Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-09-01 / 122. szám

2019 SZEPTEMBER | egység 31 2019 5 7 7 9 kat. Szarvas megalapításánál cél volt a közös élmények felfedezése? – A cél az volt, hogy a táborozók ta­nuljanak és erősödjön az identitásuk. Ez az ereje a mai napig a tábornak. Óriási zsidó identitást építő erő, ami­kor együtt énekelsz, táncolsz 450-500 másik zsidó fiatallal. Ez ad erőt a min­dennapijaidhoz is. – Miben más a mostani gyerekek zsi­dó identitása? – Az elején mindenki ahhoz a cso­porthoz alkalmazkodott, amelyikbe bekerült. Hiszen nem voltak családi zsidó minták. Manapság ez már nem így van. Generációk nőttek fel, akár a szarvasi táborban, akár a Bálint Ház­ban, akár más zsidó közösségekben. Ma már vannak olyan szülők, akiknek van kialakult zsidóságuk, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy vallásosak. Megünneplik a nagy ünnepeket, de nem tartanak szombatot, nem vezetnek kóser konyhát. Ez a tábor első nyolc-tíz évében nem így volt, ezért is érződött erősebben a vallás jelenléte. Ráadásul a szülőkben volt félelem attól, hogy Szarvason túl sok vallás lesz, valamint tartottak a túlzott cionizmustól is. – Most lényegesen kevesebb zsidó szervezet van, mint annak idején. Mi ennek az oka? – Mert hosszú éveken keresztül csak ilyen közösségekben lehetett zsidó életet élni. Manapság már lehet nél­külük is. – Vagyis máshová csatornázódott a közösségi élet? – Részben igen, de maga a közösségi lét is válságban van. Annyira individu­alista lett a világ! A XXI. század elején kezdődött a közösségek erodálódása, holott, ha belegondolunk, hogy 550 magyar gyerek van minden nyáron Szarvason, ott vannak a zsidó isko­lák, óriási potenciál lenne az ifjúsági közösségekben. Nyilván ennek a fo­lyamatnak összetett okai vannak. Bu­dapest például kulturális metropolisz, annyi mindent lehet ebben a városban csinálni. Érzem a Bálint Ház kapcsán is, hogy igazán profinak, különleges­nek és jónak kell lenni ahhoz, hogy minket válasszanak. A paletta színes. – Harminc év alatt több generáció nyaralt Szarvason. Vannak esetleg megindító történetei? – Szarvas annyira az életem része, hogy egy-egy történetet ki sem tudnék emelni. Van egy lány, aki a szobatár­sam volt Szarvason, az ő gyerekei is már évek óta járnak, egyikük madrich. Megindító ezt a folytonosságot meg­élni. Épp most kaptam egy levelet valakitől, aki egykor szarvasi madrich volt, idén először küldte a gyerekét Szarvasra. A levél írója azóta nem volt Szarvason, amióta madrich volt, és most, 15 év után ment vissza először, hogy a szülői napon együtt legyen a gyerekével. Azt írta: mennyire csodás látni, hogy a táborban még mindig ugyanaz a hangulat uralkodik. Van ebben erős kötődés, mert ezek a szü­lők Szarvason kapták meg a zsidósá­gukat, és most ugyanezt az élményt akarják megadni a gyereküknek. Ez a folytonosság eddig hiányzott a közösségünkből. Megtört valami a holokauszttal és a kommunizmussal, de most újra lehet látni, hogy van épít­kezés, folytonosság, jövő. – A Bálint Ház, amelyet vezet, a ma­gyar zsidó közösség egyik otthona. Említette, hogy a városban elérhető nagy programkínálat miatt nem kis kihívás, hogy a Ház ide csábítsa a fiatalokat. Az elmúlt években más­képp kell a gyerekeket tanítani? Van valami módszertani változás, ami elősegíti, hogy a mostani fiatalokat is meg tudják szólítani az identitás erősítő programok? – Egyrészt van tudás, amelyre már lehet építeni. Mi minden oktatási program­ban, Szarvason is és a Bálint Házban is, informális oktatási módszereket használunk, ami a csoportélményre, egymás tudására épít és kritikus gon­dolkodásra, vitára nevel, tehát nem a frontális tanításban hiszünk A gyere­kek sokféle háttérrel érkeznek. Még mindig vannak köztük sokan, akik semmiféle tudással nem rendelkez­nek, mert otthonról nem kapták meg és nem zsidó iskolába járnak. Ilyenkor a szülők lényegében kiszervezik a gye­rekük zsidó oktatását. Sok szülő meg azért keres minket, mert azt szeretné, hogy a zsidó gyereke zsidók között legyen, de a vallásos nevelés már nem érdekli. Nálunk a gyerekek egymástól is tanulnak, s elsajátítják, hány külön­féle útja van a zsidó életnek. Ehhez pedig változatosabb programokat kell kitalálnunk, mint húsz éve. – Kütyüküzdelem van? – Ó, te jó ég, de mekkora! Szarvas pél­dául arról is híres, hogy színes, szagos esti programokat hozunk létre. Vide­ókkal, hangrögzítéssel, tűzijátékkal. De a gyerekek legnagyobb élménye a közösség. Olyan barátságok szület­nek, amelyek akár felnőttkorukban is kitartanak. Az unokahúgom most volt először Szarvason, hét évnyi nó­gatás után. Ő is olyan háttérből jön, hogy nem nagyon tudja, mit jelent a zsidóság. Van ugyan egy zsidó nagy­nénje, de Szarvas 12 nap alatt olyan eredményt tudott benne elérni, amit én évek alatt nem.

Next

/
Thumbnails
Contents