Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
2019 JANUÁR | egység 31 KONYHA | MISPÓHE 2019 JANUÁR | egység 31 KONYHA | MISPÓHE TELJES KIŐRLÉSŰ KENYÉR Párve, tojásmentes 1 kocka friss élesztő; 1 1⁄4 pohár víz; 500 g (4 pohár) teljes kiőrlésű liszt (könnyebb, levegősebb tésztához használhatunk 70%-os lisztet is); 2 kk. só; 2 ek. olívaolaj; néhány evőkanál szezámmag (elhagyható) Az élesztőt kis tálba téve egy pohárnyi vízben felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk (hogy az esetlegesen a lisztben megbúvó bogarak nehogy belekerüljenek az ételbe, egyben levegősebbé is teszi a tésztát), belekeverjük a sót és – ha használunk – a szezámmagot. A liszt közepébe mélyedést készítünk, ebbe öntjük bele az élesztős keveréket. Kissé elkeverjük, és addig hagyjuk állni, amíg a szivacs (a folyékony lisztes-élesztős keverék a lisztkupac közepén) felszínén buborékok nem képződnek. Ekkor hozzáadjuk a maradék vizet és az étolajat, és egynemű tésztává gyúrjuk. A liszt fajtájától függően szükség lehet még egy kis vízre, hogy rugalmas, jól gyúrható tésztát kapjunk. Meleg helyen, letakarva egy órán át kelesztjük, majd cipót formázunk belőle, és még egy fél órán át kelesztjük. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A cipó tetejét felhő arra utal, hogy szigorúan betartották a házassági tisztaság (nidá) törvényeit, ám ezt úgy tették, hogy csak ők ketten tudjanak róla, senki más, vagyis mintegy elrejtették, felhőbe takarták ezt a micvát mások szeme elől. Szárá életében a szombati lámpásokon is áldás volt: a péntek délután meggyújtott mécsesek a következő hét péntek délutánjáig égtek. Ez az áldás is megszűnt Szárá halálával, és akkor tért vissza mindhárom, amikor Rivka megérkezett. Rivkáról nemcsak azt tudjuk a gasztronómia terén, hogy – a fentiek szerint – tésztát gyúrt, hogy kenyeret süssön belőle, hanem azt is, hogy kecskéből főzött ízletes ételt férjének, Jiccháknak: „Azért most fiam, hallgass szavamra, arra, amit én parancsolok neked. Menj csak a nyájhoz és vegyél nekem onnan két jó kecskegödölyét, hogy készítsek belőlük ízletes ételt atyádnak, amint ő szereti. Te elviszed azt atyádnak, hogy egyék, azért, hogy megáldjon téged halála előtt... Ő ment, vette és elhozta anyjának; anyja pedig készített ízletes ételt, amint atyja szerette.” (1Mózes 27:8–10.,14.) Bár Ráchel és Lea története másfelé kanyarodik, és nem értesülünk mindazokról az ízletes falatokról, amelyekkel ellátták népes családjukat, azt fontos tudnunk, hogy minden egyes zsidó nő őse a négy ősanya: Szárá, Rivká, Ráchel és Lea. Az ő tetteik példát állítanak nekünk és az elkövetkező nemzedékeknek is abban, hogy mi a zsidó nők elsődleges (de nem kizárólagos) feladata. A kóserság szabályainak részletes ismerete és betartása, melyet a chálá levétele szimbolizál, az egész család táplálékának a kóserságát biztosítja. Az ember pedig részben az, amit megeszik, ezért is fontosak a kóserság törvényei, hogy minden, ami a gyomrunkba kerül, az Örökkévaló törvényeinek megfelelő és pontos betartásával készüljön. A DERÉK ASSZONY Az ákeret hábájit fogalom ölt testet a zsidó otthonokban péntek esténként énekelt, a szorgalmas és istenfélő zsidó nőt dicsérő dalban, az Éset chájil ban. A szöveg Slomó (Salamon) király Mislé (Példabeszédek) című könyvé ből származik, bevezető sora: „Derék asszonyt ki talál ” után rengeteg munkát, feladatot sorol fel, ami a bölcs uralkodó szerint mind a zsidó nőt jellemzi. A zsidó nő feladata, mondja Salamon, hogy Istentől kapott képességeit felhasználva a lehető legjobban és leghatékonyabban ellássa családját, és ebbe az is beletartozik, hogy, akárcsak ősanyáink, kenyeret és főtt ételt tegyen az asztalra: Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak. (Példabeszédek 31:15.) Mi mást is ajánlhatnánk ezek után, mint házi kenyeret, aminek a tésztájából, amennyiben az itt leírt mennyiségeket használjuk, ugyan nem kell chálát vennünk, ám ha nagyobb vendégségre készülve négyszeres mennyiséget készítünk, akkor feltétlenül. megkenhetjük egy kis vízzel, és a rusztikusabb hatás kedvéért megszórhatjuk magokkal: szezámmaggal, feketemaggal, len- vagy napraforgómaggal, esetleg zabpehellyel vagy nagy szemű sóval, illetve ezek keverékével.
