Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-07-01 / 120. szám

2019 JÚLIUS | egység 25 FILOZÓFIA | KILE jen? Ha viszont a nép jelöli ki, akkor talál(hat)-e legitimációt arra, hogy a választói akaratával ellentétesen döntsön? A történelemben újra és újra visszatérő, keserű tapasztalat, hogy a nép fájdalmasan gyakran szomjazik alantas dolgokra, illetve választ olyan vezetőt, aki demagóg, zsigerekre ható programjával előbb játszva elnyeri a választók szimpá­tiáját, majd vezeti akár pusztító és értelmetlen háborúkba is a népét. Abarbanel Arisztotelészre hivat­kozva azt vizsgálja, hogy miért akar­nak egyáltalán az emberek királyt. A mai körülményekre vonatkoztatva talán úgy is feltehetnénk a kérdést, miért jó egy erőskezű vezető. Nos, egy ilyen vezető először is képes le­het egységgé formálni a népet. Más­részt biztosítja a dolgok normális menetéhez elengedhetetlen folyto­nosságot. Nem hoz ciklusról ciklus­ra új adótörvényeket, kiszámíthatók a jogi és az intézményi feltételek, így jó eséllyel zavartalanul működhet a gazdaság. A hatalom-összpontosí­tás ráadásul tartogat egy további le­hetőséget. Egy komoly hatalommal bíró vezető ugyanis hatékonyabban tudja a választói érdekeit képviselni, ráadásul nem kell különféle belső részérdekeknek kiszolgáltatnia ma­gát. Mindez nagyon szép, csakhogy Abarbanel siet hozzátenni, hogy a fenti lehetőségek kizárólag abban az esetben tudnak realizálódni, ha a vezető őszinte, jóindulatú és alázatos személyiség, aki nyitott a kritikára. Ám mihelyst olyan ember kezébe kerül a hatalom, akiben ezek az erények nincsenek meg, vagy egy idő után kivesznek belőle, akkor a hatalom-összpontosítással és a foly­tonossággal a lehető legrosszabbat fogja elérni. Abrabanel ezért Por­tugáliával szemben a decentralizál­tabb itáliai fejedelemségek mellett teszi le a voksát. A FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK ZSIDÓ RENDSZERE A fentiek alapján a zsidóságban a királyság, a hatalom összpontosí­tása, a teljhatalom lehetősége nem tekinthetők ideális opciónak. Ezért 300 évig nem is létezett királyság. Amikor a zsidók mégis király után kezdtek áhítozni, teljhatalmú ve­zetőre vágytak, Sámuel érezhetően tartott az ötlettől, és óva intett attól, hogy a nép egy totalitásra törő veze­tő kezébe adja a hatalmat. Minthogy azonban mégis bevezették a király­ság intézményét, mindenképpen érdemes megnézni, hogy milyen megkötések társultak a pozícióval! Annak érdekében, hogy mindig a szeme előtt lebegjen, kitől is kapta a hatalmát és érezze, fölötte is van egy király, a Jóisten, az uralkodónak, bárhova is ment, mindig magával kellett vinnie egy Tóratekercset. Alázattal szükségeltetett viseltetnie Isten és a nép felé egyaránt, hiszen e kettőtől kapta a hatalmát. Az elmondottak alapján már csak egyetlen dologra kell választ talál­junk. Arra, hogy miként lehet biz­tosítani, hogy ne kerüljön túl nagy hatalom egyetlen ember kezébe. Az Sámuel próféta sírja

Next

/
Thumbnails
Contents