Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-12-01 / 125. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2019 DECEMBER 28 1927. március 5-én szombaton tartották a régi zsinagógában az utol - só Istentiszteletet, majd a következő hétfőn megkezdődtek a munkálatok,14 melyet ifj. Stern Sándor (1874–1942) fővárosi bizottsági tag, a Lipótvárosi Társaskör és az imaegyesület elnöke a következőképp adott hírül: „Megindult a nagy és szent munka. A csákányok bontanak... munkáskezek alapoznak... téglát téglára helyeznek... A régi ház alapszerkezete megváltozik... Nyitható üvegfedélen keresztül, keleti napsugarak áradnak a szent csarnokba, a fehér templomba, hogy megtermékenyítsék a mindig szépet, jót és nemeset kereső, ezért áhítozó, lelkesedő és rajongó igaz zsidó lelkeket [...]” 15 Baumhorn Lipót (1860–1932) építész tervei alapján és Lukács Lipót mérnök vezetésével megkezdődött tehát a régi zsinagóga, valamint a bérház udvara és félemeletének átalakítása, hogy kialakulhasson a ma is ismert, 1300 fő befogadására is alkalmas zsinagóga. „KONZERVATÍVABB VIZEKEN” Az egyesület a kezdetektől fogva konzervatív irányt követett – gondoljunk csak az ifjúság körében végzett munkájára –, melyet folyamatosan táplált a vidékről a fővárosba költözők áramlata is. A közösség éveken át megbecsült kántora, Doppelt Izidor például egy erdélyi orthodox hitközségből érkezett. Az egyesület egy népszerű újítása volt a „Soluasz Szeudasz” (sálesüdesz), mely valójában egy régi hagyomány felelevenítése volt, azaz szombat délutánonként gazdag uzsonna felett akár több rabbi és hitszónok tartott előadásokat elsősorban a hetiszakasz témájában. 16 Mindezek fényében nem is annyira meglepő fejlemény volt, hogy az új Csáky utcai zsinagógában a bimát a frigyszekrény elöl a tér közepére helyezték vissza, melyet az Egyenlő ség úgy fogalmazott, hogy fővárosi zsidóság szakított a „régi neológ irányzattal és egyre konzervatívabb formák közt kívánja Isten-tiszteletét megtartani”.17 Valószínűleg a konzer vatív hagyományokra utal az a tábla, amely – a zsinagóga fennállásához képest – nem oly régen került a bejárat mellé: „Budapesti Zsidó Hitközség Hegedűs Gyula utcai status-quo ante zsinagógája” – ám a felirat mégis félrevezető, hiszen Budapesten a status quo irányzatnak nem volt sem hitközsége, sem zsinagógája. (ÚJ)LIPÓTVÁROSI ZSINAGÓGA Az avatás szeptember 23-án péntek délelőtt folyt le mintegy tízezer fős tömeg előtt, közöttük a kormány és hatósági képviselők, dr. Ripka Ferenc (1871–1944) főpolgármesterrel az élükön. Az ünnepség a Visegrádi utca 7. alatt vette kezdetét,18 ahol a felújítás alatt használt ideiglenes zsinagógából hüpe alatt vitték át a Tórákat. Az eseményen számos beszéd elhangzott, melyek közül kettőből idézünk részleteket: „És most, hogy készen áll a templom, eljöttünk ide csaknem mindannyian, kik a régiből kivonultunk. Hálát adunk neked Istenem e kegyért. Most 5–6 hónap nagy idő egy nagy embercsoport életében. Hisz szentírásaink szerint a felemelt pohártól az ajakig messze az út. Legyenek ezen helyiségek a zsidó szellemnek otthoni, annak a szellemnek, annak a hitnek, mely évezredeken át világított a sötétségben és amely hit adta az emberiségnek az egy Isten hitét. [eddig idézet Blum Ödöntől, innen Ripka Ferenctől:] Eszembe jut a Bibliának az a része, mikor leírja a fogságból hazatért zsidókat, akik egyik kezükkel templomot építettek és másik kezükkel kardot forgattak hazájuk védelmében. Így látom én a magyar zsidóságot ma is melynek egyik feladata, hogy vallását ápolja és szentélyeket emeljen a Mindenhatónak, mint ez jelen esetben is történt, másik feladata pedig, hogy harcoljon hazája feltámadásáért és boldogságáért. Minthogy a magyar zsidóság állandóan ezt cselekszi, szívből üdvözlöm a kormány és a főváros nevében ezt az új zsidó templomot, mint a felekezeti béke és összhang egyik biztosítékát és kívánom, hogy alkotóinak mindig becsületére váljék.” 19
