Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-04-01 / 129. szám
2020 ÁPRILIS | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE szony, olyan, amilyenről a Tehilim 45. fejezete azt mondja: »a királynő egész dicsősége a hajlék belsejébe nyilatkozik meg« (kol kevüdo bász melech penimo). És ez az elnevezés ez esetben azért is megfelelő, mert az illető fejezet kezdőszavai »máászáj lemelech« megadják a váci főrabbi művének nevét is. A Máászáj lemelech című mű a Rambam nagy műve egy részének csodálatos tudással telt kommentárja. Amint a rebecen mondja nekünk nagy örömmel, a nagy mű második kötete nemsokára megjelenik [I. kötet: Vác, 1913, II. kötet: Ungvár, 1930 – Cs. V.] s ébresz teni fogja az egész magyar ortodox zsidóság körében azt az óhajt, hogy a szerző még soká örülhessen testi és lelki üdeségben a mű második kötetének. A hazai talmudtudomány egy másik nagymesterét köszönthetjük a mádi gáonban [Winkler Mordekh á j L é b (1844–1932), a Levusé Mordekháj halhatatlan szerzője – Cs. V.]. Egész viselkedése megcáfolja 85. életvitelét. A szanatóriumban is görnyed Talmud-fóliánsai fölött, »a halochó négy rőfje« az ő világa, amely élteti s erőben tartja. De azért nem szobatudós. Szó sincs róla. A magyar ortodoxia minden kérdése érdekli. Minden kérdésről meg van a saját nézete. Ha megírnánk a véleményét egyes dolgokról, azt hisszük, hogy hetekig beszélnének nyilatkozatairól [...] Valóságos élmény volt az, amikor beszélnünk adatott a Talmud-tudásáról országosan ismert és tisztelt bűdszentmihályi főrabbival [Grünfeld Simon (1861–1930), kinek Tóra-kommentárjai Záháv Sevá címen láttak napvilágot – Cs. V.]. Nevelő hatású személyiség. Csupa harmónia, csupa higgadtság és bölcsesség. Életfelfogása visszatükrözi a régi gáonok chószid-típusát. A valláskódexeken kívül elismerik a kabaló nagyjait, az Ari-t, a Baal Sém-et, de van meggyőződésük és merészségük a túlzások ellen síkra szállni. [...] A szelíd bűdszentmihályi gáon hangja egészen határozott lesz, amikor elítéli a hitközségekben előforduló viszályokat, ha azoknak alapja a szefárd [nuszách szfárád, melyet a haszid közösségek használnak – Cs. V.] vagy az askenáz rítusbeli árnyalat. Ő – úgymond – ha ilyenre vonatkozólag kérdést intéznek – egyszerűen megtagadja a választ. Mert nem a rítus a fontos, hanem a lényeg, az Istenfélelem, az áhítatos ima és a Tóra-tanulás.” 8 A KÓRHÁZI-PER 1929 környékén érdekes hír kezdett terjedni az újságok hasábjain, miszerint Braun Bernát pert indított az ortodox hitközség ellen, mert az nem kívánta kiadni a kórház vagyonát az időközben létrehozott alapítványa javára. Braun azt állította, hogy ő a kétmilliós adományt a testvére nevére létrehozott alapítványnak szánta, és a hitközség nevére csak azért lett telekkönyvezve a kórház, mert akkor még nem létezett az alapítvány. A pert elmondása szerint azért indította, mert felháborította, hogy a kórház intézkedéseiben és fontosabb döntéseiben mellőzte őt, illetve azt állította, hogy az általa elrendeltek ellenére a kórházat nem kizárólag szegény sorsú betegek ápolására használják fel, hanem gazdag ortodox zsidók kezelésére rendezték be. A másik oldal szerint a per egyszerű oka csupán annyi volt, hogy az üzletembert zavarta, hogy a kórház nyereséges, hiszen az intézménynek valóban lé tezett fizetős, szanatóriumi részlege, ugyanakkor és ettől függetlenül folyamatosan ellátták a 1 Bíró Dániel (Dániél ben Gitl) sírfelirata alapján, a héber dátumot (5680. tisri 26.) átszámítva.; 2 „Érdekes per a budapesti orthodox kórház körül – A biróság Braun Berát adományát ajándéknak és nem alapitványnak értelmezte”, Egyenlőség , 1929. 49. évf. 32–33. szám, 30.; 3 Simonyi-Scheiber Mária, „A budai Városmajor utcai Bíró Dániel Kórház története”, in: Kapronczay Károly (főszerk.), Orvostörténeti Közlemények – Communicationes de Historia Artis Medicinae. 226–229. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2014. 159–182. – A cikk szerzője, Simo nyi-Scheiber Mária (1927–2012) művészettörténész Scheiber Vilmos (1889–1979) sebészfőorvos, a Bíró Dániel igazgatóhelyettes apja emlékére írta meg a kórház történetét, mely ennek a munkának a vázául szolgált.; 4 „Hirek – Orthodox zsidó kórház és szanatórium Budapesten”, Egyenlőség , 1920. 39. szám, 8. szám, 15.; 5 „A budapesti orthodox ambulatorium fejlesztése”, Zsidó Ujság , 1927. 3. évf. 20. szám, 3.; 6 Román Kálmán, „A 87 éves Reich Koppel főrabbinál – Látogatás a Biró Dániel-intézetben”, Egyenlőség , 1924. 43. évf. 34. szám, 10.; 7 „Hirek – Látogatás az Orthodox Szanatóriumban”, Zsidó Ujság , 1927. 3. évf. 2. szám, 10.; 8 g., „A Városmajor-szanatóriumban”, Zsidó Ujság , 1929. 5. évf. 23. szám, 5.; 9 „Törvényszéki napló – Az ortodox zsidó hitközség megnyerte a Városmajor Szanatórium évek óta folyó nagy perét. Egy legendás alapítvány története a bíróság előtt”, Pesti Napló , 1929. 80. évf. 86. szám, 11.; 10 „Hirek – A Biró Dániel intézet végleg az orthodox hitközségé”, Zsidó Ujság, 1930. 6. évf. 3. szám, 10. szegény be tegeket is, ráadásul a felekezetre va ló tekintet nélkül. A bíróság az ítélet meghozásánál egy héber tolmács szakértői véleményét is figyelembe vette, aki megállapította, hogy 1920-ban a Braun által használt kifejezés ugyan jelent alapítványt is, viszont még számos másik jelentése is van, melyekkel különböző vallási intézményeket jelölhetnek, így azt a magyar alapítvánnyal és annak jogi értelmével bizonyosan azonosítani nem lehet. 9 A törvényszék azzal az indoklással, hogy az – időközben létrehozott – alapítványnak nincs perképessége, megszüntette a keresetet. A tábla az ítéletet helybenhagyta, ám a kúria bizonyítást rendelt el, mely megállapította, hogy Braun nem alapítványt tett, hanem csak „nagyobb összeget ajándékozott” a kórházalapításra, így került a kórház végérvényesen a hitközség tulajdonába. 10 A váci rabbi és a rebecen (geni.com)
