Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-01-01 / 114. szám

KILE | KITEKINTŐ egység | 2019 JANUÁR 26 gatását. Inspiráló légkörben sokat tanultam és külön kiemelném, hogy folyamatosan biztonságban éreztem magam. Ez szerencsére, úgy tudom, ma sem változott ott. – Ami viszont markánsan más lett ezalatt a 15 év alatt, az a magyar zsidó közösségek közötti viharos viszonyrendszer. Maga szerint ez mennyire ad muní ciót az antisze ­mitáknak? – Számomra buta vita ez a két na­gyobb szervezet között. Nézetel­térések és szócsaták mindenhol és mindenkinél vannak. Nem értem, hogy mi szükség vádaskodásokra. Azt kell megnézni, hogy ki és mi­képp fejlődik és hogy ki és mivel tudja a saját közösségét szolgálni. Bárki láthatja, hogy a vádaskodó felek közül melyik az, amelyik fo­lyamatosan fejlődik és melyik az, amelyik kevésbé. Helye van min­denhol több szervezetnek és több irányzatnak. Magyarországon kí­vülről úgy tűnik, két szemben álló irány van. Máshol százával vannak egymással rivalizáló közösségek. Miért és kinek baj ez?! A verseny jó a piacnak, ebbe nem kellene belevinni személyeskedő és uszító, különben irigységről árulkodó ele­meket. Ott, ahol 100 000 zsidó él, mindig van helye a vitáknak. A kor­mányközeliséget felvető kérdésekre azt tudom mondani, hogy ez min­den vezető felelőssége. A jövőről stratégiailag gondolkodó, közösség érdekeit a személyes érdekek fölé helyező álláspont a helyes. Ez szol­gálhatja fejlődését. Szervezetünk szerint egy stabil zsidó közösség fennmaradásához öt alapelv szük­séges. 1, Éreznie kell a mindenkori kormány elfogadását, befogadását és támogatását. 2, Szükséges az ál­lami garanciavállalás a biztonságos létezéshez. 3, Legyen egyértelmű a kormányok Izrael melletti kiállása. 4, A vallás gyakorlásának tolerálása. 5, Kiszámítható és tervezhető anya­gi támogatás a kormánytól. Ma nem minden európai országban műkö­dik mind az öt alapvetés, úgyhogy tisztelettel ajánlom minden magyar zsidónak, hogy ne felejtse szem elől ezeket a pozitív dolgokat. Ez az érdeke minden közösségnek. Nem egy sportklubbal szövetkezünk, hanem a mindenkori kormánnyal, annak sajátságos és nyilván sok esetben rövidtávon, a szavazóknak megfelelni akaró politikusaival. – Mit gondol a legfrissebb EU-s és CNN-féle antiszemitizmust kutató felmérésekről? – Csak azok számára sokkoló ez a jelentés, akik nem a valóságban él­nek. Hálás vagyok ezekért a híradá­sokért, mert nyilvánvalóan eljutott a tartalmi része a döntéshozókhoz is, nagyon remélem, mi is ezen dol­gozunk, hogy ezzel komolyan is foglalkoznak majd. De alapvetően optimista vagyok és hiszem, hogy a velünk harcoló szövetségeseinkkel sikerül közelebb kerülnünk annak a feltételrendszernek a megterem­téséhez, amely egy egységesebb, békésebb és toleránsabb Európát jelent majd. – Ezekből a felmérésekből különö­sen aggasztó jelenség az erőszakos, fenyegető és gyilkosságokig is faju­ló agresszió fokozódása. Maga pár éve egy dániai tragédia kapcsán fegyverviselési engedélyt követelt zsidó intézmények védelméért. Meg is kapta a magáét rendesen... Életveszélyes fenyegetésekkel is zaklatták. Ön, vallási vezetőként és több gyermek apjaként, nem fél? – Először is, én bízom Istenben. Tudom, hogy amit akartam, az a zsidóság számára jelenthetne na­gyobb védelmet. Az más kérdés, hogy a sajtóban félremagyarázták szavaimat. Kellemetlen nyilván a tények eltorzításának hatására el­lentámadásokat kapni saját zsidó szövetségeseimtől. Bár mostanában nem foglalkozom ennek a felve­tésnek az előtérbe tolásával, amit én akkor gondoltam, azt most is vallom: ha a zsidó intézményeket védő biztonsági embereknek lenne jogi lehetősége fegyverviselési enge­délyre, akkor talán a koppenhágai 2015-ös tragédia sem következett volna be. Belgiumban a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy az, aki sportolás és vadászat miatt igé­nyel fegyvert, megkaphatja az enge­délyt, de közösségi védelemhez ez a lehetőség nem jár. – Tuvia Tenenbom, nemzetközi hí ­rű oknyomozó í ró-újság í ró Ameri ­kában, Európában és a Közel-Ke­leten is folytatott kutatásai mindig ugyanarra a konklúzióra jutnak: előbb-utóbb elkerülhetetlen a zsi­dóság üldöztetésének folytatása. Az Önök szervezete mit ajánl? Csomagoljunk vagy képesek az érdekeinkért harcoló szervezetek garanciát adni a baljós í télet elke ­rülésére? – Ismerem Tenenbom provokatív és cselekvésre késztető gondolatait. Ameddig az európai politikusok és kormányaik jól szolgálnak, nekünk folyamatosan arra kell őket serken­teni, hogy támogassák javaslata­inkat. A Red Line is ilyen kísérlet. Nem lehet ölbe tett kézzel szemlélni az antiszemitizmus különféle eszka­lálódó formáját. Minden zsidó veze­tőnek felelőssége saját kormányánál lobbiznia a saját tagjainak biztonsá­ga érdekében. – Ebben az évben egy magyar szer­vezet, a TEV is Brüsszelben nyit irodát. Nem titkoltan lobbitevé­kenységet is fognak folytatni az an­tiszemitizmus és a gyűlöletbeszéd nemzetközi monitoringja mellett. Nem lesz önök között rivalizálás? – Jól ismerem a TEV munkásságát. Nagyon fontos missziót folytatnak, olyan egyedi módszertant fejlesz­tettek ki, amely remek lehetőséget ad a közös munkára. Biztos vagyok abban, hogy a profi csapatukkal való kooperáció csak erősíteni fogja a fellépésünket a közös ügy érdeké­ben. Hogy ez rivalizálást jelentene? Aligha. Különben is, mint már korábban utaltam rá, kifejezetten jót tesz a piacnak a többszereplős környezet.

Next

/
Thumbnails
Contents