Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
2020 JÚLIUS | egység 5 REBBE | REBBE Isten kegyelméből Tévét hónap újholdja, 5734 [1973. december 26.] Brooklyn, N.Y. Üdvözlet és áldás, Megkaptam december 24-én keltezett levelét. Meglepődtem azon, hogy minden jel szerint rosszul tájékoztatták azokban az ügyekben, melyekről írt. NEM MINDENT LEHET VISSZAFORDÍTANI A dolgok rendjéből fakadóan szinte teljességgel lehetetlen visszafordítani az árapályt, vagyis a döntéshozók olyan helyzetet teremtettek, melyben már nincs lehetőség minden olyan ígéret visszavonására, mint például a területek visszaszolgáltatása stb. Ez most nem a megfelelő hely arra, hogy elmerüljünk egy ilyen fájdalmas és tragikus ügy részleteiben. Talán ismert ön előtt az a jogi kifejezés, mely a Tórából (a Talmudból) ered: „Saját akaratából kezdte el, de kényszer hatása alatt fejezte be”. A jelenlegi helyzet elérte a „kényszer” állapotát. Akkor lehetett volna ezt még elkerülni, amikor tiltakozni kezdtem (természetesen nem a sajtón keresztül), rögtön a hatnapos háború után, amikor a döntéshozók gyorsan követeket küldtek Washingtonba, hogy biztosítsanak mindenkit arról, hogy készek visszaszolgáltatni bizonyos területeket és nyitottak a tárgyalásokra stb. Ez volt az a bizonyos „saját akaratából kezdte” helyzet, mely a jelenlegi szituációt eredményezte. Senki sem tudja megmondani, hogy mit hoz a jövő. Mi azonban csodáktól függő nép vagyunk. Valójában az egész fennmaradásunk, az ellenséges világban létező kis nemzet fennmaradása valóságos csoda. Amikor pedig közvetlenül a hatnapos háború után felmerültek a területi kompromisszumok és ezt az arabok elutasították, szintén csoda volt. Még ennél is nagyobb csoda volt, amikor a jom kipuri háború alatt az egyiptomiak legalább százezer, de feltételezhetően még annál is több katonával átlépték a Szuezi-csatornát, majd mindössze néhány kilométerrel a csatornától keletre ok nélkül megálltak, miközben szabadon vonulhattak volna tovább. Sajnálatos módon mindkét alkalommal kihasználatlanul hagyták ezeket a nagyszerű, csodáktól övezett lehetőségeket, de nem szeretnék olyan ügyeket részletezni, melyek nem vetnek jó fényt zsidó embertársainkra. ERÕSÍTENI A KAPCSOLATOT ISTENNEL Ha a praktikus dolgokat nézzük, melyekkel egy zsidó segítséget nyújthat a jelenlegi helyzetben, van valami, ami sajnálatos módon feledésbe merül, ugyanúgy, mint a háború legkritikusabb napjaiban megnyilvánult isteni beavatkozás ténye, s ez a zsidók és a Szináj-hegyen kapott Tóra közötti kapcsolat erősítése, melytől Isten választott népévé váltunk. Emiatt nem kellene szégyenkeznünk. Vannak olyanok, akik félreértik a kiválasztottságot és soviniszta módon előjogként értelmezik, ám velük ellentétben elmondhatjuk, hogy ez elsősorban kötelezettséget és feladatot jelent, hogy az egész világ számára példát mutató mintanép váljon belőlünk, mely a szellemet helyezi az anyag elé, a spiritualitást a materializmus elé, a lelket a test elé és melynek az a küldetése, hogy „a népek fénye” legyen (Jesájá 42:6.). A Tóra az ehhez szükséges életet és viselkedést írja elő, mely elősegíti a helyes gondolkodás és a megfelelő világnézet kialakulását. Az effajta élet megerősíti továbbá a zsidók önbizalmát, éljenek bárhol is, és képessé teszi őket, hogy elfeledjék a kisebbségi komplexusukat, és ne kerüljenek a nem zsidó eszmék és ideológiák hatása alá. Szomorú, amikor egy zsidó ahelyett, hogy élő példaképként állna a nem zsidók előtt, éppen a nem zsidókat akarja utánozni, elutasítva az „élő vizek forrását”, azaz a zsidó Tórát és hagyományt. HINNÜNK IS KELL AZ IGAZUNKBAN Nyilván felesleges éppen önnek, az orvosnak elmagyarázni a dolog pszichológiai vetületét, ami annyira fontos, amikor konfliktusra kerül sor két ellenséges oldal között. Amikor egy egyik fél azt látja, hogy ellenfele spirituálisan és pszichológiailag is erős és önbizalom-Aki fél zsidónak lenni, nem nyerhet háborút
