Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-06-01 / 119. szám
2019 JÚNIUS | egység 27 KULTÚRA | KILE alatt is az édesanyját keresi, és addig írja a naplóját, míg meg nem hal az édesanyja. A Szenes Hanna-történetben pedig Száger Zsuzsa a fiatal lányt játssza, aztán később, amikor Szenes Hanna úgy dönt, hogy beáll a brit hadseregbe és visszatér Palesztinából, akkor pedig már az édesanyját alakítja. Így képződik egy érdekes duplikáció, amelyben a fiatal lány (akit fogva tartanak a gyűjtőfogházban) egy báb formájában van jelen. Itt pedig az édesanya veszíti el a lányát, ami a legnagyobb tragédia egy szülő életében, és ennek a drámaisága fűzte utána a dramaturgiát. – A könyv inspirálta elsősorban vagy érdekli is ez a korszak? Esetleg tervez olyan projektet, ami hasonló témájú időben/térben vagy esetleg a zsidóság kapcsolódik hozzá? – Nagyon érdekel a korszak, ennél az előadásnál azonban a naplók iránti érdeklődésem, szeretetem volt az indító. Én körülbelül hétéves koromtól mindig írtam / írok naplót, egyszer készítettem is belőlük egy előadást még az egyetemen Zita-Show címmel. Most pedig Gyarmati Fanni (Radnóti Miklós néhány éve elhunyt özvegye – a szerk. ) nap lóiból készülünk egy nagyszabású performanszra. A Pozsonyi úton egy galériában (régiségboltban) lesz ennek a bemutatója terveink szerint, ahol 11 színésznő olvassa a naplót egyszerre, ezt közben felvesszük, így a hangfelvétel lineárissá válik. – A Kedves Én!-t el tudja képzelni más térben is (nagyobb színpadon például)? – Szeretnénk majd másik térbe is átvinni, mert ide elég kevesen férnek be és ritkán tudjuk itt játszani. Az is jó lenne, ha más közönségréteghez is eljuthatna. Ez a lakásszínházi forma nagyon jó tere ennek az előadásnak. A szöveg szerint hol védett házban vagyunk, hol gettóban vagy légóban vagy más idegen lakásokban. Így sokszor a szöveg struktúrája is alakítja a teret, amit elképzelünk. A napló intimitásához is szervesen kapcsolódik. – Május 24-25-én volt még két előadás ezen a helyszínen (Kugler Art Szalon, Sütő utca 2.), utána mikor játsszák még? Hiszen elég nagy volt az érdeklődés, a két áprilisi bemutató előadás telt házas volt. – Egyelőre az évadban nincs több előadás, de jövő évadtól biztosan lesz még. – Juhász Nórával (jelmeztervező), úgy tudom, nem először dolgozott együtt. – Igen, Nórival több éve dolgozunk együtt, kialakult már egy nagyon természetes és szoros bizalmi kapocs kettőnk közt. Nóri most végez a Képzőn festő szakon. A ruhák stilizáltak, amik igazán hangsúlyosak, azok a fehér gallérok, a gallérok formájában teljesen benne van a korszellem. A teret is együtt találtuk ki, a díszletet, a világítást a lakás adottságaihoz igazítottuk – nem is nagyon rendeztünk át semmit, mert adott volt a miliő. – Mennyire befogadó a közönség az ilyenfajta új koncepciókra és hogyan lehet támogatást szerezni az ilyen előadásokra? – Még csak két előadás ment le eddig. Szerintem nyitottság abszolút van. Eddig kaptunk hideget-meleget, volt, aki azt mondta, hogy az első perctől legyalultuk. Úgy ment el, mint akit szétvertek és biztos élete végéig emlékezni fog erre. Volt, aki kevesellte az akciót és rádiójátékhoz hasonlította, de ez még mindig jobb, mintha közepes lenne. A pályázatot – ennek az előadásnak az esetében – a KV Társulat készítette, amiért nagyon hálás vagyok nekik.
