Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 JÚLIUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Izrael újra a sajtó érdeklődésének középpontjában áll. Lesz annexió? Nem lesz? Mikor, miért, mekkora terület? Kinek van igaza, aki támogatja, vagy aki ellenzi? Milyen háttérérdekek húzódnak egyik vagy másik döntés mögött? És a másik téma (ami mostanában, úgy tűnik, mintha az egyetlen lenne...) koronavírusból ez már a második hullámuk vagy még az elsőnek se értek a végére? Ki a hibás, a felelőtlen emberek? A felelőtlen kormány? Esetleg az egész nem is igaz, és csak elterelik a figyelmünket? Bár ebben a számban vigyázó szemünket Izraelre vetjük, nem ezekre a kérdésekre keressük a választ, mégis szem előtt tartjuk őket, a sorok között fel-felbukkannak. Ám ne felejtsük el, hogy nyár van, a három gyászhetet éljük, azt az időszakot, amikor aktuális hírek nélkül is többet gondolunk Izraelre, a szívünk még inkább a Szentföld felé fordul. Böjttel kezdjük meg ezt a háromhetes gyászidőszakot annak emlékére, hogy a várost ostromló római csapatok áttörték Jeruzsálem falait, és böjttel fejezzük be, Tisa böáv napján, áv hónap 9-én. Erről a napról Herman Wouk, magyarul Én Istenem címmel megjelent művében a maga félreismerhetetlen stílusában így írt: „Ez a zsidóság Pearl Harbor-i vereségének napja. A babilóniaiak i. e. 586. áv 9-én rombolták le Salamon Templomát. 655 évvel később a rómaiak ugyanezen a napon pusztították el a Második Templomot. A zsidóság emlékezetén gyógyíthatatlan sebet ejtett a nemzetet ért két legnagyobb csapás végzetszerű véletlen egybeesése.” Nagyon nehéz ilyen hosszú idő múltán, évezredek távolából gyászolni valamit, amit elképzelni, felfogni sem tudunk, mégis ez az időszak, amikor saját életünk nehézségeit egy kicsit félretolja népünk nagy vesztesége. Hogy élőbbé tegyük Izraelt és felidézzük a Szentélyt, ha csak gondolatban is, de a Szentföldre utazunk. Temetőkben kóborolunk, a turisták elől rejtett ékkövekre bukkanunk és a frigyláda nyomában járva barangoljuk be az országot. Így, ha már odautazni nem is tudunk, legalább a szívünkkel és az elménkkel Jeruzsálem felé fordulhatunk, hiszen, ahogy a zsoltár mondja: „Ha rólad megfeledke zem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom! Tapadjon nyelvem ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!” (Zsoltárok 137.) Steiner Zsófia főszerkesztő
