Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2019 JANUÁR 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Nem tudom, milyen idő volt 74 évvel ezelőtt, január 17-én. A visszaemlékezések szerint nagyon, nagyon hideg volt az a tél. Szerdai napra esett 1945-ben ez a dátum, egy olyan szerdára, amikor emberek ezrei szabadultak ki a rabságból. Nem volt ujjongó tömeg, aki az igaztalanul bebörtönözötteket várta volna. Nem kért senki elnézést és nem hinném, hogy túl sokan nyújtottak volna a tegnap még raboknak segítő kezet. A történelemkönyvekben, a híradásokban egy mondat: 1945. január 17-18-án a Vörös Hadsereg elűzte a német katonákat Pestről, és felszabadította az ún. nagy-gettót. A gettóban, ezen a 0,3 négyzetkilométernyi területen összesen több mint 63 ezer ember élte túl, vagy mondjuk inkább így: „raboskodta” túl a holokauszt végóráit. Nem volt mit enniük, nem volt mivel fűteniük és nem volt hova temetniük a halottaikat. Mi, a túlélők azon leszármazottai, akik továbbra is itt élünk Budapesten, talán nap, mint nap elmegyünk a gettó egykori területén. Átlépünk azokon a pontokon, ahol valaha a falak álltak (a gettó falait adó 3 méter magas palánkokat a felszabadítás másnapjára már elhordták és eltüzelték...) és felhívjuk telefonon a Bécsben élő unokatestvérünket. Elsietünk a házak mellett, melyeknek egy-egy szobájába akár 15-20 ember is zsúfolódott és közben a gyerekeink iskolai élményeit hallgatjuk. Elmegyünk a tömegsírokat őrző falak mellett és közben arra gondolunk, hideget együnk-e a vacsorára vagy mégis melegítsük meg a paprikás krumplit. Egyszóval élünk, élünk a múlt nyomai fölött, az emlékeket őrző falak között. Élünk, és ez a legjobb válasz, amit adni tudunk a pusztításra. A budapesti gettó emlékfala a Dohány utcai iskola falát határolja. A gyerekek hazafelé menet gyakran megállnak, anyukák-apukák emelik fel őket, hogy a múlt szeleteit őrző kis képecs kék hez kukucskálhassanak. 2019. január 17-én nem volt túl hideg, nem esett sem eső, sem hó, amikor az emlékezők összegyűltek, hogy mécsest gyújtsanak a gettó áldozatainak emlékére. Elhangzottak a beszédek, be szédek a gyűlölet ellen, a kirekesztés ellen, az emlékezésért. A tömegben iskolások is álltak, a Maimonidész Angol-Magyar Két tannyelvű Zsidó Gimnázium, a Derkovits Gyula Általános Iskola, az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakgimnázium és Szakközépiskola, valamint az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium diákjai. Bizonyára voltak köztük, akiknek a dédszülei, a nagyszülei a gettó fa lának két ellentétes oldalán élték át a 74 évvel ezelőtti eseményeket. Adja az Örökkévaló, hogy képesek legyenek olyan világot építeni, amelyben nem választja el palánk az embereket. Steiner Zsófia főszerkesztő
