Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-04-01 / 117. szám
2019 ÁPRILIS | egység 21 FILOZÓFIA | JIDDISKÁJT tanulság is, amit a kijelentésből levonhatunk. Ha a zsidókat száműzik, a béke válik a legfontosabbá számukra: amennyiben a városban béke van, az a zsidók számára is biztosítja a nyugalmat. Amint valamivel korábban a Példabeszédekben Salamon király figyelmeztet: „Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze” ( Példabe szédek 24:21.). Most vizsgáljuk meg, hogyan értelmezi e kijelentést a Málbim, a Zsi dó Biblia egyik legnagyobb kom mentátora. „Azt parancsolta, hogy fél je az Örökkévalót a vallás dolgaiban, és a királyt a politikai törvények és rend érdekében” – írja Málbim, hangsúlyoz va, hogy zsidóknak, ha erkölcsről, moralitásról vagy vallásról van szó, nem a királyt kell követniük, hanem az Örökkévalót. Ugyanakkor, mihelyst arra kerül a hangsúly, hogy a mindennapoknak rendje, stabilitása biztosítva legyen, mégiscsak a királynak lesz döntő szava. Ahogy a szöveg fogalmaz, az elszakadókkal, a felforgatókkal tilos összeállni, a stabilitást meg kell becsülni. A fenti idézet szoros összhangban áll Chániná rabbinak, a főpaphelyettesnek a Misna Ávot traktátus 3. fejezetében található intésével: „Imádkozz a kormányzat jólétéért, mert ha attól nem tartanának az emberek, akkor az egyik elevenen elnyelné a másikat”. AMIKOR A ZSIDÓSÁG ÉRTÉKEI ÉS A HATALOM IRÁNTI LOJALITÁS ÜTKÖZNEK EGYMÁSSAL Tehát a királyság törvényét, vagy tágabb kontextusban az állami törvényt úgy kell követni, mintha vallási törvény lenne. De mi a helyzet akkor, ha az állam törvénye ütközik a vallási törvénnyel? A zsidó jog szerint a zsidó ember ne legyen önfeláldozó, ugyanis az élet felbecsülhetetlen fontosságú, mindennek a kerete és kiindulópontja. A vallási törvények megtartása érdekében nem szabad feláldoznunk az életünket. Ha valaki arra kényszerít bennünket, hogy szegjük meg a Szombatot, ellenkező esetben az életünk elvesztésével is számolhatunk, szegjük meg a Szombatot! Az életmentés mindennél fontosabb. Ám ez alól a szabály alól is van három kivétel. Ha valaki nemi erőszakra, emberölésre vagy bálványimádásra kényszerítene bennünket, semmi szín alatt nem követhetjük el e bűnöket, inkább az életünket kell adnunk ehelyett. A CÉL NEM SAJÁT MAGUNK DICSÕÍTÉSE! Amikor a zsidó közösség és a hatalom viszonyát vizsgáltuk, azt találtuk, hogy az első kérdés a zsidó közösség fizikai jóléte, ezért mondja Jeremiás és Salamon király egyaránt, hogy a béke, a stabilitás a legfontosabbak. Amikor a körülöttünk levő világban stabilitás van, számíthatunk arra, hogy a zsidó közösségnek sem fog bántódása esni. Láttuk azt is, hogy az élet megőrzése a legtöbb esetben előrébb való, mint az „önérzet”, vagy a vallási parancsolatok megtartása. Azt is láttuk azonban, hogy amikor az ellenségeink a zsidóságunkban akarnak megsemmisíteni bennünket, inkább a halált kell választanunk az önfeladás helyett. Ugyanis mit ér az életünk, ha éppen azt az életet nem tudjuk élni, amit maga a Teremtő rendelt zsidóként számunkra? Amikor Snéor Zálmán rabbi, az első Chábád rebbe Bonaparte Napóleon 1812-es oroszországi in vá ziója idején tudomást szerzett a támadásról, úgy döntött, hogy I. Sándor cárt fogja támogatni a fran cia császárral szemben. Amint egy abban az évben kelt levelében fo galmaz: „Ha Bonaparte győzedelmeske dik, akkor a zsidók gazdagabbá válnak és helyzetük javulni fog, de távolabb kerülnek a Mennyei Atyjuktól. Ha Sándor uralkodó győz, bár a zsidók szegénysége növekedni fog és helyzetük romlik, de szívüket továbbra is a Mennyei Atyjukhoz kapcsolják.” Bonaparte Napóleon Az Álter Rebbe elutasította a szabadság zsidó emancipáció formájá ban történő kiterjesztésének a le hetőségét, mivel úgy vélte, ez a zsi dókat a Teremtőhöz fűző kötelékek lazulásához vezetne. Márpedig mindennek, amit az életben teszünk, az Örökkévalótól kapott feladatunk elérésére kell irányulnia. Van továbbá egy másik feltétel, amelynek teljesülése esetén szintén az életünket kell áldoznunk, semmint engedelmeskedni a bennünket zsidóságunkban elpusztítani kívánóknak. Ha azért akarnak velünk csináltatni valamit vagy éppen akadályozni valaminek az elvégzésében, mert tudják, hogy zsidók vagyunk, és éppen azt akarják elérni, hogy ne kövessük a saját vallásunk alapelveit, parancsolatait, azaz, hogy adjuk fel a saját identitásunkat, akkor a legapróbb dologért is az életünket kell áldoznunk! Maimonidész hangsúlyozza, hogy a fent ismertetett alapelvek csak olyan időre vonatkozhatnak, amikor nincs érvényben kimondottan a zsidókat korlátozni szándékozó rendelet. Olyan rendeletek megléte esetén viszont, amelyek egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy eltöröljék a zsidók hitét vagy annak bármelyik parancsolatát, inkább föl kell áldozni az életünket, mintsem, hogy áthágjunk akár egyetlen törvényt is. A Talmud ezt az irányelvet a tórai vagy rabbinikus szabályok mellett még a jellegzetes zsidó szokások, mint például egy adott korra jellemző zsidó viselet megszüntetésének kísérletére is kiterjeszti. Ha először rendeletileg kényszerítenek bennünket egy viselet megváltoztatására, később az identitásunk, vallási meggyőződésünk fontosabb elemei következnek. Nincs megállás. Az Álter Rebbe
