Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-01-01 / 126. szám
2020 JANUÁR | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE mé nyi (Mojmírovce, Szlovákia) uradalmi orvos egyetlen fiát. Frankóit 1865-ben szenteltek pappá, 1870-ben választották az Akadémia le velező tagjának, minek egy ideig fő titkára, sőt másodelnöke is volt. 1875-től a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma: Országos Széché nyi Könyvár) őre, vagyis igazga tója volt, 1892-ben pedig arbei cím zetes püspök lett. Bár Fraknói életrajzai általában említik, hogy a püspök zsidó származású, jellemzően mégis olyan szövegkörnyezetben, amelyben az kap hangsúlyt, hogy már az apja, Frankl Sándor is kikeresztelkedett. Az állítás ugyan igaz, ám csak a történet másik felével kaphatunk teljes képet, ami természetesen Fraknói édesanyjával, Grestl Johannával áll össze egy egésszé. Grestl asszony pedig soha nem hagyta el a zsidó hitét. Teste ma is az ürményi zsidó temetőben porlad, ahol sírját Lichtenstern Vilmos (Zeév Wolf, 1854– 1921) ottani főrabbi gondozta, aki nem mellesleg a híres Reich Jákov Koppel (1838–1929) budapesti orthodox főrabbi veje volt.4 Lichten stern főrabbinak Fraknói püspök juttatott rendszeres adományokat, hogy tartsák jó karban édesanyja sírját – megemlítendő, hogy az ürményi zsidó néphit úgy tartotta, hogy Frankl doktor is a zsidó temetőben fekszik, viszont a családot kutató Mártonvölgyi László (szül.: Martinček, 1910–1984) helytörténész egyáltalán nem találta Fraknói apjának sírját sem itt, sem máshol. 5 GOLDZIHER TEMETÉSE Az Akadémia és a magyar zsidóság egyik leismertebb tagja Goldziher Ignác (1850–1921) orientalista, a Pesti Izraelita Hitközség titkára lehet. A Székesfehérváron született csodagyerek 16 éves volt, amikor Vámbéry Ármin (szül.: Wamberger Hermann, 1832–1913) bemutatta Goldziher két kötetnyi török mesefordítását. Báró Eötvös József (1813–1871) kultuszminiszter jóvoltából Berlinbe került egyetemre, majd tanulmányait Lipcsében folytatta, ahol megismerkedett az egyiptológiával is, majd doktorátust szerzett. A bécsi udvari könyvtárban eltöltött idő után hosszabb terepgyakorlaton vett részt Damaszkuszban, majd az iszlám legnagyobb egyetemére került Kairóba. 22 évesen már egyetemi magántanár lett, de a rendes tanári kinevezéséig még 1894-ig várnia kellett, ezzel egy másik zsidó származású tudós, Szászy-Schwarz Gusztáv (1858–1920) jogász, az Akadémia levelező tagja két év vel megelőzte, viszont Goldziher lett a pesti egyetem első zsidó származású dékánja. Ballagi Aladár (1853–1928) történész, Ballagi Mór (szül.: Bloch Móric, 1815–1891) fia, Goldziher akadémiai társa és barátja az alábbiakban foglalta össze a nagy orientalistát: „Tudósok között úgy érezte magát, mint a hal a vízben. Derűs kedélye s lelki fürgesége szinte lubickolt a neki való elementumban. Otthonán kívül jóformán mindig könyvtárakban, főleg az akadémiai és az egyetemi könyvtárban lakott. S mivel én is azt cselekedtem, rendszerint a könyvtárakban találkoztunk, ahol nem igen lehetett tőle szóhoz jutni. A tudomány csarnokaiban úgyszólván bugyborékolva tört ki belőle a sok ismeret, anekdota, irodalmi kuriózum.” 6 Goldziher testét az Akadémia csarnokában ravatalozták fel. Ott mondta el Fischer Gyula (1860– 1944) Dohány utcai főrabbi a búcsúbeszédét, mielőtt a tudós fér fit örök nyugalomra helyezték a rá koskeresztúri központi izraelita temetőben. Az eseményről az alábbi tudósítást írták meg az Egyenlőség című zsidó hetilapban: „Az Akadémia komor márvány oszlopcsarnoka mára gyászba öltözött. Az Akadémiának is súlyos gyásza van: tudós tagja fekszik a díszes kupolatető alatt. Az utcán fekete gyászkocsi áll, egyszerű és közönséges, akár a többi hitsorsosé, akik elköltöztek az örök hazába. A kapubejárat előtt két lovasrendőr posztol, büszke fekete lovon, mintha csak vigyázni akarnának Goldziher álmára. Az ajtóban feketéllik a tömeg: küldöttségek, cilinderes, fekete ruhába öltözött urak, de egyszerű, köznapi emberek is, akik az élet forgatagában megállottak itt egy pillanatra, hogy elmélyedjenek a múlandóságról. [...] A koporsó hatalmas szarkofágon áll, körülötte harminc gyertya fénye sárgállik és lobogva táncol a levegőbe. A koporsóra sűrű, sötét fátyolként, fekete terítő nehezedik. Alig lehet megmozdulni, annyian vannak a hódolók és tisztelők, akik eljuthattak ide... De mennyien vannak, akik nem voltak jelen és mégis szívvel-lélekkel búcsúztak a tudomány halottjától. Körös-körül diáksapkák tányéra tűnik fel: az egyetemi hallgatók Csaba- és Turul-szövetsége is eljött, hogy utolsó Isten-hozzádot mondjon tanítómesterüknek, nagyszerű oktatójuknak. [...] »Mindnyájunkat – mondta Fischer főrabbi – egy és ugyanaz az ér zés kapcsol össze, bármennyire tér jenek el a mi nézeteink, életfelfogá sunk, gondolataink, érzéseink, elveink, egy érzés egyesít bennünket, az, amely azokból a kesergő szavakból zeng felénk, amelyet Dávid király Jóáb holtteteménél mondott: Valamennyien tudjátok, hogy Izraelnek egy fejedelme és egy nagyja költözött el a mi körünkből. A tudomány aranygyertyatartójában kialudt egy magasan lobogó láng, leesett onnan egy fáklya, amelynek fénye és melege kiáradt, túlzás nélkül mondhatjuk az egész világra. Ne várjátok tőlem, nagyfényű gyászoló gyülekezet, hogy méltassam néhány rövid szónak keretében Goldziher Ignác hatalmas egyéniségét, nem mindennapi jellemét, a közönséges mértéknél túlmagasló személyiségét, hogy méltassam az ő átfogó elméjét, az ő sugárzó tudományát, Godziher és felesége Mittler Laura FORRÁS: KONFLIKTUSKUTATO.HU
