Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2019 JANUÁR 14 egység | 2019 JANUÁR 14 vélte, a bevétel a hitközséget is illeti. Ebből a pénzből szerette volna megalapozni a hitközségi tulajdonú mikve felépítését. Csakhogy az egy intézményen belül működő Pesti Ortodox Hitközségnek és a Magyarországi Autonom Orthodox Izr. Hitfelekezet Központi Irodájának nem volt megfelelően szétválasztva a költségvetése, és Reich Jichák [Ignác] (1826–1896), az országos szervezet el nöke úgy döntött, hogy ez a bevétel őket illeti, így megint nem volt a pesti hitközségnek pénze a mikve felépítésére. Az 1920-as évek közepére azonban a hitközség készen állt egy nagyszabású, saját tulajdonú mikve felépítésére a Kazinczy utcában. MIKVE A JÓZSEFVÁROSBAN Valójában azonban eddigre már felépítettek egy kisebb méretű mikvét Pesten, mégpedig a VIII. kerület Magdolna utca 29. szám alatti épületben, amely 1880 körül épült, és 1917. április 2-án került az ortodox hitközség tulajdonába4 . A Fővárosi Levéltárból beszerzett terv rajzokból kiderül, hogy 1921 szeptemberében Löffler Sándor tervezte meg az épület átalakítását: egy nagyon jól felszerelt mikve mellett baromfi vágoda, üzlethelyiségek, az 1927-es átalakítás után pedig elemi iskola is helyet kapott benne. Ahogy a képen is látszik, a gondosan kialakított épületben öt fürdőszoba és négy wc állt a nők rendelkezésére a felkészüléshez, mielőtt a két medence valamelyikében megmerültek volna. Bár egyelőre nem tudjuk, pontosan mettől meddig működött a mikve. Működéséről többek között egy 1925-ös és egy 1927-es Zsidó újság ban 5 „A budapesti auto nom orthodox izraelita hitközség közleményei” címmel megjelent hirdetmény tájékoztat, amelyben a „Rituális fürdők (Mikwa)” felsorolásában szerepel a Magdolna Sorozatunk előző részében a 19. század végén megnyitott új, pesti mikve történetével ismerkedhettünk meg. Ezzel a körúti mikvével azonban a működése során sok probléma akadt, amire utal egy későbbi beszámoló is, ami Óbudai Freudiger Ábrahámot (1868–1937) az Orthodox hitközség elnökét idézi: „A régi, körúti mikvó állandó javításokra s szorgos felügyeletre szorult, hogy megfelelhessen a vallástörvényi követelményeknek” 1. Ebből, bár túl sokat nem tudunk meg arról, mi volt ténylegesen a baj, mégis valószínűsíthetjük, hogy arra a problémára világít rá, ami korábban már a Rácfürdő esetében is felmerült. Arra ugyanis, hogy a mikvék nem hitközségi tulajdonban voltak, hanem egy városi fürdőt kellett a rabbiságnak rituális fürdőként üzemeltetnie, ami folyamatos problémákhoz vezet. Ez a helyzet majd csak egy olyan új mikvével fog tudni rendeződni, amelyik teljes egészében hitközségi tulajdonban lesz: ez ugyanis megkönnyíti, hogy kóserül, a háláchának megfelelően lehessen üzemeltetni. Egy korábbi cikkben2 már idéztük Szofér Chájim nak (1821–1886), a Pesti Ortodox Hitközség rabbijának a leveleit a Rácfürdő kapcsán. Mint akkor írtuk, egyes részeket a nyomtatásból kihagytak, így a történet nem volt teljes. Időközben sikerült a levelek egy részének másolatát fellelni Szofér Joszéf Mose jeruzsálemi rabbi birtokában. Ezekből kiderül, hogy pontosan erre a fent leírt problémára már rámutatott Szofér rabbi is, és ezért szerette volna elérni, hogy épüljön fel egy hitközségi tulajdonú mikve. Ám hiába küzdött foggal-körömmel, nem sikerült.1885-ban kelt leveleiben3 roppant keserűen írja le, hogy hiúsult meg a mikveépítési terve. Az történt ugyanis, hogy Szofér rabbi hechser ével peszáchi lisztet készített és adott el a Pesti Ortodox Hitközség, és a rabbi úgy A HITKÖZSÉGI TULAJDONÚ PESTI MIKVÉK KORA Sorozatunk előző részeiben áttekintettük a főváros mikve helyzetét kezdetektől egészen az első hivatalos pesti mikve, az Erzsébet körúton létesített rituális fürdő megnyitásáig. Sorozatunk negyedik részében újabb szintre lép a fővárosi rituális fürdők helyzete: felépül az első és a második hitközségi tulajdonú mikve. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA
