Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
egység | 2020 AUGUSZTUS 36 MISPÓHE | KONYHA ÉDES ÉVET! Amikor Ros hásánákor mézbe mártjuk az almát, jó és édes évet kívánunk, olyan évet, mely mind materiális, mind pedig spirituális értelemben pozitív lesz. A mézbe mártás egyébként az egész őszi ünnepkörre jellemző: a szombaton és ünnepnapokon az áldozatok emlékére sóba mártott bárchesz helyett mézbe mártott ünnepi kalácsot fogyasztunk. Érdemes azonban figyelni arra, hogy míg a Tánáchban (zsidó Biblia) a „dvás ” kifejezés datolyamézre utal, addig a rabbinikus irodalomban többnyire a virágmézet értik alatta. Így Ros hásáná ünnepén kifejezetten méhek által készített virágmézet fogyasztunk. Bölcseink ezt azzal indokolják, hogy a méhek képesek a fullánkjukkal csípni és fájdalmat okozni, ugyanakkor a közbenjárásukkal készült méz finom és édes. A virágmézzel azt a reményünket fejezzük ki, hogy az újévkor az emberek fölött ítéletet hozó Isten kegyelemmel tekint majd ránk, és általa megédesíti a szigorú ítéletet. A méz azonban nemcsak Ros hásáná ünnepének elengedhetetlen tartozéka. Slomó (Salamon) király így írt az Énekek éneké ben (4:11): „Színméztől csepegnek ajkaid, arám, méz és tej van nyelved alatt...”. Magyarázóink szerint ez a kifejezés a Tórára utal, melynek szavai édesebbek a méznél. Amikor Sávuot ünnepén a tóraadásra emlékezünk, szokás tejes, illetve mézzel készült ételeket fogyasztani, utóbbit azért, hogy kifejezzük a Tóra és annak tanulásának különleges édességét. Ez a gondolat nyilvánul meg abban a szokásban is, hogy a hároméves gyerekek, akik éppen elkezdik tanulni a chéderben a héber ábécé, az álefbét betűit, mézet nyalogatnak le a betűkről, hogy megismerjék a tanulás édességét. A LÉKOCH SZIMBOLIKÁJA Visszatérve az őszi ünnepkörre, egy szokás szerint a rabbi, vagy segédje mézes süteményt, lékochot osztogat a híveknek Jom kipur előestéjén. Ez a mézes sütemény az askenázi zsidók jellegzetes ros hásánái édessége a középkor óta; Kelet-Európában minden örömünnep jellegzetes süteményévé vált, eljegyzési ünnepségek és esküvők elmaradhatatlan eleme volt. Az édes, aranylóan folyó méz azt a vágyunkat fejezi ki, hogy az évünk édes legyen. Vannak, akik szerint a lékoch lényege a könyörgés. Úgy tartják, hogy amennyiben könyörögnek, hogy kaphassanak belőle (többnyire szülőtől vagy tisztelt rabbitól kérnek ilyen módon), úgy remélhetőleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy valamiért könyörögniük kell, és az elkövetkező évben képesek lesznek magukat minden tekintetben ellátni és fenntartani. Úgy gondolják, hogy ha – Isten ments – az az ítélet várna az emberre az éppen csak megkezdődött új évben, hogy az év során mások adományaihoz kelljen fordulnia, akkor ez az ítélet teljesüljön be azáltal, hogy ezen a napon ételt kér valakitől. Ebben az esetben tehát a kérésen van a hangsúly. Az ember kinyújtja a kezét, és azt mondja: „Kérem, adjon nekem egy darab mézes süteményt!” Csak ezután kaphatja meg a süteményt, még akkor is, ha egy háztartáson belül a férj kér a feleségétől és fordítva, vagy ha a gyerekek kérnek a szüleiktől. A Rebbe más magyarázatot is adott: bár fizikailag egy másik személytől kapjuk az ételt, valójában mindig és minden esetben Istentől kapjuk azt. Amikor erev Jom kipurkor, vagyis az engesztelőnap előestéjén lékochot kérünk, akkor elismerjük, hogy az egész évben kapott táplálékunk valójában az Örökkévalótól kapott ajándék. „Aki az egész világot táplálja jóságában, kegyelemmel, jóakarattal és együttérzéssel” – hangzik el nap mint nap az imáinkban, és a magyarázatok szerint erre az imádságra kapjuk válaszul mindennapi megélhetésünket. Vagyis még akkor is, ha emberi közvetítő van jelen, és általa érkezik az élelmet kérőhöz az adomány, végső soron az is Istentől ered. A tíz bűnbánó napon – mondja a Rebbe – Isten annyira közel van hozzánk, hogy az is, aki a lékochot adja és az is, aki kapja, érzi magát az Örökkévalót, és felismeri, hogy az átadó nem más, mint az Ő küldötte. LÉKOCH (mézes sütemény) párve Hozzávalók: 3 tojás; 1 pohár méz; 1 pohár cukor; 1 pohár olaj; 1 pohár erős kávé; 3 pohár liszt; 1 csomag sütőpor; 1 kk. fahéj; 1⁄2 kk. szerecsendió A hozzávalókat sorban mély tálba tesszük, minden újabb hozzávalónál alaposan megkeverve a masszát. (Tipp: ha a mérésre használt pohár oldalát kiolajozzuk, mielőtt a mézet kimérjük vele, a méz könnyen kifolyik, és nem ragad bele az edénybe.) Sütőpapírral kibélelünk egy tortaformát, és 40 perc alatt, 180 fokon készre sütjük. Variáció: 2 pohár porcukorból, két evőkanál forró vízből és 3 evőkanál frissen facsart citromléből mázat is készíthetünk a süteményhez. Ha kihűlt, ezt a mázat csorgathatjuk a tetejére díszítésnek. egység | 2020 AUGUSZTUS 36 MISPÓHE | KONYHA
