Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-06-01 / 131. szám
OBERLÄNDER BARUCH RABBI IRASA A járvány kezdetekor nyolcrészes, online előadást tartottam a Facebookon keresztül^] koronaví rus kapcsán, amelynek egyikében a járványokhoz kapcsolódó misztikus szokásokról beszéltem. Ebben szót ejtettem a temetőben rendezett esküvő szokásáról is. így örömmel fogadtam Czingél Szilvia írását a témában az Egység áprilisi számában1. Tudományos igényű munkájában alaposan összefoglalta a téma megjelenését a magyar nyelvű sajtóban. írását néhány, főleg a rabbinikus irodalomból származó forrással és egy-két megjegyzéssel szeretném kiegészíteni. KOHÉN ESKÜVŐ A TEMETŐBEN? 1883-ban Bukovinából egy rabbi a galíciai Sálom Mordecháj Hákohén (1835-191 l)Brzezany (Berezhany) rabbihoz fordult egy kérdéssel. Mint írta, városában egy gyérmekbetegség tört ki: ״és elterjedt a tömeg között, hogy ilyenkor egy szegüli, egy jó ómen hüpét állítani egy árva menyasszonynak és voiegénynek a temetőben”. Levelében rögzítette, hogy új temetőjük van, ami részben már be van kerítve, és van már benne néhány sír. Kérdése, hogy szabad-e esküvőt tartani a kerítésen belül, különös tekintettel arra, hogy a vőlegény kohén. Mint írja, közte és a dáján között nézeteltérés van arról, hogy egyáltalán szabad-e olyan áldásokat és imákat mondani a temetőben, amelyek nem az elhunytakhoz kapcsolódnak, mivel létezik egy olyan háláchá2, miszerint nem szabad micvákat gyakorolni a temetőben, mert ez olyan, mintha ״kigúnyolnák a halottakat”3, hogy ők már nem képesek ezt megtenni. (Innen ered az az előírás, hogy be kell dugni a zsebükbe a férfiaknak a eieeszüket a temetőben, hogy ki ne lógjon4.) A másik probléma a vőlegény kohén volta volt, akinek kérdéses, hogy szabad-e a temetőbe mennie az esküvője kedvéért, hisz bibliai tilalom írja elő, hogy nem szabad halottól tisztátalanná válnia5. Schwadron rabbi mindkét kérdésre azt válaszolta6, hogy meg van engedve, ha 4 ámá (kb. 2 méter) távolságra vannak a síroktól és nincsenek fák, amelyek lombkoronája, mintegy tetőt képezve összekötné az kohént és a sírokat. Ott már lehét imádkozni, és az üres részen a kohén is állhat, ״mindez meg van engedve, hogy a nép felzúdulását és félelmét elűzzük ebben az időben.” A záró megjegyzésből látjuk, hogy Schwadron rabbi nem volt teljesen meggyőződve a szokás hitelességéről, inkább néphitként aposztrofálta. A SZOKÁS FELBUKKANÁSA A 13. SZÁZADBAN? Ehhez Sálom Sáchná Cherniak (1861- 1937) ukrajnai rabbi hozzáfűzte7, hogy furcsának találja, hogy Schwadron rabbi nem idéz a témában a 13. századi bécsi Jichák ben Mose rabbi Or záruá könyvéből8, ahol azt írja, ״annak, hogy szoktak temetőben eljegyzést tartani, már a Talmudban van alapja”. Ebből egyértelmű, hogy háláchikus aggálya annak, hogy a temetőben tartanak meg egy esküvöt, nincsen. Erre hivatkozik később Lebovics Jichák Cvi (1875?-1944) csapi rabbi is9. Számomra nem egyértelmű, hogy hogyan kapcsolódik ez a Schwadron rabbi által tárgyalt témához. Egyértelmű, hogy a forrásban nincs szó sem járványról, sem esküvőről, csak eljegyzésről. Az pedig a régi időkben elkülönült az esküvőtői10, és nem feltétlenül járt vele nagy ünneplés. Az azonban egyértelmű, hogy régi, ismert szokás járvány idején esküvőt tartani temetőben. 16 egység 2020 JÚNIUS FEKETE ESKÜVŐK a rabbinikus irodalomban
