Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
2019 JANUÁR | egység 23 KULTÚRA | KILE bemutatni a vészkorszakot felidéző, az áldozatok és védőik előtt tisztelgő emlékhelyeket, emellett természetesen kiemelten a zsinagógák és a zsidó önreprezentáció kivételes, a város arculatában jelentős szerepet játszó épületeit. Mint a laudációban rámutatott, ez a kiadvány számos olyan tartalmi és formai elemmel bír, amely a téma iránt csak most kíváncsiságot mutatók számára is remek bemutatkozó kapocs lehet majd. AZ ALKOTÓKRÓL Az ELTE docense részletesen és tisztelettel egyenként méltatta a kötet alkotóinak munkásságát. A teljesség igénye nélkül a szakág doyenje, Komoróczy Géza bevezető tanulmányát ragyogó megalapozottságnak, jó alapnak nevezte, Szegő Dóra munkájáról mint hiteles képzeletbeli imaházak túravezetéséről szólt, Toronyi Zsuzsanná nál azt a kedves bennfentességet emelte ki, amelyben ott a kísérlet arra, hogy elemezze, miként lehet a laikus tömegek felé még nyitottabbá tenni ezt a témát. Erre ad látványos és ingerlékeny adalékot még Götz Esz ter moziváros tematikájú dolgozata, valamint a jelenlevők nagy kedvence, Konrád Miklós fejezete, amelyben a történész-kutató a mai „buli-negyed” archaikus változatáról számol be. Alighanem mi sem tévedünk nagyot azzal, ha kijelentjük – az orfeumok és egyéb mulatók, hírhedtebb lebujok békebeli históriája a kötet legnépszerűbb fejezete lehet. „A mindig dinamikus Király utca és környékének lüktetése, sokszínűsége elevensége adta Pest e különleges kerületének vonzerejét. Ahogy most is sokan sokféle nyelvet beszélnek arrafelé, így volt ez a polgárosodás korában is. Jiddis, német, magyar, szerb, görög, szlovák, román... Az ember csak kapkodhatta a fejét, ha mindenképpen akarta tudni, mit is beszélnek körülötte. Adott ez a kevertség mindenféle misztikumot is... Külváros volt ez, hiszen a városfal túlsó oldalán volt, naná, hogy voltak ott legendás kuplerájok is” – mondta a zsido.com-nak Komoróczy Géza professzor. Szerinte ez a könyv sokat nem fog változtatni a mai magyar társadalom szellemiségén, így a nemrégiben megjelent nemzetközi tanulmány – amely többek között a magyarok zsidósággal kapcsolatos minimális ismeretét emelte ki – a közeljövőben sem fog más végeredményt hozni. Ezzel együtt az érdeklődő közönségnek igen is tartogathat meglepetéseket ez a kötet – hangsúlyozta a profesz szor. NAPJAINK ERZSÉBETVÁROSA A kötet szerkesztői az utolsó fejezetekben a régi pesti zsidó negyedben zajló óriási társadalmi és kulturális változásokat igyekezték érzékeltetni, elgondolkozva a folyamatok irányán, távlati lehetőségein. Mégis milyen lehetőséget és kihívást kínál a kerület a városrész vezetője szerint? -tettem fel a kérdést – két flódni között – Vattamány polgármesternek. „Vannak terveink arra vonatkozóan, hogy továbbra is szerethető és unikális identitást tudjunk fenntartani a kerület lakóinak és látogatóinak részére. Például a Klauzál térre van egy rendezési elképzelésünk, amely az autósoknak átmenetileg nem biztos hogy tetszeni fog, de növeli majd a terület értékét. Egyértelmű, hogy a turizmus jellegének dinamikus változásai jelentik számunkra most a legnagyobb kihívást” – tette hozzá Vattamány Zsolt, aki szerint 5-15 éven belül olyan radikális arculatváltás – a múló divatú romkocsmák helyén luxus szállodák elit közönsége – lesz majd a kerületben, amely ismét csak bizonyítani fogja Budapest legváltozékonyabb részének legitimitását. A decemberben megjelent Ami látható, és ami láthatatlan – Erzsébetváros zsidó öröksége című könyv színes fotó it Fejér Martin és Jávor István, az ÓVÁS! tagjai és Lábass Endre készítették. A kötet szerkesztője Török Gyöngyvér, tervezője Romvári János. A zsinagógákról, az oktatásról és az egyleti életről szóló fejezeteket Bányai Viktória lektorálta.
