Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-10-01 / 123. szám

2019 OKTÓBER | egység 9 PORTRÉ | HOHMECOLÓ – Van „szerv”, aki felügyeli a mun­kájukat? – Vannak szervek és rabbik, amelyek fel ügyelettel és oktatással foglalkoz­nak. Az én működési engedélyemet például Ráv Shámáj Kehát Grósz, bel zi poszék, azaz halachikus dön tés­hozó adta ki, aki egy ismert szer zője a Sévet Hákeháti responsum-gyűjte ­ménynek. Tőle el nem évü lő en­gedélyt kaptam, azzal a fel tétellel, hogy folyamatosan ismétel nem kell az anyagot. Van a szoferszakmának egy magasabb szintje: báál mágihá, aki ellenőrizheti a más szoferek által írot­takat. Az én képesítésem ilyen, de ha olyan kérdésbe botlok, amire nem tu­dom a választ, akkor azt továbbítom egy bölcs felé. Sokszor Ráv Shámáj Kehát Grószhoz szoktam fordulni. – Vannak aktuális trendek a szofer munkában? – Mostanában szokás, hogy minden oldal váv-val kezdődjön. Háláchikus döntéshozók azzal érveltek ez ellen, hogy emiatt nagyon összenyomják vagy széthúzzák a betűket, amit nem szabad igazából. Úgy vélték, ez nem ideális helyzet és nem kell erre töre­kedni csak azért, hogy minden oldal váv-val kezdődjön. Azonban mára ez bevett dologgá vált. A tikun ok (min ­taszövegek) olyan szépen el vannak rendezve, hogy kijön úgy, hogy min­den oldala váv -val kezdődjön. Ez egy divat. Persze nem minden oldal, hiszen a legeleje, az első oszlop bét-tel (Brésit) kezdődik. Ezen kívül van még öt hely, ahol egy bizonyos betűvel kell, hogy kezdődjön a lap. Minden Tórában van 6 oszlop, ami a hagyomány alap­ján egy bizonyos betűvel kell, hogy kezdődjön. Trend még a tfilineknél, hogy szar­vasmarha bőréből készül (az ökör nyakánál lévő legvastagabb bőr, mert ez a legtartósabb). Régen nem volt mód arra sokszor, hogy ilyen vastag bőrből készüljön a tfilin, hanem kecs­ke vagy birka bőréből készülhetett, ami szintén kóser, de nem annyira erős anyag, mint a szarvasmarha bő­re. És más módszerrel is készült. Ma egy erős préssel dolgoznak. A bájit (a fekete koc kaalakú doboz) formálásá­nál fel merül, hogy kézzel vagy lábbal haj tott géppel készítik, ezt előnyben ré szesítik sokan az elektromossal szemben. Extrának számít, hogy a csa vart, amivel meghúzzák a prést, ember húzza-e vagy gép. Ilyen kis részletekben is megjelenik a szigorí­tás igénye, hogy van, aki még ezt is fontosnak tartja és hajlandó sokkal többet fizetni a kézzel készültért. – Miben különbözik ma egy szofer munkája az évszázadokkal, évezre­dekkel ezelőtti kollágáiétól? – Sok olyan eszköz van ma már, ami megkönnyíti a munkát. Számítógé­pet használunk a Tóra ellenőrzésénél vagy a tikun megtervezésére (méret sze rint stb). A vonalazást szintén le­­het számítógéppel megsegíteni: ilyen­kor ugyanúgy az árral húzzuk a vona­lat és vonalzóval, de az utóbbi rá van kötve egy számítógépes rendszerre, ami pontosan kiméri a távolságokat. Odateszi a „robot” a vonalzót, ahova kell és az ember húzza meg a vonalat. – A különböző közösségek Tórái el­térnek egymástól? – A szefárd és az askenáz Tóra meg ­egyezik, de a jemeni és a nem jeme­ni Tórák között 14 különbség van: egybeírások, különírások, betűbeli különbségek vannak. Ebből a tizen­­négyből van egy, amit a Chábád Tó­rákban is megtalálunk ez az aleffel írt dáká szó, szemben a többi Tóratekercs hé betűjével. Ezenkívül régen voltak dolgok az askenáz világban, amit máshogy írunk ma már. Ezek nagyon kis különbségek, amik nem változtat­ják meg a szó jelentését vagy kiejtését, pl. hogy a Potifera nevet egybe írjuk vagy külön (Poti Fera). – Mi volt a legkülönlegesebb Tóra, amivel találkozott? – Ha a munkába beleértjük a kuta ­tást is, amivel a disszertációmon dol gozom, akkor a legérdekesebb ta lán a berlini Staatsbibliothekban őrzött négy tóratekercs, amivel ta­lálkoztam. Több Tórát is őriznek itt, de ez a négy, amiről beszélek a négy Erfurti tóratekercs. Az 1349-es pestisjárvány idején nagyon nagyon so kan meghaltak, amiért természete­sen a zsidókat hibáztatták, és ezért sok pogrom volt Európa-szerte. Egy ilyen során az erfurti közösséget meg ölték, a kincseiket pedig elvet­ték – többek között tóratekercseket is. Ami nagyon egyedi ebben a négy te kercsben az az, hogy egyrészt tud­juk róluk, hogy 1349-nél régebbiek, másrészt, hogy mivel azóta nemzsi­dó kézben volt, az akkori állapotuk végülis befagyott olyan értelemben, hogy nem javítgatták őket. Ez azért egyedi, mert a történelem során ala­kult, hogy mi a bevett szokás, hálá­chá és ennek megfelelően időnként a használatban levő tóratekercsek át esnek felülvizsgálaton. Például, miután elterjedt Európában a Mai­monidész-féle vélemény arról, hogy hol kell egyes bekezdéseknek lenni, az askenáz szokást felülírták és azóta máshogy írják a Tórákat, illetve sok régi Tórát kijavítgattak emiatt. Ko­rábban az interneten elérhető képek­kel dolgoztam, most nyáron tudtam saját szememmel megvizsgálni őket. Azok közül a Tórák közül, amikkel szoferként találkoztam, sok a száz év körüli, de a legrégebbi a debreceni hitközség tóratekercse, az nagyjából 200 éves most már. Sok benne a fur­csa, egyedi betű – bizonyos helyeken hagyomány volt, hogy egyes betűk kunkoriak, szokatlan alakúak, és a megszokottakon kívül egyéb tüskék­kel vagy koronákkal vannak ellátva. Az évszázadok során nemcsak a be­osztások változtak meg, hanem az írás is. Sokan elcsodálkoznak, hogy történtek a Tórában változások az év­ezredek során: de ezek a változások nagyon kicsik. Számomra az, hogy 3332 év alatt csak ilyen minimális változások történtek, amik nem je­lentésbeli változások, az azt mutatja, hogy a gyakorlatban nem történt változás. Már a Gemárá idejében is azt mondták bölcseink, hogy ők sem szakértői a helyesírásnak, hogy hogyan kell egyes szavakat pontosan leírni. Nagyon fontos, hogy minden közösség folytassa a hagyományait, nem fogjuk felülbírálni, hiszen Mózes idejéig nem tudunk visszamenni – az a hagyomány kulcsa, hogy folytatjuk az előző nemzedékek által lefektetett dolgokat. 2019 OKTÓBER | egység 9

Next

/
Thumbnails
Contents