Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-05-01 / 130. szám
egység | 2020 MÁJUS 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM bodott, és a XVII. századra már a királyi udvar munkálatait, a palota díszítését sem végezhették, ami egészen addig többségük megélhetését biztosította. A férfiak innentől fogva kovácsolással, a nők pedig agyagedény-készítéssel foglalkoztak. Ezeket a mesterségeket idővel művészi szintre emelték, és szinte kizárólag zsidók végezték. Az etióp amhári kultúrában viszont a tűzzel való foglalatoskodás és a földi anyagból való tárgykészítés nemcsak a társadalom legalsó szintjét Murák a XX. században betért zsidók, egykori keresztények voltak. Etiópiában, a társadalom legszegényebb rétegéhez tartozva, lakóházuk és zsinagógáik is földből készült kunyhók voltak. Kora gyerekkortól kezdve vetéseken dolgoztak, iskolába csak a kiváltságosak járhattak. Akinek háziállata volt, már a jobb módúak közé tartozott. Az asszonyok a nida ideje alatt elkülönített, közös kunyhókban laktak. Vallásos életüket a világ zsidóságától is elzártan élték meg. Társadalmi kirekövetkezményeként lemaradtak. 1974-től – az etiópiai rezsim miatt – a zsidók életveszélybe kerültek, megtiltották szabad mozgásukat, a zsinagógákat bezáratták. Egy etióp aktivista kezdeményezésére végül Izrael titokban megkezdte mentésüket. A Fivérek-művelet során, mely 1979-1983 közt zajlott, Moszad-ügynökök mentettek ki Béta Izrael tagokat, Szudánon keresztül. Később az 1984-1985-ös időszakban, már nemcsak a rezsim, hanem az éhínség is veszélyeztette őket, ezért újraszervezték a mentőakciót és másképp, de szintén titokban hajtották végre. Ez volt a Mózes-művelet, mely végül a legtraumatikusabb menekülése volt az etióp zsidó közösségnek, és kb. 8000 főt érintett. Gyalogszerrel jutottak el a szudáni menekülttáborba, majd csak hosszú hónapok múlva juthattak el Izraelbe. Az ott töltött idő alatt mentális, pszichés és gyakorta fizikai atrocitást elszenvedve várták az izraeli ügynökök érkezését. A tábori életük és a Szudánig vezető útjuk traumája sok probléma forrásává vált az izraeli életükben is. ÚT AZ ISMERETLENBE A Szudánba vezető út akár egy hónapba is telhetett, amit gyalogszerrel, erőltetett menetben tettek meg, a lebukástól való félelemben gyakran éjszaka, sötétben. A rossz látási viszonyok miatt az ismeretlen terepen mindennaposak voltak a sérülések, akár súlyosak, halálosak. Higiéniás okokból különféle betegségek is könnyen terjedtek, és a szakszerű orvosi ellátás híján sokan ebbe haltak bele. A térség vadállatai is bármikor támadhattak, a tőlük való félelem is állandó szorongással töltötte el a menekülőket. A szervezetlenségből fakadóan családok szakadtak széjjel. Az erőltetett menetet az egészséges felnőttek nagyobb eséllyel átvészelhették, de a túlélők bűntudata megmaradt bennük. A már szudáni területen eltöltött időszak is komoly veszélyekkel teli volt. A nemi erőszak, indokolatlan verések, válogatott kínzások gyakori jelenségek voltak, és az elkövetők jelenti, hanem sátáni erővel is bír. A betegségek, járványok megjelenését gyakorta a zsidóság szimpla jelenlétének tulajdonították. Úgy vélték, hogy ez a sátáni erő, a „buda” , a „ go nosz szem” tőlük ered. De őket okol ták a rossz időjárásért, kedvezőtlen gazdasági helyzetért stb. Különböző praktikák alakultak ki a hosszú évszázadok alatt, amelyek elűzik a buda rontó hatását. Akár pusztán az átok megelőzéseképp vagy bosszúállásként a vélt átokra, legitim cselekedet volt zsidó élet kiirtása. KÉT CSOPORT, KÉT ÚT Az etióp zsidók két nagyobb csoportra oszthatóak vallási múltjukat tekintve. Az egyik a Béta Izrael, a másik Falash Mura közösség. Az előbbiek a zsidó vallást már sok évszázada gyakorolják, míg a Falash kesztettségben, nehéz anyagi helyzetben éltek, de szoros közösségi együttélés és összetartás jellemezte szociális viselkedésüket. A MENTÕAKCIÓ A XIX. században, egy francia zsidó filantróp szervezet elküldte Etiópiába Joseph Halevyt, egy francia orientalistát, hogy tanulmányozza az ott lakó zsidó közösséget. Halevy visszatértekor iskolák felépítését sürgette, de különösebb eredménye végül nem lett. Majd a várakozással teli évtizedek után, 1955-ben, a Zsidó Ügynökség etióp zsidó fiatalokból álló tanulócsoportokat vitt Izraelbe, ahol normatív judaizmust és hébert tanultak. Visszatérve átadták szerzett tudásukat és felvilágosították a közösségük tagjait azokról a tanokról, amikről izoláltságuk Etióp gyerekek a Givát Olgá nevű izraeli településen, 1985-ben
