Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-04-01 / 129. szám
2020 ÁPRILIS | egység 15 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT éves néma fiút összeesketnek egy 40 éves menyasszonnyal, és a részük re hozományt gyűjtenek össze. A különös esküvőn mintegy 3000 zsi dó vett részt. Teitelbaum főrabbi beszédet intézett az új párhoz, hangoztatva azt a nagy áldozatkészséget, amelyet az Istenben bízva, a hitközségért hoztak. Imádsággal végezte beszédét, hogy szűnjön meg a pusztító betegség – tudósít a Budapesti Hírlap. 5 Huszton tífuszjárvány pusztított 1927-ben. A helyi lakosok úgy döntöttek, hogy egy különleges eseményt tartanak, hogy megvédjék a la kosságot a még több áldozattól. A zsidó hagyomány szerint ezért egy mátkapárt vittek a temetőbe, és ott különleges esketési szertartás szerint lakodalmat szerveztek. Hoffmann Moj - se 26 éves napszámos és Müller Ida 17 éves cselédlány a huszti temetőben a zsidó szertartás szerint házasságot kötött. Amikor a násznép kiért a temetőbe, Pusinszki főrabbi háromszor körüljárta a temetőt, és közben a járvány megszűnéséért mondott hangos imádságokat. Az esketés a te metőben ment végbe, de azon csak asz szonyok és nős férfiak vehettek részt, a többieknek a kerítésen kívül kellett maradniuk. A hitközség tagjai lakást béreltek a fiatal pár számára, azt bútorokkal teljesen berendezték és a lakbért egész esztendőre előre kifizették. A hitközség 5000 koronát adott nászajándékul nekik. Hétfőn délután tartották meg az esküvőt, és olyan híre ment, hogy széles környékről gyűltek össze érdeklődők, nemcsak a zsidók, de a többi vallásfelekezetűek közül is a temető környékén. Az esküvő után a zsidó iskolában nagy lakoma volt, majd átadták a rengeteg nászajándékot a fiatal párnak. A hentesek húst, a fűszeresek fél évre való lisztet és fűszerárut adományoztak, és a násznép többi tagja is mind elhozta ajándékát. 6 AZ ELFELEDETT SZOKÁS GYÖKEREI A szokásról egy ízben az Egyenlőség című zsidó hetilap is közölt írást 1918-ban, és egy elfeledett ősi zsidó vallási szertartás újjáéledéséről írt. „Ősrégi zsidó szokás járvány idején a temetőben, a síroktól távol, szabad helyen esküvőt tartani, ez nem babonaság, minthogy a zsidó vallás szertartásaiban és szokásaiban ilyen nem található. A hithű zsidó ezzel Istenben vetett határtalan bizalmát fejezi ki, tanújelét adja optimisztikus érzelmeinek, amidőn esküvőt rendez a temetőben, ezzel mintegy kifejezésre juttatva: íme, dacára a járványnak, Istenben vetett bizalmunk nem ingott meg, meg vagyunk győződve Isten jóságáról, irgalmáról és gondviseléséről, aki nem engedheti, hogy az emberiség kipusztuljon. Ez a szokás még egy célt van hivatva szolgálni. Tudvalevő ugyanis, hogy a csüggedés, a félelem az ember egészségét megtámadja, aláássa, és nagyban hozzájárul a beteg álla potá nak rosszabbodásához, az esküvővel azt fejezi ki a vallásos zsidó, hogy az embernek nem szabad elcsüggednie, íme látjátok emberek, mi a legnagyobb járvány idején esküvőt tartunk a halottak közelében, a temetőben, nem félünk, emberek FEKETE ESKÜVŐ EGY TEMETŐBEN LENGYELORSZÁGBAN (Mayer Kirschenblatt 1892 körül)
