Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-02-01 / 115. szám
egység | 2019 FEBRUÁR 12 HOHMECOLÓ | IZRAEL Milchan hollywoodi producertől és James Packertől, egy ausztrál kaszinómogultól (repülőutakat, szivarokat, ho telszobákat). Cserébe állítólag az izraeli Milchant amerikai vízumhoz, Packert állandó izraeli lakóhelyhez segítette. • a 2000-es számú ügyben az a vád, hogy hatalmi pozícióból médiabefolyást próbált kieszközölni. A miniszterelnök a vád szerint kons pirált a Jediot Ahronot c. ve zető napilap tulajdonosával, Ar non Mozessel, aki azt kérte a kormányfőtől, próbálja meg kor látozni a Sheldon Adelson ame rikai milliárdos által fenntartott, ingyenes, amúgy Netanjahu-barát Izrael Hajom c. lap ter jesztését. Cserébe Netanjahu azt kérte a korábban vele szemben kritikus laptól, hogy írjanak ró la pozitívabban. Hírek szerint tit kos magnófelvételek sokasága bi zonyítja a vád állításait. • a 3000-es számú az elhíresült német tengeralattjárók korrupt közbeszerzési ügye, amelyet a rendőrség szintén vádemelési javaslattal adott át a főügyésznek. „A helyi média szerint a gyanúsítottak kenőpénzek fejében Miki Ganort tették meg a német ThyssenKrupp hajóépítő vállalat izraeli képviselőjévé csekélyebb díjazásért dolgozó elődje helyett, majd busás jutalékokat zsebeltek be a milliárdos üzletekből” - írta az MTI tudósítója. A vád szerint Netanjahu maga is segítette a ThyssenKrupp ajánlatának elfogadtatását. • a 4000-es számú eset is arról szól, hogy Netanjahu kedvezőbb médiaképet próbált magának vásárolni: kommunikációs miniszterként is lobbizott a törvényhozásban a Bezeq telekommunikációs nagyvállalat javára, cserébe pedig kedvezőbb beszámolókat várt magáról a cég Walla c. hírportálján. Izraeli lapinformációk szerint ebben az ügyben a legerősebbek a bizonyítékok és tanúvallomások. Állítólag éveken át folytak a korrupciós ügyletek a Bezeq tulajdonosa, Saul Elovics és felesége, valamint Netanjahu és felesége között, „Bibi” pedig ál lítólag éveken át beleszólt a portál munkájába. A kérdés tehát az: hogyan hat az izraeli közvéleményre, a szavazók politikai preferenciáira, ha Mandelblat a közeljövőben valóban ismerteti döntését? A válasz jelenleg igen egyszerű: hiába a morális probléma, egy megvádolt, de más fontos ügyekben páratlanul sikeres politikus nem távozhat könnyen a hatalomból, ha egyelőre nincs kormányképes alternatívája. Annyi biztos, hogy Netanjahu nem adja fel könnyen, bejelentette, hogy a végsőkig harcolni fog az igazáért, hiszen „a rendőrségi ajánlások még semmit sem jelentenek egy demokratikus társadalomban.” Az is biztos, hogy az izraeli törvények nem kötelezik a miniszterelnököt lemondásra vád alá helyezése esetén. Sokan emlékeznek még azonban arra, amikor 11 évvel ezelőtt, ellenzéki pozícióból ő szólította fel lemondásra a megvesztegetéssel vádolt Ehud Olmert miniszterelnököt, aki ezt végül meg is tette, és 16 hónapot töltött börtönben. Kritikusai szerint nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben ismét előtérbe kerültek azok a nemzetbiztonságilag kulcsfontosságú ügyek (a megoldatlan, áldatlan gázai helyzet, a libanoni Hezbollah alagútjai északon, a szíriai kritikus helyzet), amelyeknél „Mr. Biztonság” határozott politikai vezetőként tudja magát mutatni. Komoly kihívást csak a tőle jobbra álló, még nacionalistább kis pártok jelenthetnek számára, velük azonban eddig is képes volt zöld ágra vergődni. Más komoly ellenzéke egyelőre nincs, és amíg az emberek úgy érzik, az ő életüket nem érintik a miniszterelnök válogatott bizniszei, könnyen szemet hunyhatnak azok felett. Mindez morálisan lehet kétséges, az ügyek felbukkanása, az intézmények működése, a politikai szereplők reakciói azonban egy valamit egészen biztosan bizonyítanak: Izrael valódi – tehát nem illiberális – demokrácia.
