akik a kemény fizikai munkát intenzív tóratanulással ötvözik egy pártoló család támogatásával, Mevoot Jerichó közelében pedig Ginát Éden néven hoztak létre veszélyeztetett lányokat befogadó gazdaságot, ahol az állattartás mellett szakemberek foglalkoznak az ott élőkkel. A farm egyik bevételi forrása a lányok által készített organikus tejtermékek forgalmazása. A farmon élő családok egyik legnagyobb problémája az őrzés megszervezése, hiszen az egy pillanatra sem szünetelhet, sem éjjel, sem nappal, sem a hétköznapokon, sem szombatonként vagy akár Jom kipurkor. Nekik nyújt segítséget a Somer Jos nevű szervezet, mely önkénteseket toboroz a Júdea és Somron területén alapított gazdaságok számára. Az egyesület az 1909-ben alapított Hásomer (az őr) szervezetet tekinti példaképének, melyet az első szentföldi cionista települések védelmére hoztak létre önkéntesek. A résztvevők – akik között egyaránt találunk diákokat, a szabadidejükből áldozó családapákat és nyugdíjasokat – vagy az őrködést vállalják magukra vagy a gazdaság munkájában vesznek részt, hogy ezzel is tehermentesítsék az ott élőket.
