Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-04-01 / 129. szám
egység | 2020 ÁPRILIS 32 ÉCESZGÉBER ZSIDÓ ÉLET A KARANTÉNBAN Hívő emberként elfogadjuk, hogy Isten szándékát és cselekedeteinek okait nem tudhatjuk, hiszen az emberi logika nem foghatja fel az örökkévalóság bonyolult rendszerét, ahogy a próféta fogalmaz: „Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – mondja az Örökkévaló.” (Jesájá 55:8.) Az üzenetet ugyanakkor megpróbálhatjuk dekódolni, ennek legegyszerűbb módja, hogy megnézzük, melyek azok a pozitív változások, melyeket a tragédia előidézett, és, minden bizonnyal, azokra kell még nagyobb hangsúlyt fektetni. Jómagam számos ilyen pozitív fejleményt tapasztaltam annak ellenére, hogy bizony súlyos árat fizetünk mindannyian ezekért a tapasztalatokért. AZ OTTHON SZENTSÉGE A bezártság mindannyiunk figyelmét ráirányította az otthon szerepének fontosságára. A mindennapi rohanó életben, akarva vagy akaratlanul, otthonunk sokszor átjáróházként funkcionál, a hely, ahol megpihenünk két elmenetel közt, ahol eszünk, iszunk, alszunk és némi időt töltünk szeretteinkkel. A mostani helyzet ugyanakkor megmutatja, hogy otthonunk nem köztes állomás, hanem a végcél maga. Az otthon a legszentebb hely kell legyen mindannyiunk életében, a hely, ahol igazán önmagunk lehetünk, a hely, ahol a leginkább lenni akarunk, azokkal az emberekkel, akikkel a leginkább szeretnénk időnket eltölteni. A zsidó értékrendben az otthon minden bizonnyal a legmagasztosabb helyen áll, ugyanakkor a modern világ behatásai miatt ez a szentség elveszett, abból kicsiny kóstolót esetleg a sábáti pihenés és együtt töltött idő alatt kaptunk. Megtanuljuk azt is, hogy otthonunknak mennyi arca van. Most, hogy zsinagógáink és iskolánk kapui zárva vannak, legtöbben home office-ban dolgozunk, a társasági élet a minimum szintjére szorítkozik, otthonunk egyszerre vált munkahellyé, iskolává, zsinagógává, tanházzá. Most megismerjük, hogy otthonunknak mennyi arca is lehet, és a zsinagógák és tanházak szentségét invitálhatjuk saját hajlékunkba. A FONTOS ÉS A NEM FONTOS Sokakkal beszélgetve a karantén-élményekről azt tapasztaltam, hogy az embereknek, amiatt, hogy többségük nem jár munkába, mintha több idejük lenne. Az élet többet nem lesz olyan, mint azelőtt, az egyszer biztos. Miközben sajnálattal és együttérzéssel nézzük és olvassuk a híradásokat a koronavírus okozta tragédiákról, halálos áldozatok ezreiről, megbetegedettek százezreiről, elkerülhetetlen, hogy az ember elgondolkozzon azon, mit is tanulhat a szörnyűségből, mit is akar üzenni Isten ezzel a mostani pusztulással. MEGYERI ANDRÁS JONATÁN • SZÜLETETT: 1976 • FOGLALKOZÁSA: médiaszakember • CSALÁD: házas, öt gyermek apukája NÉVJEGY
