Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-02-01 / 115. szám

egység | 2019 FEBRUÁR 12 HOHMECOLÓ | IZRAEL Milchan hollywoodi producertől és James Packertől, egy ausztrál kaszinómogultól (repülőutakat, szivarokat, ho telszobákat). Cse­rébe állítólag az izraeli Milchant amerikai vízumhoz, Packert állan­dó izraeli lakóhelyhez segítette. • a 2000-es számú ügyben az a vád, hogy hatalmi pozícióból média­befolyást próbált kieszközölni. A miniszterelnök a vád szerint kons pirált a Jediot Ahronot c. ve zető napilap tulajdonosával, Ar non Mozessel, aki azt kérte a kormányfőtől, próbálja meg kor látozni a Sheldon Adelson ame rikai milliárdos által fenntar­tott, ingyenes, amúgy Netanja­hu-barát Izrael Hajom c. lap ter jesztését. Cserébe Netanjahu azt kérte a korábban vele szem­ben kritikus laptól, hogy írjanak ró la pozitívabban. Hírek szerint tit kos magnófelvételek sokasága bi zonyítja a vád állításait. • a 3000-es számú az elhíresült német tengeralattjárók korrupt közbeszerzési ügye, amelyet a rendőrség szintén vádemelési ja­vaslattal adott át a főügyésznek. „A helyi média szerint a gya­núsítottak kenőpénzek fejében Miki Ganort tették meg a német ThyssenKrupp hajóépítő vállalat izraeli képviselőjévé csekélyebb díjazásért dolgozó elődje helyett, majd busás jutalékokat zsebeltek be a milliárdos üzletekből” - írta az MTI tudósítója. A vád szerint Netanjahu maga is segítette a ThyssenKrupp ajánlatának elfo­gadtatását. • a 4000-es számú eset is arról szól, hogy Netanjahu kedvezőbb médiaképet próbált magának vásárolni: kommunikációs mi­niszterként is lobbizott a tör­vényhozásban a Bezeq telekom­munikációs nagyvállalat javára, cserébe pedig kedvezőbb beszá­molókat várt magáról a cég Walla c. hírportálján. Izraeli lapinfor­mációk szerint ebben az ügyben a legerősebbek a bizonyítékok és tanúvallomások. Állítólag éveken át folytak a korrupciós ügyletek a Bezeq tulajdonosa, Saul Elovics és felesége, valamint Netanjahu és felesége között, „Bibi” pedig ál lítólag éveken át beleszólt a portál munkájába. A kérdés tehát az: hogyan hat az izraeli közvéleményre, a szavazók politikai preferenciáira, ha Man­delblat a közeljövőben valóban ismerteti döntését? A válasz jelen­leg igen egyszerű: hiába a morális probléma, egy megvádolt, de más fontos ügyekben páratlanul sikeres politikus nem távozhat könnyen a hatalomból, ha egyelőre nincs kor­mányképes alternatívája. Annyi biztos, hogy Netanjahu nem adja fel könnyen, bejelentette, hogy a végsőkig harcolni fog az iga­záért, hiszen „a rendőrségi ajánlá­sok még semmit sem jelentenek egy demokratikus társadalomban.” Az is biztos, hogy az izraeli törvények nem kötelezik a miniszterelnököt le­mondásra vád alá helyezése esetén. Sokan emlékeznek még azonban ar­ra, amikor 11 évvel ezelőtt, ellenzéki pozícióból ő szólította fel lemon­dásra a megvesztegetéssel vádolt Ehud Olmert miniszterelnököt, aki ezt végül meg is tette, és 16 hónapot töltött börtönben. Kritikusai szerint nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben ismét előtérbe kerültek azok a nemzetbiz­tonságilag kulcsfontosságú ügyek (a megoldatlan, áldatlan gázai hely­zet, a libanoni Hezbollah alagútjai északon, a szíriai kritikus helyzet), amelyeknél „Mr. Biztonság” határo­zott politikai vezetőként tudja ma­gát mutatni. Komoly kihívást csak a tőle jobbra álló, még nacionalistább kis pártok jelenthetnek számára, velük azonban eddig is képes volt zöld ágra vergődni. Más komoly ellenzéke egyelőre nincs, és amíg az emberek úgy érzik, az ő életüket nem érintik a miniszterelnök válo­gatott bizniszei, könnyen szemet hunyhatnak azok felett. Mindez morálisan lehet kétséges, az ügyek felbukkanása, az intézmé­nyek működése, a politikai szerep­lők reakciói azonban egy valamit egészen biztosan bizonyítanak: Iz­rael valódi – tehát nem illiberális – demokrácia.

Next

/
Thumbnails
Contents