Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
egység | 2020 JÚLIUS 32 MISPÓHE | KONYHA egység | 2020 JÚLIUS 32 MISPÓHE | KONYHA BELECSAPUNK A LECSÓBA! Bölcseink szerint a húsevés örömöt okoz az embernek. Éppen ezért azokon a napokon, amikor micva örülni, vagyis szombaton és ünnepnapokon, a húsfogyasztást is pártolják. Ennek ellenpontjaként a tisá beávot megelőző kilenc napban (nájntég jiddisül, vagy tisát hájámim héberül) szombat kivételével nem eszünk húst, hogy ezzel is kimutassuk gyászunkat, melyet a Szentélyek elvesztése fölött érzünk. Jelen írásunkban a húsevéssel foglalkozunk, majd zárásként – a kilenc napra való tekintettel – párve, húsmentes receptet ajánlunk. DÉNES ANNA ÍRÁSA VEGÁNBÓL HÚSEVÕ És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül. A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. ( 1Mózes 1:29–30.) Ebből a rövid tórai részletből tudjuk, hogy amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, a növényeket adta neki táplálékul, és ez így volt egészen az özönvíz utánig. Miután Noách (Noé) és családja elhagyta a bárkát, áldozatot mutatott be az Örökkévalónak, aki pedig megáldotta őt, és engedélyt adott az embernek a húsevésre: Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyetek!” ( 1Mózes 9:3–4.) Az egyik magyarázat szerint az állatok Noénak köszönthetik, hogy túlélték az özönvizet, ezért ettől fogva ő rendelkezett felettük. A húsevés engedélyezése kiemeli, hogy ember és állat nincsenek egy szinten, nem egyenrangúak. Az emberölés alapvetően különbözik egy állat megölésétől. Az ember a teremtéstől fogva uralkodik az állatok, a növények és az élettelen dolgok felett. HA A LÉLEK HÚSRA VÁGYIK... Ha majd kitágítja az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint szólt hozzád és te azt mondod: Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst. Ha távol lesz tőled a hely, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy nevét odahelyezze, akkor vághatsz marhádból és juhaidból... Csak légy erős, hogy ne egyél vért, mert a vér a lélek, azért ne edd meg a lelket a hússal. ( 5Mózes 12:20 – 27.) A Tóra kifejezetten azt mondja, hogy az ember lelke húsra is vágyik. Ez a motívum a pusztai vándorlás során többször is visszatért, amikor a zsidók lázadoztak a manna ellen, húst akartak enni vagy visszavágytak az egyiptomi húsosfazék mellé. Fontos azonban, hogy a vér maga az élet, fogyasztása ezért tiltott. Az élő állatból kivágott hús tilalma pedig olyan fontos, hogy nemcsak zsidókra vonatkozik, hanem bekerült a sevá micvot bné No ách, vagyis Noé fiainak hét törvénye közé is; ezek azok a parancsolatok, melyek a nem-zsidókra is vonatkoznak. Bár a húsfogyasztás a régi időkben a gazdagok kiváltsága volt, illetve valóban csak ünnepnapokon jutottak hozzá, a Szentély idejében az áldozatok a mindennapok részét képezték. Bizonyos áldozatokból mindenkinek ennie kellett, másokból csak a kohénok fogyaszthattak. A zsidó legendák szerint az idők végén Isten megöli a Béhemót ot (óriási bika) és a Leviátán t (óriási hal), és a húsukból nagy örömmel falatoznak majd az emberek. Azt is mondják azonban, hogy a végső megváltás után, az eljövendő világban minden élőlény növényekkel táplálkozik majd: Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. És játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkusz szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét. (Jesájá 11:6–8.) HÚSEVÉS KÉT NÉZÕPONTBÓL Az idők folyamán azonban rendre felbukkantak olyan zsidó gondolkodók, akik nem fogadták el a húsfogyasztást. Közülük az első ismert Joszef Albo rabbi volt, aki a XV. századi Spanyolországban élt. Ő morális okokból foglalt állást a vegetarianizmus mellett, azonban figyelmeztetett arra, hogy ez nem jelenti azt, hogy az embernek saját magával egyenlőnek kellene tekintenie az állatokat. A hústól való tartózkodással kapcsolatban a leggyakrabban a XX. század elején élt ráv Ávráhám Jicchák Kookot idézik. Ő volt az államalapítás előtti Izrael első főrabbija és a XX. század első felének egyik leginkább meghatározó vallásos zsidó gondolkodója. Szerinte az
