Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-05-01 / 118. szám
2019 MÁJUS | egység 19 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT arról az Egyenlőség című újság 7 tájékoztat bennünket: „Mi niszteri döntés állapítja mag a Mikvó vallásos jellegét” című cikkében:„...egy alsófokú közigazgatási hatóság tévesen azt az álláspontot foglalta el, hogy a Míkvó jövedelmet adó vállalkozás, e szerint ipari tevékenység, és így Egészen természetes, hogy a rituális fürdő vallási intézményként való elbírálása a végzés szellemében fennáll a nem ortodox árnyalatú hitközségek vallásos életében is”. A történet azonban tovább folytatódott, amint arról az újság egy újabb cikke9 tájékoztat, egyben a mikve használati díjakról is fontos tájékoztatást ad: „A Mikvó körül most mindezek után újabb bonyodalom támadt ... A kereskedelemügyi minisztérium ez ujabb elvi határozata10 ... a következőképp hangzik: A kérdéses rituális gőzfürdő nem nyerészkedési célzattal bíró iparvállalat, hanem vallási intézmény, amelyet a hitközség tagjai részére vallásuk törvényei folytán rendelkezésre bocsát és pedig a jobbmódúak részére csekély használati díjért, a szegénysorsuak részére pedig teljesen díjtalanul, amiért is az az intézmény az ipartörvény rendelkezései alá nem vonható”. FÜRDÕK ÉS MIKVÉK A GETTÓBAN Ha a mikve mindig is zsidó élet spirituális alapja volt, akkor még fontosabbá vált a gettó idején, amikor fizikailag is az élet forrásává vált azáltal, hogy a mikve kútjából vették a vizet a népkonyhához11 . Arról azonban, hogy a Kazinczy utca 16. szám alatti mikvében halottasház lett volna, ahogy arról a városi legendák szólnak, valójában szó sincs. Honnan ered ez a legenda? Több forrásból tudjuk, hogy volt a Kazinczy utcában egy fürdő, ahol a holttesteket összegyűjtötték. Azonban ez nem a mikve volt. 2019 MÁJUS | egység 19 a hitközség csupán megfelelő iparűzési jogosít vány alapján tarthatja üzemben a rituális fürdőt. A kereskedelemügyi minisztérium most leg felsőbb fokon kimondotta, hogy az alsófokú közigazgatási ható ság nak ez az ál lás pontja nem helyt álló, és hogy a szóban levő ortodox hit község a Mikvó üzemben tar tásá val nem foly tat ipa ri tevékenységet, ép pen ezért ehhez iparűzési jogosítványra sincs szüksége.” A kereskedelemügyi minisztérium állásfoglalásában 8 szerepel, hogy: „A ri tuális fürdés az or todox izraelita hit felekezet hívei ré széről vallásgyakorlati cselekmény és az annak elvégzésére szolgáló fürdő vallási intézmény. Ha ezt a fürdőt a hitközség, amint azt beadványában előadja, kizárólag a vallásgyakorlat, a rituális fürdés céljaira tartja üzem-ben és csak e végből engedi híveinek használni, a hitközségnek az a működése, még abban az esetben is, ha a fürdőt használó hitközség tagoktól ezért díjat szed is és ebből nemcsak a fenntartási, hanem a hitközség egyéb céljaira felhasználható jövedelmet adó bevételre tenne is szert, nem a mindennapi ér telemben vett ha szonszerzésre irá nyul és nem ipari tevékenység, amelynek kifejtéséhez iparűzési jogosítványra nincsen szüksége, sőt ilyen részére ki sem adható, mert e működése nem esik az ipartörvény rendelkezései alá...”. Az Egyenlőség a döntés ismertetése mellett kiegészítő megjegyzést is tesz: „Adott eset elbírálásáról lévén szó, kizárólag az adott eset ténykérdéseit érintheti természetesen a végzés első mondatának konkrétuma, amely a rituális fürdőt az ortodox izraelita hitfelekezet hívei részéről minősíti vallásgyakorlati cselekménynek. ... Működött tudniillik egy másik (nem rituális) fürdő is az utcában, ugyanis a Kazinczy utca 40. szám alá helyezték át 1842-ben az első magyar gőzfürdőt. Ez még a 20. század első felében is üzemelt „Első magyar gőzfürdő és kádfürdő” néven. (1969-ben lebontották, hogy helyet adjanak a Táncművészeti Főiskola lapos tetős konténerépületének...) 12 Erről a fürdőről azt írja Lévai Jenő közvetlenül a háború után 1946-ban megjelentett könyvében13 : „1944. január 3. után ... összegyűjtötték a halottakat a Kazinczy utcai fürdő területén, de amikor már ott sem állt elegendő hely rendelkezésre, halomba gyűltek a nyilas Első magyar gőzfürdő Kazinczy utcai mikve
