Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
egység | 2020 JÚLIUS 14 HOHMECOLÓ | IZRAEL A SIRATÓFAL ÉLŐVILÁGA A világ legszentebb helyének saját flórája és faunája van. A július 9-én tartott támuz 17-i böjtnappal vette kezdetét az a háromhetes gyászidőszak, mely a Szen télyek pusztulásának emléknapjaként ismert tisá beáv böjtjét előzik meg. Kissé rendhagyó módon nem a megsemmisült Szentélyről beszélünk most, hanem arról, ami máig is él és virul. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA Egy másik, nagyon gyakran látható madár a sarlósfecske. A Siratófal felsőbb kövei közt megbúvó résekben fészkelő sarlósfecske költöző madár. Dél-Afrikában telel, és februárban jelenik meg Izraelben hatalmas rajokban. Izrael örök fővárosa, Jeruzsálem a sarlósfecskék legészakibb költőhelye, és úgy tűnik, hogy a Siratófal e madárfajnak a világon legrégebben fennálló költőhelye. Így ír Jirmijáhu (Jeremiás) próféta (8:7.): „A gólya is, az égen, tudja időszakait, gerlice, fecske és daru megőrzik jöttüknek idejét...” A sarlósfecskék monogám állatok, hároméves koruktól életük végéig (nagyjából húsz évig élnek) ugyanazzal a párral maradnak. A szakemberek szerint jelenleg mintegy 90 fecskepár fészkel a Siratófalban, néhány száz a Templom-hegyen és néhány tízezer Izraelben. A Siratófalban fészkelő párok közül midnek megvan a saját otthona a falban. A Siratófal környékén élő verébről pedig ezt olvassuk a Zsoltárok könyvé ben (84:4.): „A veréb is talált házat és a szabad madárfészket magának, ahová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh, Örökkévaló, Seregek Ura, én Királyom és Istenem.” A verebet szabad madárnak nevezik, mivel, bár az ember közvetlen közelében él, lehetetlen háziasítani. A Talmud (Jo má 75b.) azt írja, hogy a veréb vérét leprások meggyógyítására használták. A fal kövei között e madarak mellett hétféle növény is él, közöttük közönséges csikófark, melynek piros bogyós termését a madarak előszeretettel fogyasztják. E növény alkaloidját a gyógyászatban a tüdő betegségeinek gyógyítására használják. Sárgán virágzik az arany beléndek, a tövises kapri pedig nagy, fehér virágait hozza. A Talmud ( Sábát 30a.) azt mondja a kapriról, hogy minden nap terem, és a messiási időkben az összes növénnyel így lesz majd. A zsurló apró, rózsaszínes-fehéres virágait a Misna tanúsága szerint kígyómarás gyógyítására használták. Említsük meg végül a kis gekkókat, melyek fürgén szaladgálnak a kövek között. A Példabeszédek így ír róla (30:28.): Négyen vannak a földnek kicsinyei és azok bölcsességes böl csek... a gekkót kézzel foghatod, és ott van a királyi palotában. A Talmud ( Sábát 77b.) leírja, hogyan hasz nálták a gekkót gyógyításra: őrölj meg két gekkót, egy világosat és egy sötétet, és tedd az így kapott port a skorpiócsípésre. Így keveredik a létezés minden formája, emberek, állatvilág, növények és ásványok (kövek) a világ legszentebb helyén. Az első jeruzsálemi Szentély a polgári időszámítás kezdetét megelőző első évezred elején épült. Ezt az épületet a babilóniaiak rombolták le i. e. 586-ban. A hetven évvel az el ső pusztulása után emelt második Szen télyt Heródes király építtette új já és bővíttette ki az i.e. első században. Míg a Templom-hegy tetején álló épületet a rómaiak a polgári idő számítás szerinti 70-ben földig rombolták, addig a Heródes király által épített, a hegytető kibővítésekor emelt támfal jelentős része épen maradt. Merthogy a Siratófal nem puszta kőfal. Saját flórája és faunája van, mely által él és lélegzik. Az imádkozás hangjai közé madarak éneke és gekkók csettegése vegyül. A legszembetűnőbb állatok a gerlék és galambok, melyekről azt mondják, hogy a zsidó népet szimbolizálják. Hiszen ahogyan a galambokat elker getik mindenhonnan, úgy üldözték a zsidó népet is sok évezredes történelme folyamán. A Midrás (Sir hásirim rábá) fehér galambról beszél, mely évről évre megjelent a Falon tisá beáv előestéjén, együtt sírva és gyászolva a zsidókkal, akik a fal előtt ültek és gyászolták a pusztulást. Vannak, akik azt mondják, hogy a Sechiná, az isteni Jelenlét jelenik meg a galambokban.
