Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
2019 JÚLIUS | egység 11 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT 2019 JÚLIUS | egység 11 A MIKVE ÚJRAINDITATÁSA SZÉN ÉS VILLANYÁRAM-SZOLGÁLTATÁS NÉLKÜL A pesti gettó 1945. január 18-i felszabadulása után a hitközségek mindent megtettek azért, hogy újra el tudják indítani a hitélet feltételeit jelentő infrastruktúrát. Ezután a borzalmas korszak után rengeteg feladat várt rájuk, melyek közül kiemelkedik a rituális fürdő működtetése. Arról, hogy a háború alatt a gettóban működött-e a mikve, egyelőre nem áll adat rendelkezésünkre, de a most előkerült iratokból világos, hogy a hitközség „elsőrangú feladat”-nak tartotta, hogy biztosítsák a mikve újbóli zavartalan működését azon házaspárok számára, akik mindketten túlélték a vészkorszakot vagy akik épp most készültek házasodni. Ebből a kezdeti időszakból maradt fenn az elöljáróság 1945 novemberében kelt feljegyzése, amit a taggyűlés számára állítottak össze. A nyolcoldalas, géppel írt jegyzőkönyv fejezetekre bontva taglalja a felszabadulás óta elvégzett munkát a különböző területeken. Az 5. és a 8. oldalon esik szó a mikvéről. KÜZDELEM A MIKVE újraindításáért a háború után MIKVÉK A FÕVÁROSBAN ZSIDÓ NÕK SZÁMÁRA 9. rész Bár előző cikkünkben már elérkeztünk a rendszerváltozás utáni évekhez, azóta Lózsy Tamás jóvoltából új dokumentumokhoz jutottam hozzá a Budapesti Aut. Orth. Izr. Hitközség levéltárából, amelyek a II. világháború utáni időszak mikve újraindításának idejébe adnak betekintést. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA RITUÁLIS FÜRDŐ „Felszabadulásunk után a Kazinczy utcai rituális fürdőnk üzembehelyezése volt elsőrangú feladatunk. Nem kell bővebben ennek az intézménynek fontosságát i.t. tagjaink előtt ecsetelni. Tekintettel arra, hogy az első időben főváros-szerte nem volt villanyáramszolgáltatás, üzemünket csak részben, kényszermegoldásokkal, üst. stb. beépítésével tudtuk fenntartani. Most jelenleg a szénhiány kényszerit bennünket arra, hogy mikveinknek csak egyrészét tudjuk használni és igy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a jelentkező összes jogos igényeket kielégíthessük, azonban törekszünk arra hogy üzemünk legfontosabb részében ne álljon be fennakadás és a legnagyobb anyagi áldozatok árán is sikerült egyelőre üzemünk folytonosságát – habár korlátozott mértékben is – fenntartani. A rituális fürdő látogatottsága tekintetében rá akarunk mutatni arra, hogy míg március hónapban a női fürdőbe 58 látogató volt, addig szeptember hónapig ez a szám havi 681-re emelkedett. Októberben sajnálatos visszaesés következett be, fenti szám 439-re eset. A férfi fürdőben május hónapban 378 volt a látogatók száma, ez állandóan emelkedő tendenciát mutat, úgy hogy szeptemberben már 3731 férfi vette igénybe rituális fürdőnket. Ez a szám októberben 2563-ra esett. Június óta külön vezetjük a gyermek-statisztikákat, fürdőnket júniusban 10 gyermek vette igénybe, ez a szám októberig 422-re emelkedett. Az országszerte érezhető nagy szénhiány arra kényszerit bennünket, hogy fürdőüzemünket tüzifával lássuk el. Ez sok technikai nehézséggel jár, az üzemet erősen megdrágítja és a melegvízszolgáltatást is hátrányosan befolyásolja. Reméljük, hogy a nehéz idők dacára sikerülni fog üzemünket fenntartani. Ezzel kapcsolatosan dicsérettel kell megemlékeznünk Tauber Mihály úrról, aki üzleti összeköttetései révén tüzelőanyag beszerzésével hitközségünknek nagy szolgálatot tett. A rituális fürdő kiadásai 7,856.639.– emésztett fel. Kiadásaink nagyrészét külföldi segélyezésekből fedeztük, igy elsősorban a Join t-ot kell megemlitenünk, mely a külföldi segélypénzek legnagyobb részét kezeli.”
