Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
2020 AUGUSZTUS | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ kat a statisztikában, de gyakorlatilag senki sem szlováknak, románnak vagy szerbnek. Dusan Kovác szlovák történész így ír a folyamatról: „Érdekes volt a zsidó nemzetiség fejlődése. A zsidók inkább vallási, mint etnikai csoportnak tekintették magukat, Csehszlovákia megalakulása után azonban a szlovákiai zsidó lakosság arra hajlott, hogy csehszlovák nemzetiségűnek vallja magát. Az 1930-as népszámlálás szerint a csaknem 137 ezer zsidó nemzetiségű lakosból nem egészen 73 ezer zsidó nemzetiségűnek mondta magát, 44 ezren cseh-szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, 10 ezren németnek és ugyanennyien magyarnak. Meg kell jegyezni, hogy a magukat zsidó nemzetiségűnek bejelentők is többnyire ragaszkodtak a magyar nyelvhez, nagy részük volt abban, hogy egyes városokban (pl. Munkács) engedélyeztek bizonyos magyar nyelvhasználatot. Voltak, akik a kisebbségi magyar politikai mozgalmakban is részt vettek, pl. a Magyar Párt alapítói és tagjai. A ZSIDÓSÁG KETTÕS HELYZETE ROMÁNIÁBAN Romániában is hasonló mozgás zajlott le. Mintegy 200.000 erdélyi és kelet-magyarországi zsidó került a megnagyobbodott királyságba. Nagyobb részük magyar anyanyelvű és kultúrájú, bár Máramarosban jiddis tömegek éltek. Ők tették ki az ország zsidóságának negyedét és helyzetük határozottan romlott a békebeli Ma - gyarországhoz képest. Európában leg - később Romániában kaptak egyenjogúságot a zsidók, legtöbbjük még állampolgár sem lehetett. Érde kes módon ők éppen a magyar zsidók számára oly hátrányos párizsi békekonferenciának köszönhetik vég re megkapott jogaikat a kisebbsé gekről szóló szerződés 7. cikkelye alap - ján, amelyet 1919. december 9-én Románia is kénytelen aláírni. Ugyan - is az erdélyi zsidók korábbi magyar állampolgárként a trianoni szerződéssel román állampolgárok lettek, a regáti zsidók akkor még nem voltak román állampolgárok. Ennek ellenére nagyon erős volt az antiszemitizmus, amely különösen a magyarul beszélő erdélyi és a német kultúrájú bukovinai zsidóságot támadta. Ők nehezebben tudtak ez ellen együttműködni a többi tartomány zsidó lakosságával, hiszen az összeköttetés alapja a jiddis volt, nem is szólva a havasalföldi spanyol zsidókról. Erőteljesen támogatták a magyar kisebbség szervezeteit. Erősödött a cionizmus, de zsidó pártot csak 1928-ban sikerült alapítani, igaz, hogy ők az 1931-es választásokon már az erdélyi zsidó szavazatok felét megkapták. Már szóltunk a román diákszervezetek zsidóellenes ak cióiról. Nagyváradon 1927. decem beri kongresszusuk idején öt zsi - na gógát dúltak fel, elégetve huszonnyolc tóratekercset. Átterjedt a zavargás Kolozsvárra és más telepü lésekre is, összesen nyolc zsinagógát ért támadás, melynek során negyvenhat Tórát gyaláztak meg. A zsidók támadását a magyarok szidásával és fenyegetésével kötik össze. VÁGYAKOZÁS A „BÉKEIDÕKRE” – ÉS A VALÓSÁG... A hazai zsidó lapok, főleg az Egyenlőség, mindig következetesen képviselte a magyar álláspontot. Szinte minden számban volt valami az elszakított területeken élő zsidókról, akiket a magyarsághoz való hűségre biztatott. 1922-ben egész cikksorozatot szentelt ennek, „Az Egyenlőség munkatársa a megszállt területen” alcímmel. Gyakran idézte ottani magyar személyiségek nyilatkozatait, amelyek köszönetet mondtak a támogatásért. Pl. temesvári magyar vezető szerint a város kisszámú magyarsága már elveszne, „hanem itt van a mi zsidóságunk, amely valósággal letéteményese a magyar kultúrának”. Ez a kitekintés is bizonyítja, hogy a más országba kerülő magyar zsidóság zöme számára mennyi problémát jelentett az új helyzet. Noha papíron megkapták egyenlő jogaikat, nehezen alkalmazkodtak a változásokhoz. Gazdaságilag is lehettek megkülönböztetések, pl. üzleteik szombati zárvatartása terén. 1927-ben a csehszlovák hiteljegytörvény érvénytelenítette a héber betűkkel írt hiteljegyeket, Romániában az üzleti könyveket az ország nyelvén kellett vezetni, minden más nyelvű kettős adóztatás alá esett. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar zsidóság – határokon innen és túl – ideigle nesnek tekintse a trianoni rendezést, és visz szakívánja a „békebeli” állapoto kat. Ez a törekvés legerősebb volt Romániában, leggyengébb a demokratikus Csehszlovákiában. (Meg - jegy zendő, hogy még itt, a térség leg liberáli sabb államában is az 1921-es 9920-ról 10 év alatt 5604-re csök kent a zsi dó közalkalmazottak lét száma, no ha ebben az időszakban a tisztvi selők létszáma 60 ezer fő vel nőtt.) Az 1938-41. években az elcsatolt te rületek egy része visszatért az anyaországhoz. Korabeli leírások szerint a zsidó lakosság keresztény szomszédaikhoz hasonló örömmel fo gadta a bevonuló magyar honvédséget. Pedig ekkor már érvényben voltak a zsidótörvények! Sajnos ez az öröm nagyon hamar el szállt. 1944-ben ők is áldozatul estek a deportálásnak, hiába igazolták so kan a visszacsatolt területeken, hogy a magyarság melletti kiállásukért ún. „kormányzói mentesítésre” vol tak jo go sultak, ezt a helyi hatóságok gyak ran nem vették figyelembe. Né ha a men tesítettek önként szálltak a mar hava go nokba, mert nem akartak el szakadni csa ládtagjaiktól. Sajnos igen kevesen tértek vissza a haláltáborokból. Pusztulásuk a magyar nyelv arányát is végzetesen csökkentette ezeken a területeken. A szerző egyetemi docens Források: Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526–1945; Századvég Kiadó, Bp., 1992.; Hét évtized a hazai zsidóság életében . MTA Filozófiai Intézet, Bp.; 1990.; Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Bp.1993.; Múlt és Jövő 1990. 4. sz.; Zsidó újságok és folyóiratok 1920–1934. évekből; Smoel Ettinger: A zsidó nép története; Osiris kiadó, Bp., 2002.; Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944; Jaffa kiadó Bp., 1911.; Beke Mihály András: Illúziók kora, Erdély. Széphalom Könyvműhely Bp., 1993.
