Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
2020 MÁJUS | egység 21 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT zatokon kívül – hozzátartozik a közösségtől való elkülönítés, így a bűnös – szó szerint és átvitt értelemben is – a saját bőrén tapasztalja meg tettének következményeit, a kitaszítottságot és az egyedüllétet. A Tóra egy olyan fajta cáráátot is bemutat, melynek jelei a házon mutatkoztak. Ez csakis egy Izrael földjén álló ház esetében volt lehetséges. Amikor a zsidók a sivatagi vándorlás végén letelepedtek, már nem függtek minden szempontból egymástól, és fennállt a veszélye annak, hogy bezárkóznak a házaikba, és nem foglalkoznak mások szükségleteivel. Amikor a Tóra a cárááttal sújtott ház tulajdonosáról beszél, azt írja: „ő, akinek a háza magához tartozik”. Azt mondja erről a Talmud (Joma 11b), hogy a magához kife jezés arra vonatkozik, hogy csak magának tart meg mindent, nem ad másoknak abból, amije van. A Tóra kiemeli a személyes tulajdon védelmének fontosságát, ám nem tartja megfelelő álláspontnak, ha az ember senki mással nem foglalkozva, csak saját magába zárkózva él, egyedül élvezve azokat a javakat, melyeket az Örökkévaló neki személyesen, és általa egész Izrael népének juttatott. A Rámbám (Maimonidész) Misné Torá című művében úgy magyarázza ezt, hogy a ruhákra és az otthonokra kiterjedő cáráát nem természetes jelenség, és elsősorban oktatási célt szolgál, vagyis felhívja a figyelmet az önzés és a rossz nyelv negatív mivoltára: „Amikor valaki pletykálkodik, háza falának színe megváltozik... Ha folytatja gonosz viselkedését, az általa viselt ruhák színe megváltozik. Ha még mindig folytatja gonoszságát... bőre is megváltozik, és cáráát sújtja őt. Emiatt elszigetelik, és egyedül kell maradnia, hogy ne vehessen részt a gonoszok beszédében...” Igen érdekes, és az előzővel gyökeresen szembemenő megközelítést olvashatunk azzal kapcsolatban, hogy a tórai szöveg már-már örömtelinek írja le azt az eseményt, hogy Izrael földjére érve a zsidók otthonait cáráát sújtotta. Az egyik leghíresebb talmudi bölcs, Simon bár Jocháj rabbi így magyarázta ezt: amikor a kánaáni népek meghallották, hogy közelednek a zsidók, mezőjükön és házaikban rejtették el a vagyonukat. A Szent, áldott legyen, azt mondta: „Azt ígértem az ősapáiknak, hogy minden jóval teli országba viszem be a gyermekeiket.” [Most pedig eldugták előlük az értékeket, és nem találnak rájuk.] Mit tett tehát erre az Örökkévaló? Poklossággal sújtotta [az Izraelben letelepedett zsidók] házait, és ők lerombolták azokat, így találtak rá a[z elrejtett] kincsre. Ugyanaz az esemény tehát vezethet büntetéshez vagy jutalomhoz, szolgálhat figyelmeztető jelként vagy útmutatásként és a jóléthez vezető útként. Fontos lecke ez számunkra: az embernek képesnek kell lennie arra, hogy értelmezze e jeleket és tudja, hogy számára az adott jel milyen tartalmat hordoz – útmutatás vagy figyelmeztetés, büntetés vagy éppen jutalom. VISSZATÉRÉS A GYÖKEREKHEZ Könnyen belátható, hogy napjainkban sincs ez másként. Részben a Tórától és a micváktól való eltávolodás és az oktalan gyűlölet, részben pedig az esztelen felhalmozás, a végtelen anyagiasság és szükségtelen pazarlás korában ez a hirtelen támadt és félelmetes sebességgel terjedő járvány éppen a fentiekre figyelmeztet, ám egyben új lehetőségeket, korábban nem tapasztalt lehetőségeket is nyithat a számunkra. Tanuljunk meg az isteni parancsolatok szerint élni, tiszteljük, becsüljük egymást, és a materiális javak helyett inkább az emberi kapcsolatoknak és a spiritualitásnak tulajdonítsunk kiemelkedő jelentőséget. A távolságtartás, maszkok, kesztyűk és folyamatos fertőtlenítés korában hirtelen felértékelődnek a közvetlen emberi kapcsolatok. Talán éppen ez a járvány üzenete, hogy találjunk vissza családunkhoz, otthonainkhoz és tanuljuk meg értékelni az embertársainkkal együtt töltött időt? Mindannyian azért imádkozunk, hogy az Örökkévaló minél hamarabb eltávolítsa közülünk ezt a járványt, hogy újult szemlélettel és az Örökkévaló iránti hálával eltelve és a történtekből tanulva folytathassuk tovább hétköznapi életünket. Mindeközben tartsuk szem előtt: minden, ami történik velünk, akár pozitív, akár negatív, az Örökkévaló Istentől ered és üzenetet hordoz a számunkra. Éljünk az Örökkévaló útmutatásainak megfelelően, tegyünk jót másokkal, és ez hozza el számunkra a végső megváltást, reményeink szerint minél hamarabb, még napjainkban! FOTÓ: PXHERE.COM
