Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-09-01 / 134. szám
REBBE | REBBE egység | 2020 SZEPTEMBER 6 a sáskák és a halak a Jeszod szféra szintjén állnak. Ezzel szemben a háziállatok, a vadállatok és maga a rituális vágás is a Málchut szférához tartozik. Talán emiatt [a misztikus értelmezés miatt] nincs bennük vér, mely a fizikai vágyakat szimbolizálja. Továbbá [a sáskákra és a halakra] jellemző az önzetlenség, a következő írásvers alapján: „És mi olyanok voltunk a szemükben, mint a sáskák” és jellemző az egység is: „A sáskáknak nincs királya, mégis csapatokban vonulnak”. Az önzetlenségnek azonban lehet negatív dimenziója is, ahogy ebből a mondatból látjuk: „Efrájim a bálványokhoz csatlakozott”. Éppen ezért léteznek nem kóser sáskafajok is. De még így is, mert „a béke nagyszerű”, a belőlük készült páclé mégis felhasználható. Legyen meg Isten akarata, hogy a rossz ösztön leölésével még napjainkban beteljesedjen a prófécia: „A megváltás idején az Örökkévaló előveszi a rossz ösztönt és levágja”. Ő adjon életet és erőt a számunkra és küldje el a messiást, hogy mihamarabb összegyűjtse népünk szétszórtjait. A Tóra tiltja minden „tiszta” élőlény (állat) fogyasztását, amely természetes módon elpusztult, vagy nem rituális vágás – schitá – útján ölték meg. „Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot...”. Az ilyen tetemeket növélának vagy tréfának hívják. „...levághatsz marhádból és aprójószágodból... úgy, amint parancsoltam néked, és egyél...”. Amit ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően vágtak le, az ehető; amit nem, az tiltott. A vágás jóváhagyott módjait, a sechitát a Szóbeli Tóra részletezi. Csak az eszerint vágott állatok nem veszítik el kóserságukat. A rituális vágás szabályai csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkoznak, a halakra nem. A Tóra kifejezetten különbséget tesz, amikor így ír: „...juhot és szarvasmarhát vágni nekik ... gyűjteni a tenger minden halát...”. A rituális vágásnak az a célja, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és minél több vért távolítsanak el belőle. A nyak gyors oda-vissza mozdulattal történő átmetszéséhez megfelelő hosszúságú, tökéletesen éles, hibátlan pengéjű kést használnak. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a bolygóidegeket, a nyaki verőeret és vénát. Az eszméletvesztés majdnem azonnal, két másodpercen belül fájdalommentesen bekövetkezik, így a vágás már nem okoz szenvedést: gondoljunk csak arra, hogy ha borotválkozás közben megvágjuk magunkat, nem abban a pillanatban érezzük a fájdalmat, és a vér is csak később serken ki. A világ legjobb fiziológusai, patológusai és egyéb tudósai abszolút humánusnak ismerik el ezt a módszert. Az elkábítás, amit az állatvédők javasolnak a szenvedés csökkentésére, tréflivé teszi az állatot. A nem kóser vágás kegyetlen és fájdalmas módszereivel mindegy, hogy kapott-e bódítószert az állat, de a kóser metszés maga is egyfajta elkábítás, mert azonnali érzéketlenséget okoz. A sechitá, azonkívül hogy humánus, még valamiben különbözik minden más módszertől: lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem tud a húsba beszívódni. Ezzel eleget tesz a vérevés tilalmának, és a higiéniai követelményeknek is. A sochét („sajhet”) nem egyszerűen egy zsidó böllér. Istenfélő, hívő embernek kell lennie, ismernie kell a Sulchán Áruchnak a sechitára vonatkozó szabályait és az állat fiziológiáját; szigorú vizsgán kell keresztülmennie, és megfelelő rabbinátusi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Jámborsága és nagy tudása miatt – különösen a kisebb közösségekben – gyakran tölt be egyéb hitközségi funkciót is. Mindezek a szabályozások a bibliai hagyomány alapján állnak. A vér tilalma A Tóra tiltja a vér fogyasztását, még a kóser állatok véréét is. Ez nem vonatkozik a hal vérére. „Semmi vért ne egyetek a ti lakhelyeiteken, sem madárét, sem baromét. Az a személy, aki vért eszik, irtassék ki népe közül.” E tilalom betartása érdekében a vért el kell távolítani a húsból, az alábbi két módszer valamelyikével: – a „kisózás” – áztatás és sózás – módszerével, amelyet általában „kóserí tás nak” neveznek, – nyílt lángon, elektromos sütőben vagy roston való kisütéssel: ezzel a módszerrel a láng vagy az elektromos tűz hatására a vér kicsöpög. A kisütés vagy a kisózás mindenképpen szükséges. A megfelelően vágott állatokat is kóserítani kell. Ha a húst – még a kóser módon vágott kóser húst is – a vér eltávolítása nélkül készítjük el, tréflivé, nem kóserrá válik. Főzés közben a húsban maradt vér kiszivárog, ezáltal a hús az annyira tiltott vérben puhul meg, s így minden, ami az edényben van, tréfá lesz. Kóserítás kisütéssel A kisütést nem szabad edényben végezni, csak rostélyon, hogy a vér elfolyhasson. A rostélyt vagy a nyársat, amelyen a nem kóser húst kisütjük, nem szabad már kóserított húshoz használni. A nyers húst alaposan meg kell mosni, és a tűz fölött kicsit meg kell sózni. Ha a hús már majdnem elkészült, hideg vízben le kell mosni róla a külsején összegyűlt vért. Ezzel eleget tettünk a kóserítás követelményeinek. Ezután meg lehet főzni, vagy tovább lehet sütni, természetesen másik rostélyon vagy nyárson, amelyet csak kóserított húshoz használunk. A májat, amely rengeteg vért tartalmaz, csakis kisütéssel lehet kóserítani. A kisózás nem alkalmas a máj megtisztítására. Forrás: Hayim Halevi Donin: Zsidónak lenni A KÓSER VÁGÁS – A SCHITÁ – KÖVETELMÉNYE
