Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-08-01 / 121. szám

2019 AUGUSZTUS |

egység

15

FILOZÓFIA |

JIDDISKÁJT

és még inkább a posztmodern gondolkodók többsége előszeretettel relativizálják ezt a korábban megkérdőjelezhetetlen meggyőződést, kifejtve, hogy jó és rossz megállapítása egyes-egyedül a percepciónktól függ. Annak eldöntése, hogy mi jó és mi rossz, folyton változó közmegállapodás kérdése. A zsidóság ezzel szemben határozottan kijelenti, hogy létezik abszolút jó és ehhez képest rossz is. Az abszolút jó mércéje és forrása egy olyan, axiomatikusan tételezett abszolútum, amely mozdulatlan és változatlan. Ő, Isten a mérce, és az igazság nem közmegállapodás tárgya. Ráadásul lehetséges, sőt kívánatos is a választás jó és rossz között, amint a Tóra mondja: „Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat (...) Válaszd tehát az életet” (5Mózes

30:15-19.).

Ezzel összefüggésben áll az emberi méltóság gondolata, az, hogy minden emberi élet önmagában vett érték. Az emberi élet értékét nem lehet mérlegre tenni, nem mondhatom, hogy „inkább a piros almát választom, és nem a fonnyadtat”. A szociál-darwinizmust propagáló nácik ez nem így gondolták, ahogyan a spártaiak vagy a kínaiak sem. Arisztotelész a Politika című művében, az első részben arról értekezik, hogy „vannak, akik uraknak és vannak, akik szolgáknak születtek”, emiatt ez egy igazságos rendszer, ilyen a dolgok rendje.

Az európai gondolat lényege viszont az, hogy az emberi méltóság mindenkinek kijár, függetlenül attól, hogy mennyire tehetséges, mire képes, miben és mennyire korlátozott, milyen okos vagy milyen korú; az ember önmagában érték. Ez a meggyőződés tehát alapvetően Európára jellemző, de ennél is fontosabb, hogy valójában honnan ered. A zsidó-keresztény hagyományból.

Végezetül szeretnék néhány szóban a történelem zsidó-keresztény koncepciójára kitérni. Az első vallás, amely arra hív fel, hogy a történelemmel foglalkozzunk, az a zsidó vallás. Mózes V. könyvében ezt olvassuk: „Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked” (5Mózes

32:7.).

Többé-kevésbé mindenki számára ismert, hogy az ezzel kapcsolatos, és a nyugati világnézetet döntően befolyásoló zsidó-keresztény felfogásra a történelem lineáris szemléleteként szokás hivatkozni. Eszerint személyes életünk, csakúgy, mint a bennünket körülölelő világ létezése, valójában fejlődéstörténet, ami elindult valahol és tart valamerre. Ha ez valóban így van, akkor eb ben nekem, mint a történelem cse lekvőjének, feladatom van. Parmenidész azt tanítja, hogy a létezők változatlanok, vagy legalábbis a változásuk csak látszólagos változás. Valójában minden statikus, ezért nincs is értelme történelemről beszél ni. Viszont, amennyiben a történelem nem egy statikus állapot, hanem a folyamatos változás színtere, rajtunk, embereken, a történelem alakítóin roppant felelősség nyugszik. Michelangelo Mózes szobra

Sanzio: Parmenidész