Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
2019 OKTÓBER | egység 33 ÉCESZGÉBER Továbbá azt mondja a há lá chá, hogy az emberek előtt azt a vétket szabad (de nem kötele ző!) nyilvánosan felvállalni, ami amúgy is közismert12 , illetve sok vélemény szerint az ember ellen elkövetett vétket nyíltan meg kell vallani, az Isten ellen elkövetetteket azonban nem13 . A többi vétket tilos hangosan elmondani. A Talmud szerint14 ez az egyik oka annak, hogy az Ámidát halkan mondjuk el, hogy legyen az embernek lehetősé ge a vétkeit felsorolni. A fent említett esetben én több szempontból is helytelennek látom ezt a fajta „bűnvallomást”, ami ízléstelen részletességig ismerteti a vétket. Leginkább azért, mert ezzel tovább árt az áldozatoknak, akikre sokan ráismerhetnek a leírás alapján. Ismételten traumatizálja őket és még ismertebbé teszi a róluk szóló megszégyenítő történeteket. SZOLGÁLHATJA-E A KÖZÖSSÉGET EGY BÛNÖS? A történet másik aspektusa az a kérdés, hogy betölthet-e közösségi szerepet, aki súlyos bűnt követett el, lehet-e vallási, spirituális vezető stb. Nagyon óvatosan kell eljárnunk, mikor valakit valamilyen közösségi szerepre, vallási vezetői pozícióra kijelölünk. A Talmud15 nem helyesli, hogy kinevezzenek egy romlott múltú embert vezetőnek. Hiszen, ha az ilyen ember valakinek felhívja a figyelmét, hogy egy „szálka van a szemében”, az azt fogja felelni: „nekem egy szálka, de neked egy egész gerenda!”. Vagyis nem lesz súlya a szavainak, nem lesz hatékony a munkája. Azonban kinevezése után a háláchá nehezen teszi lehetővé, hogy valakitől elvegyenek egy már megszerzett közszolgálati pozíciót, vallási kinevezést16 . Két kivétel van ez alól, mégpe dig az, ha valaki visszaélt a hatalmával vagy korrumpá ló dott. Ilyenkor nem is kell figyelmez tetni, mielőtt visszavonják a kine vezését, hiszen azt egy munka elvégzésére kapta, aminek nem tett ele get17. „Ha egy vallási vezető visszaélt a pozíciójával, például egy nőt elcsábított, kér dés nélkül, rögtön elveszíti a mun káját, mert nem lehet enged ni, hogy a munkájával tovább vétkezzen. Csak akkor lehet vissza en gedni, ha teljesen megtért”18 . A megtérését a közösség védelmében nagyon szigorúan kell megvizsgálni, és csak akkor szabad visszaadni a pozícióját, ha meggyőződtünk róla, hogy nem fogja ugyanezt újra elkövetni19 . Ha ez érvényes a már kinevezett vezetőkre, akkor men y nyivel inkább érvényes egy olyan új vezető kinevezése kapcsán, aki máshol már visszaélt hatalmával. A HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉS Ha egy vallási vezető privátban vétkezett, például nagyon éhes volt és nem kósert evett, az nem jelenti azt, hogy visszaélt volna a kinevezéséből adódó hatalmával – a bűne nem a munkájából ered. Ha azonban vezetőként nőket csábított el, az már visszaélés, hiszen a pozíciójából adódott a lehetősége erre a bűnre. Utóbbi esetben le kell mondatni és csak akkor kerülhet vissza a pozíciójába, ha meg lehet róla teljes egészében győződni, 1 Lásd Egység 73. szám 6–8. oldal; 2 3Mózes 26:40., 4Mózes 5:7.; 3 Derech micvotechá, Viduj utsuvá 1. fejezet végén; 4 Jomá 86b.; 5 2Mózes 32:31.; 6 Zsoltárok 32:1.; 7 28:13.; 8 A megtérés szabályai 2:5.; 9 Sulchán áruch, OC 607:2.; 10 SÁ RSZ uo. 4.; 11 RöMÁ uo. ; 12 SÁ RSZ uo.; 13 Lásd