Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
2019 AUGUSZTUS | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE és Dohány utca sarki telephelye), mely két évvel később kezdte meg működését, de emellett részt vett a pesti zsidó kórház igazgatásában is (halála előtt nem sokkal az ő javaslatára vásárolta meg a hitközség a Szabolcs utcai kórház telkét). A Rókus Kórház járványügyi referense is volt. 1864. január 20-án választották az MTA levelező tagjának – székfoglalóját az időskori gyógyellátásról tartotta, melynek úttörője volt. Az emancipáció évében, 1867-ben Pest-Pilis-Solt vármegye tiszteletbeli főorvosa lett. 10 Rózsayt a tudományos és szakmai élet mellett az állami szféra is el ismerte: királyi tanácsosi címet ka pott és „muravölgyi” névvel magyar nemességet is.11 Végrendele té ben tetemes vagyont (28.000 forin tot) hagyott az Akadémiára és kü lönböző jótékony célokra, de ez kü lönösebben nem volt meglepő, hi szen életében is híres volt nemes lelkéről: megalapította például az Eötvös-alapot, mely évente 40 szegény helyzetű orvostanhallgatót segélyezett stb. 12 Sírja a Salgótarján utcai zsidó temetőben áll, emlékezete viszont sajnos hiányos: semmi sem viseli nevét. Rózsay munkássága csupán néhány évtizedenként fénylik fel egy-egy orvosi folyóiratban. HÉBER ÖRÖMSZÓZAT AZ AKADÉMIAI PALOTA FELETT 1865-ben az akadémia új épületének felavatására Zilz Mór pesti vallástanár Kol Szimrá címen héber nyelvű költeményt írt. A 25 hatsoros költeményt a pesti hitközség jelentette meg; magyarra pedig Zilahy Pál rabbijelölt fordította Örömszózat 1 Berei Andor (szerk.), Új magyar lexikon 4. kötet (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1962), 517–518. o.; 2 Ballagi Ernő, „Zsidó érdekességek a százesz tendős Akadémiáról – Zsidó bibliafordító mint akadémikus”, A Magyar Zsidók Lapja (1940), 2. évf. 18. szám, 3.; 3 Ballagi Ernő, „Kuriozumok – Zsidó cigányprimások és muzsikusok”, Egyenlőség (1938) 58. évf. 24. szám, 11. o.; 4 „Finály Henrik”, Vasárnapi Ujság (1898), 45. évf. 9. szám, 142–143. o.; 5 „Vámbéry Ármin”, Vasvárnapi Ujság (1913), 60. évf. 38. szám, 750. o.; 6 „Hirek – Vámbéri Ármin”, Egyenlőség (1913), 32. évf. 38. szám, 9. o.; 7 „Kivételesen” mert bár az Egyenlőség elsősorban az asszimilálódott, illetve neológ zsidókat célozta meg, a kikeresztelkedett zsidókról nem igazán cikkezett a kitérésük után. A kivétel oka lehet esetleg, hogy Falk nem szakította meg kapcsolatát a hitközséggel, a Pesti Izraelita Nőegyletnek például tiszteletbeli tagja maradt. Lásd: „A pesti izr. Nőegyesület”, Egyenlőség (1909), 28. évf. 20–21. szám (II. melléklet), 3. o.; 8 „Hirek – Falk.”, Egyenlőség (1908), 27. évf. 37. szám, 8–9. o.; 9 „Zsidó érdekességek – Rózsay József és az Akadémia”, A Magyar Zsidók Lapja (1942), 4. évf. 32. szám, 4. o.; 10 Vértes László dr., „Dr. Rózsay József, az első magyar gerontológus, a régi Terézváros orvosa”, in: Székely György (főszerk.), Honismeret (Budapest: Lapkiadó Vállalat, 1985/3.), 8–9. o.; 11 Szabolcsi, „Zsidó nemesek”, Egyenlőség (1887), 6. évf. 16. szám, 6. o.; 12 „Hirek – Dr. Rózsai József”, Egyenlőség (1885), 4. évf. 21. szám, 7. o.; 13 Groszmann Zsigmond dr., A magyar zsidók a XIX. század közepén (Budapest: „Egyenlőség” Könyvkiadóvállalata, 1917), 53. o.; 14 Csengery Antal (szerk.), Budapesti Szemle VIII. kötet (Budapest: Ráth Mór, 1867), 307. o.; 15 „Zsidó érdekességek – Héber óda a Magyar Tudományos Akadémiához”, A Magyar Zsidók Lapja (1942), 4. évf. 29. szám, 7. o. címen. Arany János (1817–1882) köl tő, az Akadémia titkára később a hitközséget arról tájékoztatta, hogy az tudomány világa „kedvesen fogadta” a héber szózatot az 1865. december 15-ei nyilvános ülésén. 13 A Zilz költeményét dr. Rózsay József levelező tag ismertette az alábbiakban: „A »Kol Simrah« (Örömszózat)-ban szerző héber nyelven tolmácsolja érzelmeit, nem csupán azért, mert e nyelv is keletről származik, keletről, hol a magyar nemzet bölcsője van, nem csupán azért hogy örömszózatát azon nyelven intézze a magyar nemzethez, melyen Isten a prófétához szólott, hanem azért, mert e nyelv sajátja, – melyen örvendetes és gyászos alkalmakkor legörömestebb szól, mert egykori nemzetiségének érzete, s az évezredes múltnak emléke, az izraelitának hű társa volt fájdalmas pályáján. [...] A költő igen helyesen Cionnak nevezi az Akadémia palotáját, a próféta szavaiból indulván ki »Cionból jő a tanítás« (Jesájá 2:3.), s valóban bármi hosszú körülírással sem fejezhette volna ki találóbban az intézet rendeltetését, mint ez egyetlen szó által.” 14 Zilahy fordítása sajnos kéziratban maradt, de részletét tudjuk közölni: „Duna partján díszlik ím székhelyed, Fényes lakot fiaid emeltek számodra! Vonulj be s uralkodjál ott, Sötétség ne lepje el napodat, Virágaid ne bánthassa hervadás, Örökre ragyogjon csillagzatod. Lakod Cion, bölcseinek menhelye, Tudományok szív-ere, veleje Országnak, nemzetnek egyeteme. Lakodból sugarak mert terjednek Gerjesztői emberi szíveknek Magasztos isteni érzelmekre.” 15 Magyar Tudományos Akadémia FORRÁS: FORTEPAN, adományozó – Budapest Főváros Levéltára, Klösz György fényképei
