Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-06-01 / 119. szám
2019 JÚNIUS | egység 5 REBBE | REBBE A nemrégiben elhunyt híres íróról, Herman Woukról (életéről szóló írásunkat lásd a 16. oldalon) talán nem mindenki tudja, hogy nemcsak hogy ortodox zsidó volt, de lubavicsi haszid rabbi leszármazottja és a Rebbe nagy tisztelője is. Az alábbiakban egy levélváltásukból közlünk részleteket, melynek témája a zsidó oktatás volt. A levelek előzményében Herman Wouk a Rebbe véleményét kérte egy olyan közösségi összefogásban létrehozandó zsidó általános iskola megalapításáról, amelyben olyanokkal is együtt kellene működni, akik tagadják a Tóra isteni eredetét. Kelt: 5745. ijár hó 4. (1985. április 25.) Üdvözlet és áldás! Úgy tűnik számomra, hogy némi zavarodottság mutatkozik a tervezett városi közösségi iskola megalapítása ügyében. Alább igyekszem megvilágítani az álláspontomat. Szó sincs személyi problémákról vagy arról, hogy kinek van megfelelő képesítése az oktatási munka irányításához. A probléma azzal a mozgalommal és az általa képviselt értékrenddel van, melyhez az érintett személy tartozik. [...] fokozott óvatossággal kell a javaslatot megvizsgálni, különösképpen azért, mert a fiatal nemzedék oktatásáról van szó, iskoláskorú gyermekekéről, akik rendkívül érzékenyek, s ezek az évek az egész életükre hatással lesznek majd, ahogy írva van: „Neveld az ifjút a maga útján, és majd idős korában sem tér el tőle.” [...] A hatalmas felelősség miatt csupán egyetlen zsidó hozzáállás elfogadható, méghozzá az, hogy szigorúan a Tóra útját kövessük, mert az a zsidók igaz útmutatója az életben. Az élet Tórája és az igazság Tórája. A Rámbám és más döntvényhozók is egyértelműen foglaltak állást ez ügyben. Így szól a zsidó törvény: „Aki azt mondja, hogy a Tóra vagy annak csak egyetlen betűje nem az Égből való vagy elveti a Tóra magyarázatait vagy a szóbeli tant – az megtagadja a Tórát.” (Maimonidész: A megtérés törvényei 3:8.) [...] Felesleges megemlíteni, hogy a zsidó törvények megtiltják az együttműködést az olyan szervezetekkel, melyek a fenti kategóriába esnek. Elfogadhatatlan az a gondolatmenet, mely szerint a kezdetben hozott kompromisszumok hosszú távon kifizetődnek. A Tórát nem azért kapták az emberek, hogy kereskedjenek vele. Hasonlóképpen, nem áldozhatunk fel most egy gyermeket azért, hogy a jövőben majd megmentsünk egy másikat vagy akár többet. [...] Ugyanakkor, a Tóra egyértelműen meghatározza a megtérést gyakorló zsidókkal kapcsolatos álláspontját: „Nincs olyan dolog, mely a megtérésnek ellent állhatna. Még az eltaszíttatott se legyen eltaszítva Tőle”. Ez természetesen vonatkozik az olyan zsidókra is, akik a szóban Kikkel szabad összefogni? A REBBE ÉS HERMAN WOUK LEVELEZÉSE EGY KÖZÖSSÉGI ISKOLÁRÓL forgó mozgalomhoz tartoznak vagy azzal azonosulnak. De mindaddig, amíg az adott személy nem utasította el e mozgalom ideológiáját, pláne, ha a mozgalom egyik vezető alakjáról van szó, nem lehet vele semmilyen vallási ügyben együttműködni, különösen az oktatás területén nem, bármilyen jó szándékkal is közeledjen. Még ha zsidó törvények egy speciális esetben kivételt is tennének (s a jelen ügy egyáltalán nem ilyen), a lubavicsi mozgalom akkor sem élhetne ezzel a lehetőséggel, mert a kivétel hamarosan precedenssé, majd szabállyá válna minden olyan helyen, ahol a lubavicsi mozgalom oktatással foglalkozik. Ezenkívül sem a Tórára, sem a lubavicsi mozgalomra nem jellemző, hogy rejtegetné az álláspontját vagy más és más módon értelmezné a törvényeket a különböző városokban, a helyi körülményeknek megfelelően. [...] Van egy további indok is, amiért emlékeztettem D. I. rabbit arra a döntvényre, melyet neves rabbik és jesivavezetők hoztak, köztük Moshe Feinstein rabbi is [...]. Amikor New Yorkba érkezett, a helyi közösség haszidokból, mitnágedekből és más csoportokból állt. Amikor a különböző hagyományokat érintő kérdés merült fel, azt mondta, hogy minden csoport kövesse a maga tradícióit. Amikor azonban Isten nevének megszentelése vagy annak ellentéte forgott kockán, akkor nem ismert kivételt vagy kompromisszumot [...]. [...] Hadd folytassam egy igazán örömteli témával, s fejezzem ki ismét őszinte nagyrabecsülésemet, amiért olyan odaadóan támogatja D. rabbit és a városban kifejtetett tevékenységét. Ön nem pusztán támogatója, hanem igazi partnere is. Mindez méltó ahhoz a támogatáshoz, melyet a lubavicsi mozgalom az Egyesült Államok más területein, a Szentföldön és egyéb helyeken folytatott munkájához nyújt. [...] Az Örökkévaló adjon erőt Önnek, hogy tovább tudja erősíteni a tórahű zsidóság terjesztését, különös tekintettel a tórahű oktatásra, s ezáltal még nagyobb jutalomban legyen része, ahogy a Misna bölcsei is mondták: „Akik sokakat érdemhez juttat, védve van a bűnbeeséstől”. [...] Nagyrabecsüléssel és áldással,
