Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
2019 OKTÓBER | egység 21 KÖZÖSSÉG | KILE SZENTENDREI ZSINAGÓGA Szentendrén ugyan már a 18. század végén éltek zsidók, írásos emlék róluk legkorábban 1822-ből van, a város Izbég nevű részéről. Zsidók a város központjában csak 1849 után telepedhettek meg. Szentendre első zsinagógáját és iskoláját a Patakparton egy bérleményben alakították ki 1861-ben. 1943-ban a szentendrei rabbi helyettest, Stern Bélát (1897-1976) is munkaszolgálatra sorozták be. A hitközség elárvult, ezért az alelnök, Lőwy Ferenc szeptember 22-én már-már könyörgő hangvételű levelet fogalmazott a Magyarországi Izraeliták Országos Iroda elnökségének. 1944 tavaszán a hitközség mintegy százhetven főt számlált, az iskola még tizenegy fővel működött. A Duna-parti gettóból, Monoron keresztül Auschwitzba deportálták a közösséget. Az elhagyatott zsinagógában szabóságot és cipészműhelyt alakítottak ki, ahol a Tóra-tekercsekből cipőbetétet készítettek – ez a gyalázatos tett adta a címét Kertész Péter, Pulitzer-díjas író, 2009-ben kiadott, a szentendrei zsidókról szóló regényének: Cipőtalpbetét – Tórából. 2009-ben helyi kezdeményezésre, Köves Slomó rabbi segítségével egy heti tanulókör alakult, és ettől talán nem függetlenül 2011-ben pár tucat itt élő, zsidó gyökerekkel rendelkező ember megalapította a helyi Magyar-Izraeli Baráti Társaságot, mely rendszeresen szervez – elsősorban kulturális alapon – programokat. 2019 szeptemberében újra zsinagóga nyílt Szentendrén. A Cháj Galéria egyszerre ad otthont zsinagógának, zsidó művészeti galériának és kóser kávézónak, ahol kulturális programok és közösségi események váltják majd egymást. A központot Myers Mendi rabbi és felesége, Tzivia vezetik. DEMECS ZSOLT FOTÓI
