Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-06-01 / 131. szám

KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2020 JÚNIUS 26 Az emberszeretet „Lajtába öntve” A PESTI HEVRA KADISA AMERIKAI ÚTI INTÉZMÉNYEI – 1. rész A Herminamező közepén, az Amerikai úton van egy telek, ahol tekintélyt parancsoló, az emberi élet és egészség megőrzésére, jobbá tételére alkotott épületek emelkednek. Nagyjából ma is az eredeti célok szolgálatában állnak; sokan az idegsebészeti klinikaként ismerik, mások a zsidó kórházként, egyesek mindkettőről tudják, hogy itt található, az viszont csak kevesek előtt ismere­tes, hogy a három fő pavilon Lajta Béla egy-egy remekbe szabott alkotása, melyek mindegyikét a Pesti Hevra Kadisa felhívására rendelte meg, az izraelita vallású magyarok emberszeretet táplálta nagyvonalúságából. Újabb, Judapest anno cikksorozatunkban utóbbiak körülményeit idézzük fel. CSEH VIKTOR ÍRÁSA A MEZEY-FÉLE TANULMÁNY A Pesti Hevra Kadisa a fővárosi zsidó közösség egyik legrégebbi intézménye volt, melyet 12 évvel a pesti hitközség megalakulása előtt, 1788-ban állítottak fel.1 A nagy múltú intézmény a fő, te ­metkezéssel kapcsolatos tevékenysége mellett széles körű emberbaráti akció­kat is folytatott a szegény, beteg és idős emberek körében. Az emberbaráti célok bővítésének feladatát dr. Mezey Ferenc (szül.: Grün­feld, 1860–1927) ügyész, a Hevra titkára tűzte zászlajára, aki tanulmányi útjai alatt gyűjtött tapasztalatait A Pesti Chevra Kadisa Izraelita Szent Egylet elöljáróságához be­nyújtott előterjesztés a létesítendő Betegek Ottho­na (Idült Betegek Hajléka) szervezése tárgyában (Budapest: Márkus Samu nyomdája, 1906) című brosúrában foglalta össze és tárta a Szentegylet vezetősége elé. A füzetben Mezey doktor bécsi, berlini, frankfurti és hamburgi példákon keresz­tül ihlette meg az elöljáróságot. A tanulmányban részletesen szerepelt az egyes városokban már létező, hason­ló jellegű intézetek működése. Bécsben például az aggok háza épületéhez csa­tolták az idült emberek háromemeletes épületét, ahol ez időben 80–90 ember fe­küdt. Berlinben az Oranienburger str.-i nagyzsinagóga mellett, a háromemele­tes „Hospital”-ban átlagban 90 beteget helyeztek el, a felvétel alapfeltétele pe­dig 7 évi hitközségi tagság volt. Frank­furtban a szerényebb, Gumpertz-féle sínlődők háza 1888-ban létesült, és ha zsidók nem jelentkeztek, akkor más vallásúakat is befogadtak. A hamburgi, körülbelül 20 ágyas gyógyíthatatlanok menhelye egy villaszerű épületben volt, ahol olyanokat helyeztek el, akik lega­lább 5 évig a hitközségnek tagja voltak, de fizetős betegeket is felvettek, ám ne­kik is csak ugyanolyan ellátás járhatott, mint a többieknek. Mezey Budapestről is hozott követendő példát, a San Marco hercegnő által alapított óbudai Irgalom­házat, mely bár katolikus jellegű volt, zsidókat is felvettek. 2 SZABÁLYZAT-TERVEZET Mezey az írását egy szabály-tervezettel zárta, – mely szinte szóról szóra egyezik a későbbi, 1911-es alapszabályzattal. Főbb pontjai a következők voltak: „A betegek otthona mindkét nembe­li, szegénysorsú oly betegek befogadása, ellátása és állandó gondozására szolgál­na, kik betegségük idült voltánál, vagy gyógyíthatatlanságánál fogva munkára képtelenek, kórházi ápolásra nem valók és családi ápolásban nem részesülhet­nek. Elmebetegek, epileptikusok és ragályos betegek föl nem vehetők, sőt e betegségek későbbi fölmerülése esetén is eltávolítandók. Egyenlő elbánásra fizető tagok is befogadhatók volnának, de számuk az összes elhelyezettek ne­gyedénél nagyobb nem lehet. Ingyenesen volnának elhelyezhe­tők első sorban: a pesti chevra kadisa aggok házában gyógyíthatatlanná vált agg betegek, kifogástalan erkölcsű, sze­gény, beteg férfiak, ha a chevrának 5 év óta tagjai, ezeknek nejei, özvegyei, ha a betegség a férjnek a chevra kötelékébe történt fölvételekor még fönn nem ál­lott. Az állandóan ágyhoz kötött bete­gek előnyben részesítendők. Fölvehetők másodsorban oly férfiak, kik legalább 20 éve állandóan Budapesten laknak, a chevra kadisa tagjai, vagy legalább 10 éve a pesti hitközség tagjai, vagy ily Leitersdorfer alias Lajta Béla főhomlokzati terve (Magyar Építőművészet 5. 1907. 12. szám 22. o.)

Next

/
Thumbnails
Contents