Talmudic Encyclopedia (héber) 11. kötet 444. oldal; 14 Szotá 32b.; 15 Bává bátrá 15b.; 16 SÁ JD 245:22. RöMÁ, OC 53:25.; Maimonidész responsuma Blau kiadása 1. kötet 111. fejezet; Talmudic Encyclopedia 14. kötet 346–373. oldal; 17 SÁ CM 306:8.; 18 RáD BáZ responsuma 6. kötet 2078. fejezet; 19 Lásd MáHáRáSDáM responsuma OC 33. fejezet; 20 Responsum 6. kötet 49. fejezet; 21 Szánhedrin 25a., fordítása itt található: Talmud – Válogatott fejezetek 2. kötet 587–589. oldal. hogy megtért. A pozsonyi Chátám Szofér egy nagyon szigorú hangú írásában egy vétkes vallási vezetőről azt írta20 : „megtérni mindenképpen tud, de a pozíciójába soha többet ne kerüljön vissza”. SZABAD-E A BÛNÖSSEL KOCKÁZATOT VÁLLALNI? Felmerül a kérdés, hogy hogyan kell meggyőződni a megtérés valódiságáról. Vagy minden tsuvát el kell fogadnunk és „vállalni a kockázatot”, hogy esetleg hamis volt? Ez a dilemma nem újkeletű, már a Talmudban is olvashatunk ilyenről 21. Volt egy bizonyos mészáros, akiről kiderült, hogy az anyagi veszteséget elkerülendő, tréfli húst kóserként árult a piacon. Ráv Náchmán emiatt úgy határozott, hogy az illető se bírónak, se tanúnak nem alkalmas, sőt elbocsátotta a mészárosi szolgálatból is. A mészáros ezután önmagára mért büntetésként hosszúra növesztette a haját és a körmét. Látván ezt, Ráv Náchmán úgy gondolta, ismét alkalmasnak nyilvánítja a mészárosi szolgálatra. Rává azonban azt mondta neki: És ha csak azért csinálja, hogy megtévesszen, és folytathassa a mesterségét? Mit tekintettek volna elegendő bizonyítéknak az őszinte megtérésre, kérdezi a Talmud, válaszul pedig Ráv Idi bár Ávin véleményét hozza: ha olyan helyzetben bizonyította volna, hogy uralkodik a pénzvágya fölött, amiben nem számíthatott arra, hogy az a javára válik a munkája visszaszerzésében és, ha a Tóra úgy kívánja, készséggel lemond a személyes hasznáról. Például költözzön el egy olyan helyre, ahol senki sem ismeri, ezzel mutatva, hogy nem álságos a bűnbánata, mivel az új helyen nem is tudtak a bűnéről. Ezenfelül adjon vissza egy értékes elveszett holmit, vagy a jövőben vállaljon számottevő anyagi veszteséget és minősítsen alkalmatlannak egy értékes állatot, inkább mintsem kóserként árulja. Mindezzel mutatva, hogy valóban megbánta bűnét. A dolog lényege, hogy a megtérést olyan körülmények között kell bizonyítania, amiben objektívan látható, hogy komolyan megtért és megváltozott. A mi esetünkben még az is valamit bizonyított volna abból, hogy megértette bűnének súlyát, ha megírta volna ezt, meg akarta volna jelentetni, de az áldozatai kérésére elállt volna a szándékától. Ez nem jelenti azt, hogy addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy őszinte megbánásával újra alkalmassá nem vált feladata ellátására, ne fogadnánk el a megtérését: elfogadjuk, élhet a közösségben, járhat zsinagógába stb. De el kell kerülni azt a helyzetet, amiben kockázatot kell vállalni. Ahogy nem alkalmaznánk gyilkost fegyveres őrnek vagy tolvajt pénztárosnak, úgy nem biztonságos hatalmat adni olyannak, aki már visszaélt vele. A magyar mondás úgy tartja, az okos ember a más hibájából tanul – tanuljunk mi is más vallási szervezetek hibáiból, és legyen bátorságunk szembenézni a bűnösökkel, ahelyett, hogy teret adnánk további vétkek elkövetésének.
