Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-06-01 / 119. szám

KILE | KULTÚRA egység | 2019 JÚNIUS 24 számszimbolika hozzájuk kapcsol­ható, az véletlen. Ha van olyan, hogy véletlen. A kiállítótér falain szétszórtan megjelenő kisebb képek tulajdon­képpen az én szubjektív emléktöre­dé keim az épület belsejéről. A kiál lítás terében ezek a felületek min­denféle magasságban körbeveszik a nagyobb képeket. Tulajdonképpen összekapcsolják a három részből ál­ló kiállító tér tereit. A kiállítást néz­ve a látogató hagyományos módon is nézi a képeket (szemmagasságban felakasztva) és ettől eltérően is, hisz térdmagasságtól 3 méteres magas­ságig borítják a falakat a szétszórt apró képek. A töredékesség, a részletek új­raegyesítésének lehetetlensége, kör beveszi a látogatót, de nem tra gédiaként ránehezedve, inkább újabb képi befogadási helyzeteket lét rehozva. Lehet, hogy valakihez egy 20x20 cm-es „emlék töredék” kép közelebb áll, mint egy 100x150 cm-es fő képe a kiállításnak. A kis ké peket nézve az emlékezés töredé­kességére, szubjektív voltára is gon­dolhatunk. A személyes szálak, az igazság törmelékei, a talált és igazán megélt pillanataink közelebb vihet­nek a valóság hoz. – Mikor festett, meddig és hol? – A helyszínen készítettem fotókat, illetve több szálon gyűjtöttem kora­beli fényképeket is. Ezek segítségé­vel a műtermemben festettem meg a sorozatot. A nagy méretű képek, ezeket a képeket. Nagyon örültem a kérésnek, mert ez a befogadás, ki­állítás egy újfajta helyzetet jelentett a festményeknek. Egyrészt pár perc sétára vagyunk a képek nézésekor a zsinagógához, ami ráadásul elő­zetes kérésre látogatható a kiállítás nyitva tartása alatt! Másrészt, mivel minden kiállítótér másképpen mű­ködik, úgy tartottam optimálisnak a készülő kiállítást, hogy a meglévő anyagot kiegészítettem 52 új kép­pel. Vagyis ez egészen más kiállítás, mint a pár évvel ezelőtt, Budapesten látható tárlat volt. – A témaválasztás mögött szemé ­lyes kötődés is van? – Van kötődésem persze származás és emberi kapcsolatok okán is, de erre szándékosan nem szeretnék ki­térni. Azért nem szeretnék százalék­ról, konkrét rokonsági viszonyokról beszélni, mert olyan könnyű azt mondani, hogy „a zsidó festő, zsidó témákkal foglalkozik”! Rögtön egy leegyszerűsítés, korlátozás, bezárás keletkezik ezen az úton. Mindannyiunkra tartozik min­den abból, ami a világból minket körbevesz. A történések, hagyomá­nyok emlékezetben megtartásának fontossága számomra rendkívül fontos, és ebbe beleépülve, ezt át­szőve, de ezen túl másféle irányok­ba is ellépve, a figyelés ünk folyamatos fenntartása az egyik legfontosabb emberi érték. Az egymásra odafi­gyelés talán mindennek a „kulcsa”. melyek 2015-ben az Izraeli Kulturális In­tézetben vol­tak láthatók, másfél év alatt készültek el. 2019 márciu­sában keresett meg a Panno­nia Reformata Múzeum, egy gyönyörű, új létesítmény Pápán, azzal a szándékkal, hogy szívesen kiállítanák FESTMÉNYREPROK: ZOLTAI BEA

Next

/
Thumbnails
Contents