Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
2020 JÚLIUS | egység 7 REBBE | REBBE hogy elmenjenek a zsinagógába, imádkozzanak és közösséget vállaljanak a többi zsidóval. A mai világban minden zsidó, legyen férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, éljen a Szentföldön vagy a diaszpórában, képes és köteles tenni valamit. Ha valaki azt gondolná, hogy mit tehet egy ember önmagában, vagy mit ér egyetlen cselekedet, értse meg, hogy olyan világban és korszakban élünk, ahol folyamatosan bizonyítást nyer, hogy egy kis dolog vagy tett is óriási hatást eredményezhet. Jelen esetben pedig ez a hatás a zsidó nép számára hozhat nagy eredményeket, éljenek bárhol, beleértve a Szentföldet is, mely levelünk témája. A ZSIDÓK EREJE A TÓRÁBAN REJLIK Végezetül egy megjegyzés, a közelmúltban ünnepelt Hanuka kapcsán. A hanukai események meglehetősen különösek voltak. Egyfelől a háborút és a csatákat a természet rendje szerint vívták, valódi fegyverekkel, katonai stratégia alapján. A győztes oldalon azonban a fizikailag gyengébbek és kisebb létszámúak álltak, akiket először Mátitjáhu főpap, majd a fia vezetett, és akik felülkerekedtek a hatalmas és erős ellenségen. Az volna logikus, ha a zsidó nép, melyet a Tóra „bölcs és értelmes nemzetnek” hív, a fentiekhez igazodva ünnepelné a Hanukát. Ehhez képest a Hanuka csodáit egy kis gyertya meggyújtásával szimbolizáljuk, melyet a külvilág számára láthatóan lobbantunk fel, hogy ne csak a zsidó otthont, hanem a világot is bevilágítsa, s mindezt a gyertyák számának folyamatos növelésével tesszük, Hanuka minden egyes estéjén. Ez azt jelképezi és hangsúlyozza, hogy a zsidók ereje a Tóra és a parancsolatok fényében rejlik, mely nemcsak a saját életüket világítja meg, hanem a világban rejlő sötétséget is. Emiatt vált ez a zsidók egyik legnagyobb és legkedveltebb ünnepévé. Maimonidész, a test és lélek nagy gyógyítója, a saját nemzedékének és a későbbi generációknak egyaránt utat mutató Tévelygők útmutatójának szerzője a következőt írja: „A hanukai gyertyák parancsolata igen kedvelt parancsolat, melyet minden zsidónak kötelessége hűen betartani, hogy közzétegyék a csodát és dicsérjék Istent és hálálkodjanak neki az általa tett csodákért” (A Chánuká szabályai 4:12.). Felesleges mondani, hogy bár egy évben csak nyolcszor lobbantjuk fel Hanuka lángjait, azok üzenete és tanulsága az egész évre érvényes, és arra a különleges küldetésre emlékeztetnek, melyet Isten adott a zsidók számára, az egyetlen Isten, az ő egyetlen Tórájában. Emiatt bizonyos az is, hogy Isten képessé tesz minden zsidót arra, hogy mindennapi életében betöltse küldetését, a tetteiben, a szavaiban és még a gondolataiban is. Természetesen nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy kifejezzem örömömet és nagyrabecsülésemet, amiért részt vállal a Chábád tevékenységében a lakóhelyén. Ezt nem csupán segítségnek tekintem, ami az emberek egymásnak nyújtott támogatását jelenti, hanem partneri kapcsolatnak, mely az ön számára épp olyan kamatozó, mint azok számára, akik a támogatást élvezik. Adja az Örökkévaló, hogy az együttműködése ebben az ügyben is egyre csak növekedjen, a hanukai lángok szellemében, ahogy fent említettem. Áldással,
