Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
egység | 2019 JÚLIUS 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2019 JÚLIUS 30 MISPÓHE | KONYHA TIS, EGY JELLEGZETES HASZID ÉTKEZÉS A jiddis tis szó asztalt jelent; átvitt értelemben hászid összejövetelről van szó, melynek középpont jában a közösség szellemi vezetője, a rebbe áll. Kialakulása a Báál Sém Tov idejére, a XVIII. századba vezethető vissza. A Báál Sém Tov ezeket az összejöveteleket fontosnak tartotta, mivel ezek során informális módon adhatta át a hászidizmus ideológiáját a köréje gyűlteknek. A csernobili hászid udvarra emlékezve ezt a jellegzetes haszid étkezést járja körül. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA szokása szerint pedig a harmadik szombati étkezés idejében, vagy utána tartják. Vannak hászid udvarok, ahol minden szombaton tartanak tist, máshol csak meghatározott időközönként, például az újholdhoz kapcsolódva. TIS, FÁRBRENGEN, HITVÁÁDUT A tiseken tóramagyarázatok, kabalisztikus beszédek és egyéb, többnyire misztikus töltetű vallásos előadások hangzanak el, a közösségben szokásos dalokat, szöveg nélküli hászid dallamokat (nigunokat) énekelnek, és esznek is. A teljes lakomát, mely általában többnyire kenyérből, halból vagy húsból, illetve egyéb ételféleségekből, például kuglikból vagy gyümölcsökből áll, többnyire csak a rebbe és közvetlen hozzátartozói, vagy legközelebbi tanítványai és követői fogyasztják el, az egybegyűltek pedig részesednek ezekből. A rebbe asztaláról származó, a jelenlevőknek kiosztott ételadagokat, illetve kis pohárka borokat „sirájim”-nak (maradék) nevezik. Ezeknek a kis porcióknak csodatevő, pl. gyógyító vagy szerencsét hozó hatalmat tulajdonítanak a hívek, és mindannyian várják, hogy részesülhessenek belőle. A Chábád hászidizmusban a tis helyett a szintén jiddis fárbrengen kifejezést használják, mivel ezeken nem osztanak sirájimot, és többnyire nem esznek, vagy nem hangsúlyos része az összejövetelnek az evés. A hetedik Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi ösztönzésére igen gyakran sort kerítenek rá, hogy inspirálják a résztvevők spirituális növekedését. Héberül a hitváádut szóval illetik az összejövetelt. Tist tarthatnak szombaton vagy ünnepeken, jeles napokon, például egy-egy fontosabb rabbi vagy vallási vezető halálozási évfordulóján, hálaadásként vagy micvalakoma részeként. Az időpontja szintén nem meghatározott, egyes helyeken péntek este, más csoportok FORRÁS: OFFICE OF THE ZVHIL-MEZBUZ REBBE, BOSTON Ugyanígy képlékeny a jelenlevők létszáma, és néhány főtől egészen a több ezres tömegig terjedhet. Kisebb tiseket akár magánlakásban is tarthatnak, de egy-egy ünnep kapcsán, vagy ha a rebbe egy másik városba látogat, és oda gyűlnek a hívei és az érdeklődők, a zsinagógában vagy egy nagy közösségi teremben is sor kerülhet az eseményre. MI KERÜL AZ ASZTALRA? Ezeknek az összejöveteleknek, mint említettük, fontos része a felszolgált étel. A rebbe elé helyezett étel elkészítésétől kezdve a terítésen át, a rebbe étkezésén keresztül (egyes helyeken kézzel, máshol villával) egészen addig, ahogyan kiosztja a sirájimot, minden mozzanat fontos szimbolikus jelentéssel bír. Az összes, a tisen felszolgált étel közül a magyarosan kuglinak mondott kugel a legfontosabb összetevő. A kugli a lengyelországi zsidók jellegzetes étele volt eredetileg, olyannyira, hogy egy időben a keresztényeknek meg is tiltották a papoknak a fogyasztását. Reszelt krupmlit kevertek össze hagymával, tojással és sóval, és ezt sütötték meg, vagy loksn kugelt készítettek, aminek az alapja a loksn vagyis tészta volt. Mára számos különféle változata ismert, készülhet különféle zöldségekből vagy tésztából (jeruzsálemi kug li), bárcheszből, rizsből is. A hagyományos tiseken a kelet-európai zsidó konyha jellegzetességeit szolgálják fel mind a mai napig, így a krumplikugli vagy a tésztából Haszid rebbék, köztük a csernobili rebbe, a zvil-mezebuzsi rebbe tisén, 1943-ban. A csernobili rebbe az orosz főrabbival, Berl Lázárral találkozik és a találkozó végén sirájimot oszt. CHABAD.ORG
