Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
2019 AUGUSZTUS | egység 5 REBBE | REBBE A HOLDRASZÁLLÁS A TEREMTŐ NAGYSÁGÁNAK BIZONYÍTÉKA 50 éve lépett az első ember a Holdra. Bár sokak számára ez azt jelentette, hogy az emberiség az egész világot uralni tudja, a lubavicsi rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi másként vélekedett. A TUDÓSOK IS TÉVEDHETNEK A Rebbe két fárbrengen (hászid összejövetel) alkalmával beszélt a témáról egyszer a holdpályára állás után, másodszor pedig a holdraszállást követően. A Rebbe, mint máskor is, sajátos, más vallási vezetőktől eltérő megközelítésével sokak számára megvilágította és perspektívába helyezte ezt a kétségtelenül hatalmas teljesítményt. Nem tagadta az esemény jelentőségét, nem elmélkedett a küldetés értelmetlenségéről a társadalmi felelősségvállalás tekintetében, mint azt sok más vallási vezető – zsidó és nem-zsidó egyaránt – tette. Váratlan megközelítése igazi talmudi fordulatot jelentett az események értelmezésében. A Rebbe elismerte, hogy a holdraszállás nagy lépést jelentett az emberiségnek, ám ezzel együtt az ember nem törölheti el Istent, épp ellenkezőleg! Éppen akkor ismerjük meg a Teremtő nagyságát, ha megismerjük a teremtés nagyszerűségét. Ha látjuk, hogy milyen fantasztikus teljesítményekre képes embert teremtett, azt is megértjük, mennyivel nagyobb az az Erő, mely ezt a teremtményt létrehozta, és intellektust adott neki. Ugyanakkor, mondta a Rebbe, ugyanez az oka annak, hogy a szokásosnál is szerényebbnek kell lennünk. A sikeres holdraszállás azt is megmutatta, hogy a tudósok tévedhetnek. Ha oly sok nagynevű kutató kételkedett a holdraszállás lehetőségében, és ennek ellenére mégis sikerült, hány olyan híres kutatás lehet még, amely téved? EMELJÉTEK FEL SZEMEITEKET! Ha látni akarjuk a Teremtő nagyszerűségét, az ég felé emeljük a szemünket, ahogy Jesája könyvében (40:26) olvassuk: „Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? ”Ha már lentről nézve megvilágosodást jelentenek az ember számára, mondja a Rebbe, mennyivel inkább akkor, ha fentről tekinthetünk a csillagokra, galaxisokra, illetve magára a Földre. Ha látjuk a teremtés hatalmasságát, új szinten értelmezhetjük Teremtőnk végtelenségét és saját halandóságunkat, esendőségünket, kicsiségünket az Ő színe előtt, ahogy Dávid király mondja: „Midőn látom egeidet, ujjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál, mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?” (Zsoltárok 8:4.) Ha viszont ez így van, akkor éppen, hogy nem lehet olyan nemzedék, mely inkább felismerheti az Örökkévaló nagyságát és vele együtt az ember kicsiségét, mint éppen az első űrutazások nemzedéke. A TECHNIKAI HALADÁS SZOLGÁLHAT SPIRITUÁLIS CÉLOKAT A Rebbe reakciójából levonhatjuk a következtetést, hogy a technikai haladás, ha megfelelően közelítünk hozzá, isteni, spirituális célokat is szolgálhat, és ezért jó. A másik üzenet pedig, hogy nem kell a saját teljesítményünket lekicsinyíteni, hiszen Isten nem lesz attól kisebb, hogy mi magunk növekedünk. Éppen ellenkezőleg, minél magasabb szintre kerülünk, annál jobban értjük a körülöttünk levő világot, és annál világosabban látjuk az Örökkévalót a világ minden egyes részletében. A Rebbe egyébként már évekkel a holdraszállás előtt is beszélt ezekről az elvekről, még abban az időben,